Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - III. Úrasztali boroskannák
gyeit viselte, szecessziós stílusú egy sem akadt közöttük. Ez megerősítette a kutatók korábbi megállapítását, hogy egyházi célokra ritkán készültek darabok az új stílusban, a jobbára neobarokk formaelemeket felhasználó edények inkább a historizmus szemléletét tükrözik.124 Ugyanakkor az is tény, hogy még a szecesszió korában is tovább élnek a historizmus formaelemei az egyházi klenódiumok között, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kerültek a gyülekezetekhez szecessziós stílusú tárgyak oly módon, hogy a hívek ajándékozták őket a templomoknak.125 A kelyhek esetében a szecesszió hiányából talán arra következtethetünk, hogy a református egyház klenódiumai között ezek voltak a legkiemeltebb jelentőségű, legszentebbnek tartott edények, ezért ragaszkodtak a hívek a hagyományos reneszánsz, barokk formákhoz. A kannák feltehetően nem tartoztak a hagyomány által ennyire meghatározott edények közé, így jelenhettek meg közöttük a kor stílusában készültek. Másrészt felmerülhet az is, hogy a református egyházban szinte általánosnak tekinthető ónkannák készítése, amelyek virágkora a XVII-XVIII. század volt, a XIX. század elején megszűnt. A század folyamán nem is akadt edényféle, amely átvette volna szerepüket. Ennek több oka lehetett pl. az, hogy a gyülekezetek már felszerelték templomukat megfelelő kannákkal, ezért nem volt szükség újabbakra.126 Másik okként említhetjük, hogy más edényfélék kerültek használatba. Nagyméretű cserépedények nagyobb számban éppen a XIX. században jelennek meg az úrasztali edények között.12' Ez a Kárpátalja esetében is megállapítható.128 Feltehető, hogy a népi fazekasságnak a XIX. század második felében bekövetkező hanyatlása, az edények törékenységéből fakadó pusztulása, a polgárosodás előrehaladása vezethetett oda, hogy a századforduló táján újból felmerült a nagyobb méretű borosedények szükségessége. Mivel más lehetőség nem állt az igénylők és a megrendelők rendelkezésére, mint a mindennapi és így a korstílust követő edénykészlet, abból vásároltak. Abból a szempontból is figyelemre érdemes ez az ismertetett anyag, hogy bár nem akadt közöttük komoly iparművészeti értékű egyedi tárgy, hanem csak gyári sorozattermék, áttekintésük és bemutatásuk érzékelteti, hogy lehetőség szerint ízléses, mind a historizmus, mind a szecesszió túlzásait elkerülő, visszafogott tárgyak kerültek a gyülekezetek tulajdonába, bizonyítva a megrendelők jó ízlését. 124 Koós Judit 1978. 7. 12r’ Horváth Orsolya 1983. 4-5 126 Lásd Takács Béla 1977. 3o5-333„ Uő.: 1987-88.151-159. 12, P. Szalay Emőke 1999. b. 125 A Kárpátalján talált cserépedényekről P. Szalay Emőke 1999. a. 122
