Ungi Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 9. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 1. (Debrecen, 2006)

Ajánlás

Református Egyházkerület területén a rangidős esperesek vagy az esperesi kollégium kormányozza az egyházat egészen 1735-ig, amikor — a többi egyházrész nyomására — végül megszervezik az egyházkerületet.

Az Ungi Református Egyházmegye az espereseit 1564-től tudja felsorolni: Gönczi András 1564. (Pálócz), Egri Lukács 1568. (Ungvár), Sgiksgai Gergely 1568., Gyarmati Bíró Márton 1577., Kállai Albert 1584—1601. (Ungvár), Tolnai Balogh János 1605—1618. (Ungvár), Zombori Hasznos Péter 1618-1623. (Ungvár), Kecskeméthy C. János 1623., Gürgéi János 1626—1656. (Nagykapos), 7árpái Szilágyi András 1665—1667. (Ungvár), Néme- tlry István 1680. (Ungvár), Upori Unárd István 1685—1695. (Palágy), Bősbági P. János 1695., Beretbi János 1702. (Deregnyő), Horgonyt János 1705. (Ungvár), Sgetugi A. Pál (Deregnyő), Diósgeglry György 1721-1728. (Csicser), Sgombáthy Márton 1733-1735. (Palágy), Palotai András 1743-1745., Fügéri Imre 1750., Patay Pál 1758. (Ráska), Bódis István 1761-1767. (Bátfa), Berns István 1793-1794. (Bés), Kis Márton 1795. (Nagykapos), Kovács János 1850-1855. (Eszeny), Pagarjógsef 1855—1860 (Szalóka), Sgabó András 1860—1886. (Csicser), Makay Dániel 1886—1890. (Ungvár), Sgabó Endre 1890—1908. (Csicser), Sgücs István 1908—1923. és 1939—1940. (Salamon), Újlaki Sándor 1940-től (Baján háza).11

Amíg Bocskai István, Bethlen Gábor, 1. Rákócgé György református fejedelmek a Kelet- Felvidék, Tiszántúl és Erdély urai, addig - másfél évszázadon át - zavartalan a református egyház erősödése és virágzása az Ung vidékén is.

A rekatolizáló Báthory Zsófia kora azonban már a vértörvényszék, a gályarabság gyászévtizedét, a protestáns-üldözés évszázadát terheli az országra, nehezen gyógyuló sebeket ütve a hitvallásához ragaszkodó, s azért nem egyszer az életét sem sajnáló református népén. A munkácsi székhellyel hatalmaskodó Báthory Zsófia a felekezeti erőszak terén nem ismer határokat — rátör katonáival Ung vármegyére, vezető rétegét, a protestáns nemességet elhurcolja, birtokaikat feldúlja, jószágaiktól megfosztja őket, minden eszközzel megpróbálva visszafelé forgatni az egyháztörténelem kerekét. 1671- től napirendre kerül a protestáns prédikátorok elűzése, a templomok elfoglalása, az iskolák felszámolása.3~ A Homonnai-Drugeth család, mely addig támogatta a protestantizmust, most ugyancsak rekatolizál és részt vesz a hitvalló nép sanyargatásában.

Vannak azonban, akik minden körülmények között kitartanak, nem adják fel a hitüket és a maguk helyén a maradék reformátusság mentsvárainak bizonyulnak, mint az Eödönffy, Dobó, Csicsery, Mokcsay, BJikócgi, Berényi, Pálócgy-Horváth családok.3' A népakaratnak pedig a Rákóczi-szabadságharcban nyílik módja ismét erőteljesen követelni a szabad vallásgyakorlás jogát.

A magyarságot az állami terror eszközeivel nyomorgató ellenreformáció meggyöngítette és 10-re apasztotta egyházközségeink számát (Abara, Bés, Csicser, Deregnyő, Kapos, Mokcsa, Nyarád, Szelmenc, Vaján, Vajkóc.), de azok kiheverték az évszázados zaklatást és hátrányos megkülönböztetést, amit az 1781. évi Türelmi 31 32 33

31 Zovánvi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 665—666.

32 Erről a Pálóczv-Horváth család egykorú följegyzései, „Memoriáléja” alapján számol be Haraszy Károly im. 50.

33 Haraszy Károly im. 34.

14