Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Nagy Varga Vera: Fatárgyak és egyéb úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben - Padok és székek
A XV. századi itáliai eredetű gyalogszékből fejlődött szék típus magyar területen elsősorban a kurtanemesek körében vált kedvelt bútordarabbá. A szakirodalomban előképeként az olasz szék típussal (sgabello) azonosítják. A técsői szék jellegzetes példánya a XIX. század második felétől nagy számban készített „parasztszéknek". A támla dőlésszöge és az ülőlap régies formája a XVIII. századi példányokhoz hasonló. A legközelebbi párhuzamait Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék és Erdély területén, valamint a Dél- Alföldön találhatjuk meg. A Néprajzi Múzeum milotai (Szatmár m.) széke ülő és hátlapja egy darab fából faragott és faragóspecialista munkája: a tárgy formájának korai meghonosodását bizonyítja az ország keleti területén is. A vásárosnaményi Beregi Múzeum támlás székeinek ülőlapját heveder rögzíti a támlához és ezeket szintén faragó specialista készítette.245 A soproni díszített, 1774-es datált példány ülőlapjának hasonló formája említhető még meg, valamint két, a Dunántúlról ismert (1785, 1795) áttört támlájú, de négyzetes, levágott sarkú ülőlappal rendelkező példányait is a változatok között említhetjük. Főúri környezetből származó előképeként tartják számon az ún. Bethlen széket, amely a bethlenszentmiklósi kastély berendezéséhez készült. Funkcióját tekintve analógiának tekinthetjük a korábbi időszakból származó ábrázolásokon ilyen formájú széket (zenekari szék és különböző mesteremberek széke lehetett); így például a dóri (Győr m.) iskolamester (kántor) 1763- as évszámot viselő deszkatámlás székét. Az 1718-as festett évszámot viselő presbiteri szék a szeghalmi református templom (Csongrád m.) tulajdonában van, amelyet Cs. Tábori Hajnalka megállapítása szerint partiumbeli vagy erdélyi vándorasztalos készített.246 A leltárunkban szereplő szék az 1824-es técsői lelettárban a cserépkandal- lós tanítói szobájában szereplő „három új tölgyfa szék" egyikével lehet azonos. 1844-ben az összeírok ezekből már csak két darabot találtak. A berendezéshez tartozó testetlen fenyőfa pohárszék (alsó részén ajtós) már régi bútordarabként került feljegyzésre 1824-ben is; 1844-ben pedig állapotát „hasznavehetetlennek" ítélték az összeírok. A tölgyfaszékek közül az egyik kar nélküli. (De szerepel az egyik tanító szobájában: „Három fenyőfa új Karszék készült 1841-be" a hozzá való fenyőfa asztallal. 1844-ben volt egy „fehér fenyőfa szék kar nélkül".) Az iskolás gyermekek számára a tanteremben „négy könyöklőkkel el látót ülő hosszú székek" voltak. A tanteremben „hat hosszú ülő lócáról" és egy hosszú asztalról is említés történt.247 245 A tárgyakra F. Csiszár Sarolta hívta fel figyelmemet. 246 Cs. Tábori H. 1979. 275. 247 Molnár A. 1997. 342. 264
