Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

sára. A tárgycsoport szerinti bemutatástól azon edények ismertetésekor térünk el, amelyek készítő helyét ismerjük. Ennek során egy-egy ötvöscéhhez kapcsolható munkákat, kelyheket, poharakat és tálakat együtt mutatjuk be.

Az ötvösművek közzététele reményeink szerint tovább bővíti az egyes ötvösközpontokra vonatkozó tudásanyagot, lehetőséget nyújt arra, hogy felhívjuk a figyelmet eddig kevésbé ismert központokra. Az ismeretlen eredetű művek közlésével pedig szeretnénk elősegíteni a további kutatásokat.

I. Kelyhek, poharak

Gótikus kelyhek

Bár a református egyház XVI. századi előírásai, amint fentebb láttuk, anyagot és formát nem írtak elő az úrasztali edények vonatkozásában, kimondja, hogy „a visszaélés, fényűzés és babona legyenek eltávoztatva." Egyetlen kikötést adnak csupán, hogy „a pápista kelyheket, tányérokat elvetjük." Ismerünk adatokat arra, hogy a reformátusok valóban nem használták a korábbi katolikus misekelyheket. Erre éppen Debrecenből említhetünk példát, ahol a Szent András templom edényei és papi ruhái 1554-ben a kápolnából a városi tanács birtokába kerültek.2

Emellett viszont arra is több példa akad, hogy református templomok klenódiumai között gótikus kelyheket találunk, amelyek feltétlenül a reformáció térhódítása előtt készülhettek, így feltehetően katolikus misekelyhek voltak.3 Meg kell viszont állapítanunk, hogy díszítésükben nem láthatunk olyan elemeket, amelyek egyértelműen utalnának katolikus használatukra.

Kiemelt figyelemre tarthat számot az elsőként bemutatandó kehely. A benei gyülekezet kelyhe a gótikus stílus leghatározottabb jegyeit viseli magán. A hatkaréjos talp függőleges sávja kereszt alakban áttört, nóduszát csúcsíves záródású, mérműves fülkék alkotják liliomos záródással, közöttük kis fiatornyok emelkednek támpillérekkel. Alul háromszög alakú vésett dí- szű lemezek zárják a fülkéket. A szár felső részén négyzetlapokon vésett díszítésű alapban négyszirmú virág. Az erősen öblösödő, jellegzetes, alacsony kúppá áttört pikkelyes kuppakosárban ül. (1.1.1-2. kép)

A nódusz fülkéiből láthatóan eltávolítottak valamit.4 Erről Lehoczky Tivadarnak tudomása volt, ezt írta: „A templom több régi és díszes művezető drágaságokkal bír: ilyenek egy reformáció előtti korból származó, arannyal befut2 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1554-1555. 1983. 592/1.

3 Takács Béla több református használatban lévő gótikus kelyhet ismertet 1988. 7-10.

4 Bene egy részét 1461-ben Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja zálogba vette. Lehoczky Tivadar 1996. 447. Ennek tudatában felvetjük, hogy esetleg ő adományozhatta a templomnak ezt a kelyhet.

12