P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
dédai és benei edény esetleg egy műhely terméke lehet. A fenékrózsa jellemzője, hogy közepét kitöltő, kis talpú váza tagolt testű, a belőle kihajló szimmetrikus ágakról háromkaréjos levelek ágaznak ki. E két kanna esetében felvetjük, hogy legkésőbb a XVII. század első felében készülhettek. Ugyanakkor utalunk arra, hogy formai hasonlóságot mutatnak egy később tárgyalandó nagyszebeninek feltételezett edénnyel. Egy XVII. századi kannát találtunk még Kárpátalján, amelyet jelenlegi ismereteink szerint nem tudunk sehová besorolni. A makkosjánosi gyülekezet kannája teljesen hengeres testű, homorúan ívelő talppal ellátott. Ez a forma a Felvidéken a XVII. század első felében, amelyre mint lehetséges készítési időre a felirat 1638-as évszáma utal, nem volt használatos. Az erdélyi edények alakja ugyancsak más volt ebben az időszakban. Domborodó fedele peremén és a talp szélén beütött sáv húzódik. Billentője gyöngysoros, fedelének gombja váza alakú. Az edényen a díszítést a beütött sávon túl csupán a száj alatti részen látható felirat jelenti, amelyet két oldalt vésett sáv fog közre, ugyanez ismétlődik a talp felett is. A latin felirat szabályos betűkkel készült, gyakorlott kézre vall. Készítési helyét illetően egyelőre feltételezésünk sincs (6. sz. 6. kép). Erdélyi boroskannák Ebbe a csoportba olyan kannákat soroltunk, amelyek már nem ennyire egyedülállók, hasonló formájú edényeket az ismert anyagban több-kevesebb számban elsősorban Erdélyben találhatunk, ezért esetükben kísérletet teszünk a készítési hely megállapítására.37 Feltételezett nagyszebeni XVII. századi kanna Először a benei gyülekezet 1. kannáját vehetjük vizsgálat alá. A széles talpú, enyhén szűkülő testű edény még őrzi a gótika hatását. Az ónedények közül a legelterjedtebb formának számító ónkannák sajátosságának tartható, hogy ez a jellegzetes, a gótikus korban kialakult alak hosszú ideig fennmaradt. Jellegzetességként említhetjük, hogy ráilleszkedő fedelét alul vékony domború gyűrű zárja, míg a lapos fedél szélét jelző vonal és az alsó perem között enyhén domborodó sáv tagolja. A fedél közepén egy kissé kiemelkedő elem töri meg a sima felületet. Füle a szájperem alatt indul, a rajta rögzített billentő letörött, így ennek formáját illetően semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre. A fedél belsejébe egy római jellegű érmet forrasztottak. Ez nem egyedül álló, más ilyen kannát is ismerünk, egy hasonló éremmel díszített edény nagyszebe37 Lásd erről bővebben P. Szalay Emőke 2004. 22
