P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
ján egy olyan jelzéshez kötjük, amelynek évszáma 1826,39 tehát ez későbbi, mint a vi- zitációs jegyzőkönyv feljegyzése. Úgyszintén ezzel az időponttal szerepel a jelzés másik részéhez hasonló jegy, egy rózsa körülötte szintén 1826 évszám.40 Úgy véljük ez is alátámasztja azt, hogy ez a sepsei tányér az 1820-as években készült. A várdaróci gyülekezet két tányérja szintén Fauser János készítménye, jelzésük ismert41 (I. jegyzék 53—54. 45. kép). A csúzái egyház másik tányérján rózsa jelzés van, ez szintén azt bizonyítja, hogy XVIII. századi készítmény lehet. Itt ugyanazzal a helyzettel állunk szemben, mint Sepsén, hogy az 1817-es összeírás két különböző méretű tányérról szól. Jelenleg viszont két kb. egyforma nagyságú tányért őriznek (I. jegyzék 55. 46. kép). Jelzés nélküli, de valószínűleg magyar készítmény a haraszti gyülekezet második tányérja, amely felirata szerint 1822-ben már a gyülekezet tulajdonában volt, valamint egy másik tányér, amelyen nincs jelzés (I. jegyzék 56-57.). Külföldi készítésű tányérok is maradtak fenn a Drávaszögben. Ilyen a hercegszöllősi gyülekezet tányérja, amely jelzése alapján gráci munka. Az edény a fentebb ismertetett, viszonylag keskeny karimájú, felálló peremű formát követi (I. jegyzék 58. 47. kép).42 A másik tányér alján három várfalszerű jegyet láthatunk, amelyek jelenleg ismeretlenek (I. jegyzék 59. 48. kép) Egy különleges formájú tálat őriz a haraszti gyülekezet. A kerek, homorúan felhajló tál oldalát sugárszerű bordák tagolják. Öblének közepén vésett felirat, amely szerint a tál eredetileg keresztelőtál volt (I. jegyzék 60. 49. kép).43 Két tálat kell még bemutatni. Mindkettő ovális formájú és keresztelőtálként használták, illetve használják őket. A sepsei gyülekezet tála most is erre a célra szolgál. Az 1817-es összeírásban kis Czin kantsó és tányér keresztelöedény szerepel. Az említés nem szólhat a jelenleg használatos tálról, ezt ugyanis bizonyára nem nevezték volna tányérnak, ezért felvetjük, hogy a látogatás időpontja után kerülhetett a gyülekezet birtokába a hozzá tartozó kancsóval együtt. A tál jelzéssel ellátott, amely bizonyosan idegen, egyelőre feloldani nem tudjuk. Az egyik jelzés kétfejű sas, amely kardot tart a lábaival. A másik jelzésében S W Fein Zinn olvasható, amely esetleg Schlackenwalder Zinnnek oldható fel, ez azt jelenti, hogy ottani cinből készült termékről van szó (I. jegyzék 61.50. kép). A várdaróci gyülekezet ovális táljáról szintén inkább találgathatunk, hogy mikor kerülhetett a gyülekezet tulajdonában, mert 1817-ben a vizitációnál nem jegyeztek fel ilyen formájú tálat, 1885-ben azt írják, hogy a keresztelő tál és pohár helyett 1843-ban 39 Weiner Mihályné 1971. 33. 10. jelzés 40 Weiner Mihályné 1978. 33. 9. sz. 41 Weiner Mihályné 1978. 32. 6. 42 Stara, Dagmar 1977. 1205. A jegy a gráci Reinbacher, Simon, aki 1803-ban lett mester, jelzésében látható liliomhoz hasonló, a mellette lévő másik jegy ismeretlen. 43 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 53. 27
