Horvátországi, Szlovéniai és Burgenlandi Református Egyház - Magyar Református Egyház Javainak Tára 8. (Debrecen, 2005)
A Horvátországi Református Egyház története
A magyar református egyház a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban Nagy változásra az első világháború befejezése után kerül sor. Magyarország déli pereme a trianoni szerződés szerint a Szerb — Horvát - Szlovén Királysághoz került. A reformátusság ezen a vidékén Bácskában, Bánátban, Baranyában, Szlavóniában és Szlovéniában élt. A református gyülekezetek száma ekkor 60 volt, s ezekben 50 000 református élt (a német reformátusokkal együtt). A református lelkipásztorok létszáma 51 volt. 1920-ban a dél-baranyai reformátusságot elszakították attól a Dunamelléki Egyházkerülettől, amelyet éppen őseik alkottak 1576-ban Hercegszöllősön. Az önálló egyháztest, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház megalakulásáig azonban még egy évtizedet kellett várni, hiszen az új királyságban eleinte semmiféle autonómi- át - így az egyházit sem - tűrtek meg. Az állam csupán a vele összefonódó és érdek- közösségben álló orthodox egyházról vett tudomást, s értelmezheteden volt számára az államtól függeden bármilyen protestáns egyházszervezet. A református gyülekezeteknek egyházi szervezetté kellett formálódniuk. Az első egyházmegyei közgyűlést 1920 októberében Rétfaluban (Szlavónia) tartották, ez a dátum a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház születésnapja is. A közgyűlésen Kontra Jánost csúzái lelkipásztort választották esperessé, a főgondnok dr. Parragh Antal lett. A következő évben 1921. augusztus 20-21 között Zomborban tartották meg az évi közgyűlést, és ismét Kontra Jánost választották Alsó-Baranya, Bács és Szlavónia esperesének, gondnokává pedig Nagybudafai Vermes Károlyt. Az újonnan megválasztott elnökség azonban visszalépett. A közgyűlés szavazást rendelt el, 1921 decemberében főesperessé Klepp Péter torzsai lelkipásztort, főgondnokká pedig 1925-ben dr. Kurz Henriket választották. A főesperes lefektette az új egyházszervezet alapjait, megalkotta az egyházi törvényeket és szervezte az egyházban a lelki életet is. A Szerb Horvát Szlovén Királysági Református Egyházmegye négy alesperességből állt: Baranyai alesperesség, Bácskai Alesperesség, Bánáti Alesperesség és Horvát-Szlavonországi Alesperesség. A Baranyai Alesperességhez 10 egyházközség, a Bácskai Alesperességhez 15 egyházközség, a Bánáti Alesperességhez 9 egyházközség, a Horvát-Szlavonországi Alesperességhez 19 egyházközség tartozott. Az egyházközségek közül 38 magyar, 12 német, 1 horvát és 2 cseh volt. A alesperesek a következő lelkészek voltak: Baranyában Szalay Antal (Kopács), Bácskában Glöckner Károly (Újszivac), Bánátban Fekete Gyula (Nagykikinda), Horvát-Szlavónországban Stadler Géza (Magyarrétfalu). A régi Alsó-Baranyai Egyházmegye gyülekezeteit az „új” egyházban a Baranya-Szlavó- niai Egyházmegye fogta össze. Klepp Péter főesperes fiatalon, 44 éves korában 1928-ban váradanul meghalt. Az egyház új vezetőjének Ágoston Sándor feketicsi lelkipásztort választották 1928. március 6-án. 10
