Zempléni Református Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 10. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 2. (Debrecen, 2007)
A Zempléni Egyházmegye története
A Zempléni Egyházmegye története A. mai (szlovákiai) Zempléni Református Egyházmegye kialakulásának rövid áttekintése* A reformáció során kialakult Tiszán inneni egyházmegyék a vármegyék elnevezését alkalmazták magukra, határaik azonban jelentősen különböztek a politikai megyék határaitól, területileg egyáltalán nem estek egybe azokkal. A Zempléni Református Egyházmegye a 16-17. században Abaúj vármegye keleti sávjának gyülekezetei közül a Szalánc-Füzér-Erdőhorváti vonal menti településeket tudta magáénak, beleértve a Hegyköz településeit is. Ezek mellett néhány szabolcsi községet is bírt (Kenézlő, Viss, Zalkod). Ez a helyzet az egyházkerület 1799. évi új beosztásáig maradt fenn. A 17. században 72 anya- és 95 leányegyháza volt Zemplénnek (összesen 167), az 1728. évi összeírás idején a mater eklézsiák száma már csak 53, a filiáké 38 (összesen 91). Itt figyelembe kell venni, hogy a 17. században még a zempléni evangélikus egyházközségeket is elősorolták a vizitációs jegyzőkönyvek, mert a két felekezet unióban élt nagyjából 1670 tájáig. Jelen (1782) összeírásban 37 anyaegyház és 57 leányegyház szerepel (összesen 94). Bizonyos pontatlanságok tetten érhetők az összeírásban - például a vilyi prédikátor az egyik közreműködő, de egyházközsége hiányzik a feljegyzésből, feltűnő a Hegyköz kimaradása is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a vértelen ellenreformáció néven elhíresült 18. századi üldözés közepette az egyházközségek megmaradtak, számuk még növekedett is, ami 1728-hoz képest azért volt lehetséges, mert több helység pusztán állhatott a 18. század első harmadában, csak később népesült be. A megmaradás különösen is feltűnő, hiszen a zaklatások közepette, igen kedvezőtlen körülmények között kellett megőrizni az egyházközségeknek hitvallásukat. Különösen 1752 után, amikor számos leányegyházban megszűnt a lelkipásztori lelkigondozás és a nyilvános istentisztelet lehetősége. A templomot, parókiát, jövedelmet el lehetett venni erőszakkal — a hitet azonban nem. Az összeírok a reformátusok számát is feljegyezték, mindenképpen értékes adatot hagyva ránk: a 94 gyülekezetben 21.118 helvét hitvallású élt 1782-ben (ennél néhány százzal több lehetett a valós népesség, figyelembe véve az összeírásból hiányzó gyülekezeteket). Az 1784-1787. évi népszámlálás 209.216 főt talált Zemplén vármegyében. Ennek fényében már nem olyan kedvező a reformátusság aránya. Az összehasonlítás ugyan nem egészen pontos, csak hozzávetőleges, mert Zemplén déli részének eklézsiái - 16 népesebb gyülekezetről van szó - nem a zempléni egyházmegye kebelében éltek. Ezeknek a helységeknek népszámlálási adatait megvizsgálva, a zempléni reformátusság számát mintegy 10-12 ezerrel növelhetjük, így 30-35 ezerre becsülhetjük a helvét hitvallású népességet a vármegyében. Mégis igaz, hogy a gyülekezetek ugyan megmaradtak a 18. század során, tagjaikban azonban megfogyatkoztak. Az 1799-es új beosztás során az egyházmegyét kettéosztották, így keletkezett az alsózempléni egyházmegye, illetve az ungival egyesített felsőzempléni egyházmegye. Az alsózempléni egyházmegye a három régi: a zempléni, abaújvár-tornai és a borsod—gömör—kishont! egyházmegyék azon egyházközségeiből szerveződött, melyek a 9
