Zempléni Református Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 10. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 2. (Debrecen, 2007)
Berecz Ágnes: Előszó
Előszó Jelen kötetünkkel folytatjuk A Magyar Református Egyházak javainak Tára - sorozat felvidéki (Szlovákia) gyülekezeteinek számbavételét. Soron következő egységünk a Zempléni Református Egyházmegye területe — az anyag gazdagságára, terjedelmére tekintettel két kötetben adjuk közre a templomok, a klenódiumok, a felszerelési tárgyak leírásait és fotódokumentációját. A terepmunka 2002-2006 folyamán zajlott. Szaszák Malvin a templomépületek, P. Szalay Emőke a klenódiumok leírását készítette el; a textíliákat Felhősné Csiszár Sarolta, a harangokat Hegedűs Gyöngyi vette számba. A gyülekezettörténeti adatokat, valamint a könyvtárakra és az iratanyagokra vonatkozó fejezeteket B. Kovács István, Bállá Terézia, Sápy Szilvia és Szaszák Malvin állította össze; a fotódokumentációt Winter Erzsébet készítette. A munkacsoport OTKA-támogatás segítségével végezhette a helyszínen regisztráló munkáját. E helyen kell megemlítenünk, hogy a Zempléni Református Egyházmegye 1782-es összeírása szerencsésen fennmaradt a sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Levéltárában (jelzete Kgg.I. 12), és forráskiadvány formájában is hozzáférhető.1 Nagyon érdekes összevetni a kétszáz évvel ezelőtti és a jelenlegi helyzetet: a munka célkitűzése és jellege a nagy időintervallum ellenére alapvetően azonos — a leírások kiterjednek a gyülekezettörténeti adatokra, a templomok bemutatására, a klenódiumok („szent edények”), a textilneműk és a harangok tételes elősoro- lására. Bár a mai műtárgy-dokumentációs metódust nem kérhetjük számon elődeinktől, ők meglepő módon ráéreztek erre: például a különböző inscriptiókat rendre közölték; vagy például a textilleírásoknál gondosan megnevezték az anyagot, a díszítőmotívumokat és a színeket. Az összeírás alapvető célja egyfajta vagyonleltár és helytörténed forrásdokumentáció létrehozása volt — ez ma sincs másképp. Sokkal fájdalmasabb annak számbavétele, hogy az 1782-es és a mai állapotokat egybevetve mi maradt fenn; helyesebben hogy mi minden enyészett el. Egyetlen példa: Bodrogszentes ősi temploma megvolt már 1782-ben is, mai klenódiumai azonban két kivétellel 19—20. századiak. Nincs már meg egy „különös szépségű”, virágmotívumokkal kivert aranyozott ezüstpohár, sem az ősrégi, horpadozott kanna — minden bizonnyal ezt váltotta fel a mostani összeírásban szereplő, 1785-ben készült esztergált ón boroskanna. Ezzel szemben ma a gyülekezet féltett kincse a debreceni Pesti Máté (vagy Mihály) szép ikerpohara a 17. századból - erről nem vall az 1782-es leltár. Valószínűleg elenyésztek a régi krakkói úrasztali textíliák is (bár egy 18. század végi terítő és padtakaró megmaradt). Az 1782-es összeírás számon tart egy százfontos harangot — a harangok többsége háborús beszolgáltatásoknak esett áldozatul — a mai két harang közül az egyik 1938-ban, a másik 1972-ben készült. S ez még a szerencsésebb sorsú gyülekezetek köréből vett példa; más esetekben teljes mértékben elvesztek a régi műtárgyak. 1 A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. Szerk. DlENES Dénes. Sárospatak, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, 2003. (Acta Patakina XII.) 7
