P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
Michael Hasserath kannája A bala^séri 1. kanna az eperjesi edények eddig még nem ismertetett formai változatát követi. A kis domború talp gyűrűvel illeszkedik a csaknem hengeres testhez. Fedele jellegzetes eperjesi forma, vízszintes részből csaknem félgömb- szerűen kidomborodó középrészű, rajta a lapított gömbös, korongos fogó. Billentője leveles, felül gyöngysoros. A díszítményt íves keretbe foglalja a flechelt vonalak közé tett ugyancsak flechelt hullámvonal, közeiben körcikkekkel. A fül felé eső részen karéjos vonalakba helyezett vésett szimmetrikus kacskaringók és háromszögben keske- nyedő flechelt vonalak. Következő jellegzetesség az egyszerű, karcolt vonaldíszítés a talpon és a nyak sávjában. A kanna öblének közepén kétfejű sas látható, amelynek fejei között korona jelenik meg. A madár teste és farka elvesztette naturális jellegét, növényszerűen megfogalmazott. Ez kedvelt motívum volt, több változatával találkozhatunk az eperjesi edények között. A minta jó kezű, gyakorlott mesternek mutatja készítőjét. Jelzése eperjesi városjegy, az ismert ívelt oldalú, felül íves záródású, alul hármas tagolású osztott pajzs három csillaggal, sávokkal és fél madárral. A másik hasonló címerpajzsban kétfulű vázából emelkedő három virág a váza oldalán MH névbetűk. E névbetűk alapján véljük, hogy Michael Hasserath mester volt a készítő. Amennyiben valóban ő volt a készítő, akkor ez a jegy új variánsa lehet a mester jelzésének70 (31. sz. 31. kép). HKjegyes kannák A következő eperjesi mester, akinek munkáival találkozunk Kárpátalján, mivel csak névbetűit ismerjük, HK mesterként szerepel. Az ungvári egyház 1. 1655-ös évszámmal ellátott kannája felfelé szűkül, a palástot az eddigieken látottakkal szemben két domború gyűrű tagolja, felületük rovátkolt. A fedél közepén erőteljes csaknem félgömb alakú kidudorodás. Szája és fedele egymásra fekszik, billentője sima, kettős C elemű. Figyelmet érdemel az erősen domború fedél fogója, ülő oroszlán, amely egyedülálló. A kanna formailag emlékeztet az eperjesi XVII. századi kannákra, amit a szűkülő test, a domború fedél hasonlósága ad, de testén új a két domború gyűrű. A talp szélét, a szájperemet és a fedél szélét beütött levélminta díszíti, amelyhez hasonlót az erdélyi edényeken láthatunk. Az eperjesi edényeken általában nincs a szájperemen minta, aminek az a magyarázata, hogy a fedelük túlér rajta, így nem érvényesülne a minta. Három angyalfejes lába golyón áll, amelyeket 70 A mesterről Toranova, Éva 1980. 122.
