P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Úrasztali boroskannák

radtak meg. Az eredeti minta helyén találjuk a latin nyelvű szöveget, alatta olaszkoszorúba foglalt címerpajzsban kivont szablyát tartó kar. Emellett a tal­pon végig és a fedélen is további lekopott díszítés nyomok láthatók, amelyek mutatják, hogy díszes darab lehetett. Fülét finom öntött díszítés borítja, szimmetrikus reneszánsz virágcsokor, alul egy fiókáját etető pelikán.42 Mind formájában, mind díszítésében igényes munka, jó tehetségű, gyakor­lott, biztos kezű mesterről tanúskodik43 (9. sz. 9. kép). Ugyancsak kolozsvári a fertősalmási gyülekezet kancsója, amely kis domború talpú, domború fedelű, billentője barokkos gyöngysoros levél. Száját és fedelét későbbi kalapálással alakították csőrössé. Különösen figyelemreméltó a díszíté­se, amely szárnyas angyalfejet ábrázol. Az előbbi kanna részleteivel összevetve, elsősorban a barokkos billentő miatt úgy véljük, később készülhetett, mint a reneszánsz teljes szépségét tükröző előbbi edény44 (10. sz. 10. kép). Figyelemreméltó az erdélyi edényeken gyakran látható jegy elhelyezés a fe­dél belsejében, itt két koncentrikus körbe tette a mester a városjegyet és a saját jegyét. A két edény alapján, amelyet jegyük szerint ugyanaz az IWK mester készí­tett, a mesterüknek vélt kannagyártó működésének idejét pontosabban behatá­rolhatjuk, ugyanis lehetőséget nyújtanak arra, hogy elemezve őket, a mester működési idejére vonatkozóan újabb megállapításokat tegyünk. A beregvégar- dói kannát évszáma alapján 1668-ban ajándékozták. Ez azt jelenti, hogy felte­hetően ennél korábban, de legkésőbb ekkor készíthette mestere, így ezen dá­tum alapján az IWK jegyű kannagyártó feltehetően a század közepe táján, eset­leg második harmadának végén még alkothatott. Nagybányai kanna A bulcsui gyülekezet 1. enyhén szűkülő kannája formailag kissé eltér az előbbi­ektől, ugyanis kis enyhén domború talpáról a testhez illeszkedésnél hiányzik a gyűrű, a fedél és a száj találkozása viszont ugyanolyan. A fedél kissé domború középrészű, rajta korongos fogó, amelynek jellemzője, hogy az alaptól alig tá­volodik el. A testet a talp szélén, a szájperem alatt és a fedél szélén szintén be­ütött levéldísz övezi, a palástján többszörös vonaldísz. Sajátosságnak tűnik a viszonylag hosszan ívelő fül. Mindezek mellett az említett levélminták is in­kább Erdélyhez közelítik. 42 Weiner Mihályné az ilyen jellegű domború díszítést az Edelzinn help változatának tartotta 1971. 7. kép szövege. Ezzel a díszítéssel foglalkozik Henegariu-Haldner, Anamaria 1969. 43 Jelzése Weiner Mihályné 1978. 58. 4. jegy. A mester a XVII. század első felében dolgozott, két kan­nája ismert eddig. 44 Jelzése megegyezik az előzővel, Weiner Mihályné 1978. 58. 3. sz. jegy. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom