Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
Dercenben a forrás pl. azt írja: „Van egy Keszkenő sok négy szegeletekből álló selyem és kötéssel ki tzifrázott" abrosz, Tiszaújhelyről közöl egy „Zöld selyem tafota recevel egyveleges abrosz"~t, amely „néhai Gyulai Anna adománya", egy másik „Gyolts recevel varrott Abrosz körületi Csipkés", Tiszaújlakról „Egy selyem retzés sárga Abrosz és egy „Fejér reczés" abroszt közöl. A kárpátaljai récék zöme fehér, fehér gyolcs vagy vászon összedolgozásával készült. Salunkon „Egy tsipkés szélű s közepű Gyolts Abrosz", Forgolányban „egy gyolts tsipkés abrosz", Csepében „egy gyolts retzés abrosz Ákosi Kata Asz- szony ajjandéka", Nagyszőllősön „egy gyoltssal kotzkásan összve szerkesztett retzés abrosz...egy gyolts retzés Abrosz", Nagymuzsalyban az „első rendbeli asztali készületek" között volt „egy kötéses abrosz", Beregvégardón a „második rendbeli asztali készletben „Az első egy virágos retzés abrosz.", Munkácson „Edj Galambos virágú retzés szélű otska Abrosz", Péterfalván „egy gyólts retzes abrosz", Akliban és Hetyenben gyolcs csipkés abroszt említ a leltár. A ránkmaradt recés térítők egy kivételével mind fehér recemunkák. A legkorábbi darab, amelyet a sárospataki gyűjtemény őriz a XVII. század elejéről való. A Verbőcről származó nagyméretű abroszban, a receminták az abrosz hosszában, széles sávban helyezkednek el. Ezen kívül még 7 darabot találtunk az egyházi textíliák között. Ebből 1 darabot Bökényben, 1 darabot Beregsomban, 2 darabot Técsőn, 2 darabot Nagyszőlősön és 1 darabot Feketepatakon. Mint csipkemunkát ide sorolhatunk még egy, a técsői egyháznál őrzött 1773-as évszámos fehér szálvonással, vagda- lással készült abroszt is, amelyet „NÉHAI BATIZI JÁNOSNÉ MÉSZÁROS KATA ISTENÉHEZ VAEÓ SZÍVES INDULATJÁBÓL TSINÁLTA". A csipkék kétféle mintával készültek, az egyiken galamb, a másikon kehely látható, a csipkék az anyagban sakktáblaszerűen helyezkednek el (26. sz. fotó). A legkorábbi évszámos recemunka, az 1705-ös beregsomi abrosz. A két vászonszél szélességű térítőt, hat rececsipke és két sima subrikás szélű vászontábla díszíti. A récék az abrosz két szélén helyezkednek el. Ezek között 2-2 egyforma, az egyik páros, rombusz közepű leveles ág, a másik páros, csillagos közepű tulipános minta. 1 rece nagy csillagos tulipános, 1 átlósan összeforgatott sárkányos, leveles mintás. A terítő közepében van laposöltéssel varrva, nyomtatott nagybetűvel a felirat: „T. LONYAI GÁBOR MEGMARADOTT ÖZVEGYE T. GUTHI ÖRSEBET MAGA KEZE MUNKÁJA ISTENHEZ VALÓ BÚZGÓSÁGÁBÓL 1705. 19. AUGUSZTUS." (27. sz. fotó) Lónyai Gábornénak ugyanebből az időből több recemunkája is fennmaradt. Más mintával, de ugyanezzel a szöveggel egy Tiszaszalkán található. Felirat nélküli térítők maradtak meg tőle, Tiszavidon, Kis- és Nagylányán egy-egy és a legszebb - amelyiknek minden recéje más-más mintás - Beregdarócon. A técsői egyház két recés abrosza sima, fehér pamutosvászon táblákból, fehér pamutbeszövésés csipkebetétekből áll. A két terítő mérete alig valamiben kü186
