Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak
A Szentpétery kehely szárán látható erőteljes gyűrű jelentkezik a két derceni kelyhen, amelyek talpán, gyűrűjén és a nódusz felső részén levélsor adja a díszítést. Ezek a kelyhek 1842-ben készültek, a Szentpétery kehely 1841-es évszámú. (I. 57., 82. kép) A salánki 1856-os kelyhen a talpból emelkedő szár arányát vesztett, elvékonyodott, már előrevetíti az előbb említett 1882-es eszenyi javított kehely megoldását. (I. 59., 83. kép) A következő csoportot díszesebb kelyhek alkotják, köztük az egyik a XIX. század egyik legnagyobb pesti mesterének, idősebb Prandtner József munkája. A kehely mesteréhez illően felvonultatja a klasszicizmus jellegzetes díszítőelemeit, rozettákat, gyöngysort, füzért, szalagdíszt. Természetesen mindezt megfelelő arányban, aminek következtében díszessége nem tűnik túlhalmozottnak. Ez az első úrasztali kehely, amelyen a funkcióra utaló jelzés jelenik meg a díszítményben, a kuppán búzakalászok, a talpon szőlőfürtök. Ez a kehely is mutatja, hogy méltán tartották Prandtner Józsefet a XIX. század első fele kiemelkedő mesterének.100 (I. 60., 84. kép) Idesoroljuk a nagyberegi gyülekezet 1817-es évszámú kehelypárját. A kelyhek talpa és szára sima. Nagyméretű, de arányos, öblös kuppájukat kuppakosár öleli körül, amelyet három ívesen hajló, domború, ezüst keretbe foglalt, aranyozott mezőbe helyezett búzakalászcsokor és szőlőfürtök díszítenek. Sajnos jegyet nem találtunk rajtuk, ezért készítőjük nevét nem ismerjük, de színvonalas munka mindkettő. (I. 61-62., 85-86. kép) A csoport legdíszesebb kelyhe a mezővári gyülekezeté. Domború talpán és nóduszán lándzsalevélsor, szárán erősen domború lándzsaleveles gyűrű. Kuppájának kosara emlékeztet a nagyberegi kelyhek kosarára, de alul cseppdíszítésű, míg a búzakalászok és a szőlőfürtök fekvő ovális keretbe helyezettek. Sajnos ennek sem ismerjük a készítőjét, de hasonlóan igényes munka. (I. 63., 87. kép) Utolsóként ismertetjük a fornosiak kehelypárját. A domború talpukon domborított levélsorral díszített kelyhek nódusza nyújtott, függőlegesen bordázott, kuppájuk sima. Különösebb művészi tehetséget nem árulnak el, de bizonyos mesterségbeli tudást mutatnak. (I. 64., 88. kép) Szólnunk kell még néhány XIX. század első feléből származó ötvöstárgy- j-q] Elsőként egy egyszerű sima poharat sorolunk, amely a cápás poharak formáját követi. Jelzése szerint Johannes Hanff munkája, akiről 1812-1839 között vannak adataink.101 (I. 65., 89. kép) A második teljesen egyszerű, jellegtelen ezüstlemezből készült hengeres kis pohár 1848-as készítésű. (I. 66., 100 Prandtner családról lásd P. Brestyánszky Ilona 1980. 320-327. id Mihalik József 1900. 312., jegye Kőszeghy Elemér 1936. 896. Toranova Éva 1983. 228. 39
