P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
Kenyérosztó tálak Ontalak A drávaszögi kenyérosztó tálak között többségben vannak az ónból készültek. Bemutatásukat az évszámmal ellátott darabokkal kezdjük. Legkorábbi a laskói gyülekezet vésett körvonalakkal díszített karimájú edénye 1711-es évszámot megörökítő felirattal. A szöveg írása latinos szórendű, szabályos betűi gyakorlott kéz munkájának látszanak. Jelzése nincs, így készítési helyére vonatkozóan nincs semmilyen kiindulási pontunk. Készítési idejét illetően csak annyit tudunk, hogy 1711-ben már a gyülekezet tulajdonában volt (I. jegyzék 46. 43. kép). Ugyancsak a laskói gyülekezeté a következő évszámos tányér, amelynek már csak egy vésett vonal díszíti a karimáját, 1742-es évszáma karcolt. Koronás rózsa jelzéssel ellátott, amely a leggyakrabban használt jelzés volt a XVIII—XIX. században (I. jegyzék 47). A haraszti gyülekezet tányérja formailag megegyezik a laskói gyülekezet előbb ismertetett tárgyával, felirata egyelőre feloldhatatlan, évszáma 1764. Külön érdekesség, hogy ez a tányér nem szerepel az 1817-es összeírásban, holott feliratából kitűnően bizonyosan a haraszti gyülekezeté volt (I. jegyzék 48.). Ugyancsak koronás rózsa jelzéssel ellátott a rétfalui gyülekezet tányérja, amely szerepel az 1817-es összeírásban egy régi tzin Pohár és egy ehez való tzin tányér’1. (I. jegyzék 49.). AXVIII. századi ónedényeken már 1770-től kezdődően előírás volt a Schlaggenwald jeggyel történő jelzés, amely az ón származási helyére utalt, hogy csehországi ónból készült edényről van szó. Két ilyen tányér maradt fenn, az egyik a csúzái gyülekezeté, kissé felálló karimájú, jelzése alapján feltétlenül 1770 után készülhetett (I. jegyzék 50.). A másik ugyanezzel a jelzéssel ellátott tányér a sepsei gyülekezeté. Annyit tudunk, hogy 1817-ben már volt két ónedénye a gyülekezetnek, az egyikre azt írják közönséges czin tányér, míg a másikról kisded czin tányér37 38 (I. jegyzék 51.). A drávaszögi óntányérok legnagyobb része név szerint ismert ónműves, méghozzá a XIX. századelő legismertebb mesterének, a budai Fauser Jánosnak a készítménye. Az ő terméke a sepsei gyülekezet másik tányérja, amely esetében felvetjük, hogy valószínűleg nem lehetett még a gyülekezet tulajdonában 1817-ben, mivel nagyságát tekintve megegyezik a fentebb említett másikkal, holott az idézett feljegyzésben a két tányér közül az egyiket kisdednek nevezik (I. jegyzék 52. 44. kép). Bár a jegy, amely háromszor ismétlődik, nem oldható fel teljes egészében, egy részének azonosítása alap37 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 38. 38 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 161. 26