P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
János személyében13. Ennek ellenére jelenleg biztosan nem tudjuk eszéki mesterhez kötni a szentlászlói kelyhet. XIX. századi réz kelyhek A karancsi gyülekezet egy azonos kehelypárral szolgáltatja ki a mai napig az úri szent vacsorát. A tárgyak mind formájukban, mind díszítésükben már tisztán a klasz- szicizmus jegyeit tükrözik. A talpa kissé domborodó, kúposán hajlik a gyűrűs szárhoz, amelyen gyűrűs váza alakú a nódusz, a kúppá túl ipán kehely. A formai tökéletességhez hasonló színvonalú díszítés társul. A talp szélén keskeny bordázott sáv, felette kockázott sáv, majd a lezáró gyűrűn akantuszlevélsor. A szár gyűrűjén gyöngysor. A kúppá alján váltakozó domború és homorú lekerekített végű bordák, felettük két sorban egymást félig fedő lándzsalevelek14. Hasonló megoldást az egyik újvidéki kehely kuppakosarán fedezhetünk fel, amely 1806-ban készült. A karancsi két kehely 1820 évszámmal ellátott (I. jegyzék 3-4. 3-4. kép) Mindkét edényen a felirat csupán annyit örökít meg, hogy a karancsi eklézsiáé. A kelyhen szereplő 1820-as évszámból nem derül ki, hogy ekkor készült vagy ekkor ajándékozták.15 A rétfalui gyülekezet réz kelyhe feltehetően szintén a XIX. század elején készülhetett. A domború sávval tagolt talpon gerezdes gyűrű, a nódusz váza alakú, a kúppá tulipán kehely. Díszítése a talpon akantuszlevélsor, a nóduszon lándzsalevelek és hegyes végű levelek sora, a kúppá alján kosárszerűen alul bordák, felette kör alakú medalionban tíz ágú csillagokat körülvéve körbehajló szőlőfürtös ágak, közöttük fül- kagylószerű levelek között búzakalászok. Felül ferderácsozású, érmés liliomos sáv zárja a díszítményt. Készítési időpontjára vonatkozó feltételezésünket alátámasztja az 1817-es vizitációs jegyzőkönyv leírása: „Egy réz, de gazdagon megaranyozott és szép munkáltatású Kehely ”16. Mindezek alapján feltehetően 1817 előtt készült a kehely (I. jegyzék 5-5. kép). Bár a rétfalui gyülekezetnek van egy másik, később bemutatandó réz kelyhe is, hogy az idézett leírás erre az edényre vonatkozik, megerősíti a várdaróci gyülekezet másik kelyhe. A kissé domborodó sávval tagolt talp felett a száron gyűrű, majd váza alakú nódusz, a kúppá tulipánkehely. A díszítés a talp sávjában domború kalászcsokor és szőlőfürtök, felül kis akantuszlevélsor, a nódusz alján egyszerű vonalak, a felső részén kettős lándzsalevélsor. A nódusz formája teljesen megegyezik az előbbi rétfalui kehely nóduszával, de annak gazdag díszítésével szemben itt egészen egyszerű a levélsor. Mivel ez a kehely 1822 évszámmal ellátott, ennek alapján véljük, hogy esetleg 13 Kőszeghy Elemér 1936. 110. Arch Ért. 1904. 385, Kapossy János 1934. 14 Ilyen levélsorokat láthatunk pl. a kárpátaljai fornosi kehelypáron. Lásd P. Szalay Emőke 2002. 324. 88. kép 15 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 287. 16 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 39. 17
