P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben az összeírások alapján
század elején. Ez azért figyelemre méltó, mert más területek gyülekezeteiben pl. Kárpátalján ónkelyhek igen ritkán fordulnak elő.60 A következő probléma, hogy az ónpoharaknak a formáját természetesen nem ismerjük. Várdarócon az 1817-es összeírásban csupán poharat említenek, nem szerepel a kehely elnevezés, ahol pedig fennmaradt egy ón kehely. A pohár elnevezés igencsak megtévesztő, mert pl. Harasztiban pohárként írnak egy kis fedeles füles kannáról. Az összeírásban ónpoharak esetében ritkán jegyeznek fel évszámot, ezek viszont koraiak, 1700, 1719 évszámmal szerepelnek. Ez arra mutat, hogy a Drávaszögben a XVIII. században általános lehetett az ónkehely. A kelyhek másik csoportja rézből készült. Ezeket a feltételezhetően kehely formájú edényeket szintén csak pohárként említik, de itt minden valószínűség szerint valóban kelyheket kell értenünk. Szinte minden esetben szerepel rajtuk évszám, amely a XVIII. század végétől kezdődik, 1773-as legkorábbi, majd sorakoznak 1777, 1778. Ebből arra következtethetünk, hogy a XVIII. század harmadik harmadában kezdik felcserélni az ón kelyheket a rézből készültekre. Ezt támasztja alá az, hogy ahol réz kehely maradt fenn, ott a forrás már nem szól ónkehelyről, ón pohárról. A legegyszerűbb anyag, amelyből úrasztali pohár készült, a bádog volt. Egy gyülekezetnél említenek bádog poharat, azt azonban nem tudjuk, hogy ezt használták-e úrasztali borospohárnak. Mindenesetre a felsorolás előbb említett sorrendje alapján arra utal, hogy ebben a funkcióban szerepel. Ezüst kehelyről kétszer olvashatunk, ez bizonyítja, hogy a Drávaszögben a XIX. század elején jobbára a két fenti anyagból készült kelyheket használtak úrasztali pohárnak. Boroskannák A klenódiumok másik legfontosabb edénye az úrasztali boroskanna. A Drávaszögben erre a célra egyöntetűen ónból készült kannákat használtak. A gyülekezetek szinte kivétel nélkül legalább két kannával rendelkeztek, de előfordul a három, négy, sőt öt kanna is. További probléma, hogy nem bizonyos, hogy minden kanna borosedény volt, mert a kisebb méretű edényeket keresztelőkancsóként is használhatták. Erre Kárpátaljáról sorolhatunk példákat61, de Drávaszögben is azonosítható egy kanna. 60 Csupán két ónkelyhet találtunk az egész Kárpátalján Lásd P. Szalay Emőke 2004. 65. Kis számuk nemcsak annak eredménye, hogy a használatban lévő tárgyak az idő múlásával esetleg elpusztultak, hanem a források is ezt bizonyítják. A hasonló időben, 1808-9-ben végzett egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy csupán néhány ónpohárról vélhetjük, hogy úrasztali pohárként használták. Itt azokra gondolunk, amelyek leírásában megemlítik, hogy belülről aranyozottak. Ón pohár említése többször előfordul, nem tudható a szövegkörnyezetből bizonyosan, hogy keresztelő pohárként használták őket. 61 P. Szalay Emőke 2004. 60-64. 64
