P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Szerbiai Református Egyház - Boroskannák a Vajdaságban
mény alkalmával kerül sor, felvetjük, hogy esetleg a templom felszentelése alkalmával 1835-ben vagy inkább 1884-es megnagyobbítása alkalmával kerülhetett a felszerelési tárgyak közé. Ez utóbbi időpontot az erősítheti, hogy a templom nagyobbítására általában a gyülekezet lélekszámának növekedése miatt került sor. Ehhez kapcsolódhat, hogy úrvacsora osztás alkalmával is több borra, így több edényre volt szükség. Ez lehetett oka az esetleges ekkori adományozásnak (II. jegyzék 88. 86. kép). A kannához hasonló a sarkadkeresztúri gyülekezet már említett edénye, amely 1852-es évszámával mindkét feltételezett időponthoz közelálló, így alátámasztja fenti vélekedésünket. Réz kanna A tiszakálmánfalvai egyház boroskancsója rézműves munka. A kúpos tagolt talpból lapított gömb testen ülő hosszú szélesedő nyaka peremes szélű, háromszög alakú kiöntőcsőrrel. Füle szalagszerű S alakú íveléssel. Az edényen ezüstözés nyomai láthatók (II. jegyzék 89. 87. kép). XIX—XX. századi kannák A szabadkai gyülekezet ezüst boroskancsója a XX. század elején készült. Kis tagolt korongos talpon ül a csaknem gömb alakú test, amelynek arányos nyaka töréssel kezdődik. Szája felívelő karimás, fedele S alakú fogóval ellátott, füle nyújtottan ívelő. Egyetlen díszét vésett felirata adja. Formailag emlékeztet a századelő kedvelt kereszte- lőkancsóira, bár azoknál öblösebb (II. jegyzék 172. 88. kép). A XX. század elejének jellegzetes keresztelőedénye volt az oinochoe szerű kancsó. Kisméretű formái mellett megtaláljuk nagyobb boroskancsóként használt példányait is. A kis talpon, rövid száron ülő gömbös vagy tojásdad testű edények nyaka a testhez illeszkedik, a gömbös testhez hosszabb nyak, míg a tojásdadhoz rövidebb nyak tartozik. A nagybecskereki gyülekezet kancsója a karcsúbb, ugyanakkor szélesebb nyakú típusba tartozik. Az edényt bizonyos részeinek kialakítása kiemeli a hasonló példányok közül. A fedélfogó négyes akantuszlevéllel kapcsolódik, a fül ugyanilyen levélben végződik mindkét végén és egy nagy levél díszíti a felívelő részét (II. jegyzék 90. 89. kép). A forma nem egyedülálló, Kárpátaljáról ismerünk két hasonló példát, bár egyikük füle sem olyan igényes megoldású, mint ennek a kannának. Szerencsére ezek adatokkal szolgálnak a mi edényünk korának meghatározásához, ugyanis bár a nagybecskereki kanna felirattal ellátott, de az csupán az ajándékozókat örökítette meg, az ajándékozás időpontja lemaradt, ezzel szemben az említett két kárpátaljai kanna ajándékozási évszámmal ellátott. Bár, mint utaltunk rá, az ajándékozás időpontja csak hozzávetőleges adatnak tekinthető, hiszen egy tárgyat készítési ideje után jóval később is adomá91
