P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
oválissá alakított központi mezőt, amelyet nem zeg-zug vonalak alkotnak, hanem kettős pontsor, két oldalán lendületes kézzel kialakított hajló indán levelek között nagy virágfej. A fő díszítmény egy kezében papírtekercset tartó tolldíszes kalpagú lovag, aki a távolban látható várfallal övezett városba lovagol. A talpon ugyanazokat a sarkára állított rombuszokat láthatjuk, amelyek a feketeardói kanna talpán jelennek meg. Jelzése Eperjes városjegye és rozetta két betűvel, nagy valószínűséggel HK amely alapján esedeg ezt is Hans Kissel munkájának vélhetjük.72 Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ez a mesterjegy teljesen eltér az előbbitől (34. sz. 34. kép). A csapi gyülekezet 1. edénye formailag az ungvári kannával megegyező. A kanna talpa feltehetően sérült, enyhén szűkülő testén a jellegzetes félgömbbel díszített fedél három keskenyebb, egy szélesebb korongból alakított fogóval ellátott. A fedél, amely túlér a szájperemen, ebben különbözik az ungvári kannától, de kialakítása, vagyis, hogy a félgömb egy egyenes körsávból emelkedik, az előbbivel megegyező. A díszítést csupán függőleges vésett vonalakból kialakított sávok alkotják, amelyek a fedél és a száj szélét, a testen a sima gyűrűket övezik. A fedél és száj vonalkázása bizonyos mértékig az ungvári kanna beütött díszítésére emlékeztet. Billentője maszkos, kettős C elemből álló, felül gyöngysordíszes. Hosszan lenyúló fülén két beütött jelzés, Eperjes ismert félmadaras jegye és egy eddig ismereden jegy, amelynek két névbetűjéből csupán az első olvasható, amely feltehetően H. E névbetű alapján soroljuk ehhez a mesterhez. A problémát az jelenti, hogy ez a jegy, szívből emelkedő három virág, különbözik az előbbitől73 (35. sz. 35. kép). Az előbbi edények sorába illeszkedik egy técsői magángyűjteménjb&n lévő kanna, amely ezekhez a későbbi változatokhoz tartozik csaknem hengeres testével, amelyet két bordagyűrű tagol, így megegyezik az ungvári kanna tagolásával. Fedelének kialakítása a peremszél feletti kettős tagolással, középen a félgömb kidudorodással a feketeardói kannát idézi. Fogója tárcsás, billentője leveles, gyöngysoros díszítésű. Elmosódott jegyéből a pajzs vehető ki, amely a csapi kanna pajzsával megegyezik (36. sz. 36. kép). Amennyiben az ismertetett öt kanna valóban ugyanannak a mesternek a munkája, akkor formai változatosságuk feltűnő, hiszen csak alapvonalakban találunk közös jegyeket közöttük, mindegyik más sajátosságokkal rendelkezik. 72 Hasonló rozettás jegyet közöl Németh Gábor, 1981. 184. 10. és 17. szám alatt ugyancsak HK betűkkel, de a szöllősgyulai edény jelzésében más a rozetta. 73 Toranova, Éva 1981. 122. 126. Johann Kisselt 1676-ban említik a céhiratok.
