Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

körülmények azonban megtorpanást idéztek elő. Ennek ellenére a XVI. század második fele a töröktől kevésbé háborított keleti országrész számára továbbra is lehetővé tett bizonyos fejlődést. Ebben az időszakban a reformátussá váló Debrecen egyre jelentősebb szerepet játszott. Még Debrecen esetében sem sikerült eddig a XVII-XVIII. században fontos szerepet játszó ötvöscéh történetét a XVI. század második felében feltárni, annak ellenére, hogy áttételesen 1557-ből van az első adat a céhről.16 Bár a XVII. század vonatkozásában Debrecen ötvösségéről Zoltai Lajos és Bobrovszky Ida feldolgozása alapján tulajdonképpen részletes feldolgozással rendelkezünk,17 azonnal utalnunk kell az utóbbi szerző megállapítására, miszerint kutatásuk ellenére bőségesen maradt az ötvösségre vonatkozó megválaszolatlan kérdés még ebben a városban is, amely viszonylag gazdag XVI. századi levéltári anyaggal rendelkezik, itt főként a XVI. század közepétől kezdődően fennmaradt folyamatos tanácsülési jegyzőkönyvekre utalunk.18 A problémát tovább fokozza a napjainkra fennmaradt jegy nélküli tárgyak sokasága.19

Ennek okát abban kereshetjük, hogy a jelenleg ismert tárgyak alapján kitűnik, a mesterek gyakran nem látták el mesterjeggyel készítményeiket. Ez az utókor, a kutatók számára szinte lehetetlenné teszi a jegy nélküli tárgyak készítési helyének meghatározását. Bizonyos fokig ez a magyarázata annak, hogy a kutatás a XVII. század vonatkozásában hosszú ideig nem tartotta számon az alföldi ötvösséget. Még a debreceni ötvösöket is alig említik,20 amint erre Bobrovszky Ida rámutatott. Ő a problémafelvetésben továbbmegy, felhívja a figyelmet arra, hogy az említett tények mellett - azaz a jegynélküli tárgyak jelentős száma miatt - a környező városok - Nagyvárad, Szatmár és Németi - felderítetlen, feldolgozatlan ötvösipara fokozza a kutatók nehézségeit.21 *

Ezért különösen nagy a jelentősége annak, ha mesterjeggyel ellátott, a kutatás számára eddig ismeretlen tárgyak bukkannak fel, hiszen ezek lehetővé teszik az idézett homályos kép világosabbá tételét.

Kitüntető figyelemre érdemes a következő tárgycsoport, amelynek tagjai azonos jeggyel ellátottak - EG - mesterjegyet viselnek. Ez a jegy ugyan nem ismeretlen a kutatás számára, ugyanis Kőszeghy Elemér már közölte és meg is nevezte a jegy feloldásaként a mestert — szegedi Karácsony Gergelyt. A nevezett ötvös a szatmári ötvös céh mestere volt.

16 Zoltai Lajos 1937. 31.

17 B. Bobrovszky Ida 1980. 198.

18 Debrecen város magisztrátus! jegyzőkönyvei 1543-1586. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai.

19 Bobrovszky Ida 1980. 64., újabban P. Szalay Emőke 2001.

20 Genthon István 1959-1961.

21 Bobrovszky Ida 1980. Uő. uo. 64. ^------2

2 Kőszeghy Elemér 1936.342. f

í $