Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
nélküli térítőről az 1808-ban készített leltárból tudhattuk meg az adományozó nevét: „Egy batiz keszkendő arany tulipánokkal kivarrva: NS DETSEI ANNA ASSZONY TETTES ZOETÁN EÁSZEÓ ÉEETE PÁRJA". Különösen szép az ungtarnóci világoskék selyemmel és aranyskófiummal hímzett tulipános terítő mintája (9. sz. rajz.). Főként a díszítmény szerkezete, de leginkább az ágak végén lévő tulipánok, barokkosán mozgalmas külső sziromlevél rajzolata teszi különlegessé. A minta más területek úrasztali terítőin is felbukkan. Ilyen tulipán ékeskedeik a monostorpályi egyház egyik térítőjén is. Az a minta azonban az ittenitől tömörebb, a tulipánon kívül még három zárt magvas gyümölcs, feltehetőleg ananász motívum is kapcsolódik a bokor ágaihoz.21 Ilyen tulipán látható egy tiszaroffi,22 egy zsákai és két debreceni térítőn is.23 Szegfű mintás ornamensek A szegfű mintát a korai kézimunkákon fő motívumként mindössze két kárpátaljai térítőn fedezhettük fel. Az egyik ilyen térítőt a kígyósi egyház őrzi (10. sz. fotó). A fehér batiszt anyagú, arany fémszállal, laposöltéssel és száröltéssel hímzett, 85 x 81 cm nagyságú térítőn a szegfűs bokorminta nyolcszor ismétlődik a terítő négy sarkán és az oldalvonalainak a középvonalán. A bokor egymáson átívelő két ága csigavonalból indul, majd keresztezik egymást mandorla (mandula) alakú teret alkotva. A bokorból egy-egy profilba állított teljes szegfű hajlik jobbra és balra. Ezt kiegészíti egy hozzá kapcsolódó kisebb, balra hajló ág, két picinyke tulipánforma virággal. A másikat (egy nagyon ritkán előforduló török szegfűs térítőt) az ungtarnóci református egyház úrasztali térítői között találtuk (21. sz. rajz és 13. sz. fotó). A terítő négy sarkában szimmetrikusan megszerkesztett bokorminta áll. A bokor két fő ága egy átlósan elhelyezkedő sarokkompozícióhoz kapcsolódik, amely fogazott szélű, elhajló, páros levélből és a fölé helyezett nagy pettyből, jobbra-balra hajló, páros tulipánból áll. Ehhez kapcsolódik egyenes szárral egy profilba állított szegfű és az egyenes szárhoz kapcsolódva jobbra és balra, egy-egy szegfű felülnézetből. Amelynek az üres közepében álló bimbós tulipánminta látható. Az alábbi egyenes szár tövéből indul a két főág, amely a profilban álló szegfűt közrefogva, keresztezi egymást az ágak végén megismételve a felülnézetből ábrázolt ornamenst. A fő ágak külső vonalához két oldalra még öt fogazott szélű, ívben elhajló levél is kapcsolódik. 21 Palotay Gertrúd: Magyar református templomok úrasztali térítői. Magyar református templomok I. köt. Szerk.: Kovács J István. ATHENEUM Nyomda, Budapest, 1942. 306. o. 41. ábra. A térítőt Hatvani professzor felesége ajándékozta az egyháznak (307. o.) 22 Takács Béla: Református templomaink úrasztali térítői. Budapest, 1983. 64. o. 37. kép. 23 P. Szalay Emőke: Úrihímzések Hajdú-Biharban. Debrecen, 2000. 41. 42. 49. rajz. A két debreceni terítő a Református Kollégium és Egyháztörténeti Gyűjteményben található. 176
