Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - II. Kenyérosztó tálak, tányérok
II. Kenyérosztó tálak, tányérok XVII. század A református egyházban az úrvacsoraosztás kenyérrel történik. Erre a célra nagyobb felületre van szükség mint az ostyához, ezért az úrasztali felszerelések között általános az asztali edényként használt tányér. A Kárpátalján kenyérosztó tányérként, tálként használtak közül már a nagybányai ötvösséghez soroltuk a huszti 1640-es (II. 2., 2. kép), a técsői 1647-es (II. 1., 1. kép) és 1659-es (II. 3., 3. kép) számú tányért. Szatmárnémeti ötvösmunka a bilkei (II. 4., 5. kép) és a fertősalmási tányér. (II. 5., 6. kép) Ez utóbbiak hatását mutatja az ugyancsak huszti 1692-es tányér. (II. 6., 4. kép) 1642-es évszámmal ellátott az ungtarnóci tányér, amelynek viszonylag keskeny az egyenes peremrésze, amelyre vésték a feliratot. Az írásban járatlanságot mutatott a véső keze. Maga a tányér egyszerű munka, felvetjük, hogy esetleg az ungvári ötvösök műhelyéből került ki, hiszen a település Ungvár mellett fekszik. (II. 7., 7. kép) Kiemelkedő szépségű viszont a munkácsi gyülekezet 1681-es tányérja. A vízszintes perem törésvonallal és homorú íveléssel megy át az öböl kis köldök szerű közepébe. Az öblös tányér peremén gazdag domborított szalag és gyümölcsdíszítés, öblének közepén vésett címer. Az edény olyan magas mesterségbeli tudást mutat, hogy a kassai munkák között jelenleg nem ismerünk hasonlót, így felmerülhet Kolozsvár, Nagyszeben mint készítő műhely. (II. 8., 8. kép) A tiszakeresztúri gyülekezet kenyérosztó tálja patena alakú, széles peremmel, lapos öbölrésszel. Egyszerűsége ellenére igényes munka, a felirat betűi gyakorlott kézre vallók, helyesírása hibátlan. Feltétlenül magyar mester készíthette. (II. 9., 9. kép) Hasonlóan díszítés nélküli az izsnyétei gyülekezet ezüst tálja, de feltehetően ez is a XVII. században készült. (II. 10., 10. kép) XVIII. század XVIII. században hasonlóan alacsony az ezüst és egyéb fém kenyérosztó tálak száma is. Ismeretlen műhely készítménye a bilkei, eredetileg a már megszűnt ilosvai gyülekezet számára készített 1728-as ajándékozási évszámmal ellátott sima, egyenes peremű, lapos, egyenes öblű tányér a peremén elhelyezett felirattal. (II. 11., 11. kép)107 Hasonlóan nem tudunk semmit a tiszakeresztúri kenyérosztó tányérról sem, amelynek felirata a sima peremen vonalak között került elhelyezésre. Ugyanakkor felirata szerint ez a tál valóban a szövegben szereplő évben készült, mert kiemelte az ajándékozó, hogy csináltatta. Erre azért hívjuk fel a !0/ Az ajándékozók, különösen Ilosvai Bálint és Igneci Krisztina ismert beregi famíliák tagjai voltak. 94
