Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

Utoljára szólunk a muzsaji gyülekezet teljesen egyszerű, ezüst poharáról, amelyen hosszú felirat látható. A minden művészi igény nélküli poháron tulajdonképpen a hosszú felirat érdemel figyelmet. (I. 33., 52. kép)

Talpas poharak

Az ún. talpas pohár nagy valószínűséggel a XVI. században kedvelt tölcsé- res pohárból alakult ki, annak továbbfejlesztett változata. A XVII. században a legelterjedtebb formának tűnik, nagy számban maradtak fenn ilyenek az ország egész területén. Bobrovszky Ida kutatásai alapján azonosítható a korabeli forrásokban udvari forma pohárnak nevezettel.8'

Ez a pohár a legelterjedtebb a XVII. századi református úrasztali poharak között, bizonyítván, hogy még a puritán református egyház számára is megfelelő volt. Ugyanakkor összefüggésbe lehet azzal is, hogy az egyházközségek tulajdonában jelentős számban találkozhatunk olyan edényekkel, amelyek eredetileg nem egyházi célokra készültek, hanem csak később ajándékozták oda őket.

Mivel már beszéltünk róluk, itt csak megemlítjük a szatmárnémeti ötvösmester Karácsony Szegedi György munkáit Viskről (I. 34., 53. kép) és Csepéről. (I. 35., 54. kép) Megállapíthatjuk róluk, hogy ezek a legmíveseb- bek, legkiforrottabb díszítésűek, manierista jegyeket mutatnak.

Ugyancsak utalunk a debreceni Szegedi Ötvös Márton által készített pohárra, amelyet domborított díszítésű szalagos, füzéres, gyümölcscsomós minta díszít. (I. 36., 55. kép)

A verbőci pohár szép és arányos formája ívesen emelkedik a talp karimájából. Bár minden díszítést nélkülöz, komoly mesterségbeli tudást árul el. Készítési helyét meghatározni jelenleg nem tudjuk. (I. 37., 56. kép)

A derceni gyülekezet pohara késői ajándékozási felirattal ellátott. A

XVIII. század végi dátum semmiképpen nem lehet készítési ideje, ugyanis a pohár egyszerűsége ellenére őrzi a XVII. századi formát, bár kissé alacsony a talpa. A XVIII. század legkeresettebb debreceni mesterétől, Büttösi István II.-tői ismerünk egy talpas poharat, amely jól mutatja, hogy mestere minden kiválósága és mesterségbeli tudása ellenére sem tudta a maga szépségében újra alkotni a száz évvel korábbi formát, műve meglehetősen esetlenné sikerült.* 88 E példa alapján véljük, hogy a derceni pohár sem a XVIII. század végén készült, hanem a maga korában, a XVII. században. (I. 38., 57. kép)

A következő talpas pohár különös figyelmet érdemes, aminek elsődlegesen nem a formája és a díszítménye az oka. Maga a forma híven követi a XVII. század első harmadában kialakult végleges formát. Arányát tekintve a

8' Bobrovszky Ida 1980. 95.

88 P. Szalay Emőke 2001.

34