Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
kor szerkezete teljesen megegyező is, a hozzájuk kapcsolódó virág felépítése, a járulékos és kiegészítő elemek gyakran különbözőek. A gránátalma üres belsejét különféle öltésekkel mintázva tették rusztiku- sabbá. Sokszor egyszerűen csak az öltés váltogatásával érzékeltették a gyümölcs magrészét vagy a gránátalma külső vonalát. Az ábrázolások között van zárt és felhasadt tetejű, rácsozott, külső és belső fogazású, karéjos, virágosán áttört. Ehhez legtöbbször a ferde laposöltést használták fel. Az öltések ritmikus változtatásával lett farkasfogas, sávos, rombuszhálós egy-egy virág, sziromlevél, ívben hajló nagyobb levél vagy más üresen álló felület. A hatás attól függött, hogy mennyire volt készítője gyakorlott a hímzésekben. Az öltések mellett az üres tér kitöltésére gyakran alkalmaztak kisebb, egyébként önálló motívumot is. így kisebb sokszirmú virágot, tulipánt, egyszerűbb gránátalmát, levelet, kacskaringót stb. Ezekre olyan nagy hangsúlyt fektettek, hogy sokszor a járulékos elemek uralják az egész kézimunkát. Gránátalmás bokorminták Gránátalma bokor díszíti a kígyósi, évszám nélküli, kisméretű vászonterítő négy sarkát. A fogazott szélű, üres belsejű és zárt gránátalmák, a három ágból álló bokor ágainak a végén helyezkednek el. A minta országosan elterjedt. Szerkezete szabályos. A bokor két fő ága, amely keresztezi egymást, egy ovális és egy hullámos tetejű levélkéből indul. Az ágak keresztezése által keletkezett mandorla formájú teret hosszanti irányban három petty tölti ki. A gránátalmának ezzel a leegyszerűsített változatával úrihímzések fő motívumaként csak ritkán találkozunk, de egyéb kézimunkáknál mint kiegészítő szélminta gyakran előfordul (10. sz. rajz). A huszti református egyház tulajdonában levő 1736-os, 70x70 cm-es, fehér vászonterítő sarokmintájának szerkezete szinte teljesen megegyezik az előzővel (11. sz. rajz), mégis egy egészen más értékrendet képvisel. Az előzőnek bizonytalan és egyenetlen öltéstechnikája egyértelművé teszi annak népi eredetét. Ugyanakkor a huszti terítő egyenletes öltései és mérnöki pontossággal megszerkesztett arányai arról tanúskodnak, hogy az úrihímzést ismerő és gyakorló készítette a kézimunkát. A virágbokrot három tulipán belsejű gránátalma díszíti, és mint kiegészítő elem járul hozzá három jobbra és balra hajló bogyós ágacska, a bogyók tetején páros, spirálba hajló bibékkel. A térítőn nyomtatott nagybetűkkel ott találjuk ajándékozójának a nevét és az ajándékozás évszámát: „N. SZIRMAI KALLÓS SIG. U.H.T. ZOLTÁN ANNA. AJAA. SIR. ECCIE. 1736." Gránátalma bokrok díszítik egy másik huszti, egy fancsikai és egy salánki úrasztali terítő sarkait is (14. és 15. sz. rajz). A huszti 100 x 98 cm-es, fehér ba- tiszt, évszám nélküli terítő négy sarkában rozmaringos szélű, virágos belsejű gránátalma bokor van (14. sz. rajz). Afancsikai úrasztali terítő bokormintáján négy pettyezett külsejű gránátalma látható, a szárakon kis kacsokkal, a 172
