P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
(2. sz. 2. kép). Mindkettő bizonyíték a lengyel edények jelenlétére vidékünkön. Idekerülésükkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a XVII. században a munkácsi vásárokon lengyel és orosz kereskedők szabadon árusíthattak.34 XVI. század végi, XVII. század eleji jelzetlen ónkannák A korainak tekinthető kannák közül először az akiit 1. kannával foglalkozunk. A sérült, hiányos és javított edény több jellegzetességet hordoz. A széles talpból emelkedő test alig szűkül, szájpereme alatt kis behúzás tagolja. Sajátosságnak tűnik, hogy füle, amely ugyan rövid, ennyiben emlékeztet a korai edényekre, nem a száj körül indul, hanem a nyakról, végződése kiszélesedő, gyöngysoros. Ezért felvethető, hogy mivel a szájon nincs nyoma a fedél rögzítésének, esetleg nem is tartozott az edényhez fedél. Mivel jelzés nélküli, feltételezhetően korai volta mellett semmi közelebbit nem tudunk készítési helyét illetően. Az edény testén a forrasztás nyomait őrzi két gyűrű, amelyek azonban a fül nagyságát és csadakozását illetően meghatározó jelentőséggel nem rendelkeznek, hacsak a fül nem későbbi, amit esedeg az támaszt alá, hogy a végén kiszélesedik, ez a későbbi edényekre jellemző. A kanna fenekén nem található fenékrózsa, amely szintén újabb kiindulópontot jelenthette. Az ismert magyar anyagban olyan edényt, amelynek a füle hasonló kiindulású, nem ismerünk (3. sz. 3. kép). Két egészen egyforma kanna került elő Kárpátaljáról, viszonylag közel egymáshoz, az egyik Benéről, a másik az ugyancsak Beregszászhoz közel, Bereg- dédtköl. A két kanna szerencsésen kiegészíti egymást, ugyanis a benei 2. kannának hiányzik a fedele, de mivel a beregdédai edény ép, ezért fogalmat alkothatunk az előbbi hiányzó fedeléről is. A teljesen ép beregdédai kanna alapján leírható formájuk. A széles talpból emelkedő testük már csaknem hengeres, fedelük ráilleszkedő, kissé domború, közepén egy kiemelkedő kör alakú résszel. A beregdédai fülön rögzített billentője tört vonalú, maszkos és levélmintás. A lapos szalagfülön zeg-zug minta fut végig. Mindkettő belsejében azonos olaszkorsós fenékrózsa35 (4—5. sz. 4—5. kép). A kutatók véleménye szerint a fenékrózsák általában a XVII. század első feléből származó edényekre jellemzők, főleg azokon a tárgyakon, amelyeken mesterjegyet nem alkalmaztak a készítők, így bizonyos mértékig egy-egy mesterre vagy műhelyre jellemzőnek tekintik.36 Ezért vethetjük fel, hogy a bereg34 Lehoczky Tivadar 1996. 594. A lengyel kapcsolatokra utal az az adat, amely szerint a Beregszászhoz közeli Beregdéda egyik harangját 1678-ban Krakkóban öntették. Uő. uo. 501. 35 A fenékrózsák jelentőségére már Weiner Mihályné felhívta a figyelmet 1971. 36, majd Németh Gábor is utal rájuk 1981. 178. 36 Németh Gábor 1981.178. 21
