P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Szlovéniai Református Egyház - A muramelléki magyar református gyülekezetek története - Úraszrali edények a Muravidéken
vezők az akkor zajló kísérletezések során a régmúlt stílusok bizonyos felhasználásával próbálkoztak122. Ez a kehely nem egyedülálló az általunk ismert anyagban. Kárpátalján, a Felvidéken és a Várvidéken123 találkoztunk hasonló formával, amellyel ösz- szehasonlítva ez inkább őrzi az eredeti arányokat és a formát. Az említett példák azt mutatják, hogy kedvelt volt ez a több változatban készült alapforma (III. jegyzék 1. 1. kép). A kisszerdahelyi gyülekezet kelyhe a hagyományos formától kissé eltér, talpa korongos, majd felette tagolt magas részben folytatódik. A nódusz váza alakú, a kúppá rézsútosan szélesedő oldalú. Az egyes részek között aránytalanság van, a talp mérete eltúlzott a szárhoz és a nóduszhoz képest (II. jegyzék 2. 2. kép). A szécsiszentlászlói gyülekezet két hasonló fedeles kelyhet őriz. A kúpos talpú, rövid szárú, tagolt nagyméretű kuppájú edények fedele domború, tagolt, fedélfogóval ellátott. Az eltérés közöttük az egyik szárán gyűrűs lapított gömb, a másikon kis gyűrű, a fedélfogó az egyiken makk, a másikon bordázott kúp. További díszítést csak az elsőn találunk, ez a kuppán vésett hólyagok és lándzsalevelek alkotta mintából áll. A két kehely feltehetően a XX. század közepén készült, eléggé aránytalan darab (III. jegyzék 3-4. 3. kép). Ugyancsak a szécsiszentlászlói gyülekezet kelyhe egy a XX. század második felében készült kehely, amelynek korongos talpa fokozatosan szűkülő szárban folytatódik, rajta korong a nódusz. A kúppá a gótikus kelyhek alacsony, rézsútosan szélesedő kuppájára emlékeztet. A talpon applikált szőlőfürtök díszlenek. A kehelyhez hasonló formát a Vajdaságban is találtunk, valamint több példányt használnak a Kárpátalján (III. jegyzék 3. 4. kép). Boroskancsók Muravidéken két egyszerű ólommázzal bevont cserépedény tartozik a szécsiszentlászlói egyház klenódiumai közé. Az edények egyike, a boroskancsó formailag tökéletes, gömbös testű edény, arányos nyakkal, füllel és kiöntőcsőrrel. Ez bizonyára nem tekinthető véletlennek, mert az őrségi fazekasság minden egyszerűsége ellenére tökéletes formáiról volt nevezetes124. A kancsók formája a magyarszombatfalvi edényekhez hasonló.125 Ugyanakkor más gyülekezetekben inkább reprezentatív un. díszedényformákat használtak erre a célra, ilyenek a nagyobb méretű kannák és a szűknyakú korsók. Ezek a kicsi gyülekezetek lélekszámúk alapján feltehetően nem igényelték nagyméretű edények használatát, bár lehetséges, hogy nem tekintették méltónak erre a célra a fazekastermékeket (III. jegyzék 6—7. 5- kép). 122 Lásd P. Szalay Emőke 1999. 491-2. 123 P. Szalay Emőke 2002. 338. 143. Magyar Református Egyházak Javainak Tára IX. 2006. B33. , ez azonban sokkal díszesebb a muravidékinél. 124 Kresz Mária 1991. 15. 125 Kresz Mária 1991. 5. kép 146
