Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Nagy Varga Vera: Fatárgyak és egyéb úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben - Perselyek

Szabó Lajos egyháztörténész néhány gyülekezetben napjainkig fennmaradt szokásként ír arról, hogy az úrasztalától való távozás alkalmával az asztalra kitett perselybe adományt tesznek. „Egy református liturgia-történész úgy véli, hogy a XVIII. században kezdődött ez a szokás."1'1 Szabó Lajos véleménye szerint sokkal régibb és valószínűnek tartja, hogy a görögkatolikusoktól átvett szokás. „A Tiszán innen ritka, de magam is láttam egy kis abaúji eklézsiában, Martonyiban, s én is gyakoroltam ott, mert ez szorosan hozzátartozik a communió teljességéhez. Újabban Miskolcon a Kossuth utcai templomban is gyakorolják."171 172

Az adományozás szokásának egyik - a XX századig fennmaradt - táji változatáról tájékoztat Szabó Lajos egyháztörténész: Abaújváron az újkenyéri úrvacsoraosztásra készülve összes cselédeik számára kalácsot és süteményt adományoztak a módosabb gazdafeleségek.173

Kis Bálint tudósítása a Békési-Bánáti Református Egyházmegyében a XIX. század elejéről: Korábbi időszakokban nagy ünnepeken a hívek nemcsak „pénzt adtak, hanem kalácsot, bélest, húst hordtak össze a templom porticusába, melyek a szegények között elosztódtak. Az istentisztelet egy részének tartatott az alamizsnálkodás. "174 *

Az évente szokásos úrvacsoraosztás alkalmával is volt adománygyűjtés:

„Azon a 6. Vasárnapon, amikor a szent vacsora kiszolgáltatott, mindenkor a magyarországi eklézsiák szüksége publikáltatott. Ebből fizetődtek a superinten- densek, esperesek, a gyűléseken megjelent consistorialis személyek, későbbi időikben pedig az ágensek."

„A több vasárnapi publicatiók, melyek nem igen mentek mindössze is többre, mint azon 6 vasánapi ala?nisnálkodás, az eklésia szükségeire fordítódott. ... 1821-tól fogva a 6 vasánapi alamisnát egészen a superintendent cassájába kellett béadni és a tractust 4 közvasárnapokon kellett publicalni.. ."1/D

Benedek Sándor véleménye szerint a református egyház adománygyűjtő munkája a keresztény adománygyűjtés és szétosztás hagyományainak folyamatosságában helyezkedik el. Idézi Justin Martyrt, aki a keresztyén kultusz részének tekinti az adakozást.176 A Tigurumi agendában (1702) az adakozásról és szegénygondozásról a következő megállapítás szerepel:

„A gondnoknak legyen gondja az alamizsnálkodásra, a többi polgárt, városok és falvak lakosait figyelmeztetniök kell arra, hogy adományaikat a templom ajtókban

171 Szabó L. 1992.

172 Szabó L. 1991.238.

173 Szabó L. 1991.

1/4 Gilicze L.- Kormos L. 1992.197.

1/3 Gilicze L. - Kormos L. 1992. Kosa L. 1982. 426.

1/6 Benedek S. 1971.157-158. A szerző a liturgika írók adománnyal kapcsolatos megállapításait tekinti át, mert az ágendákban nem szerepel az adakozás és az istentisztelet viszonya.

248