Ungi Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 4. Kárpátaljai Református Egyház 4. (Budapest, 2001)

Csap

c

V^sap

A gyülekezet története

A Tisza jobb partján helyezkedik el; magyar lakosságú település volt még a XIX. század közepén is.72 73 74 Elnevezése a Chop személynévből keletkezett, magyar névadással. Nevének korai említései Chap alakban (1281), amely a mai elnevezéssel megegyező. További említések: Chop (1346) és Chaap (1427).73 74

A Csapy család Csap földjét - melytől nevüket is kapták - 1282-ben vásárolta meg. A Csapiaknak Zemplén vármegyében is voltak birtokaik a XVI. század közepéig. 1390-ben birtokosa Csapy Tamás és Miklós. A XVI. század közepén birtokosa Nagy Albert volt; 6 adózó porta, 3 szegénysége miatt adómentes porta és 8 zsellér szerepelt az adólajstromon/4

A csapi katolikus egyházközség a kisráti plébánia filiáléja volt. Csap reformálásában - Haraszy Károly vélekedése szerint - a Zemplén megyében szintén birtokos Pozsgay családnak volt szerepe. A református egyházközség 1642-ig a salamoni (Tiszasalamon) anyaegyház filiáléja volt. Ez évben Pozsgay István a Tisza árterében paróchiális telket, s minden nyomásban szántóföldet adományozott az egyháznak.

A XVII. században a szepesi adminisztráció kezelte, miután Bocskay Istvántól a királyi kincstár elkobozta. 1642-ben vált anyaegyházzá és ebben az évben kezdtek hozzá a kőtemplom építéséhez. A gyülekezet temploma a II. világháborúban elpusztult, így az elkövetkező időszakban (1979-ig) lakóházak melléképületeibe szorult vissza a református hitélet. Az 1980-as évektől a római katolikus templomban tarthatták istentiszteleteiket.

1427-ben 26 jobbágyportát írtak össze. 1567-ben lakosai között nyolc magyar nevű jobbágy volt. A XVI. század végére 36 lakóházból állt. 1715-ben 12 magyar jobbágy élt a településen. 1770 körül 163 lakosa volt; 18 telkes jobbágy és 1 házas zsellér. 1851-ben 415 főből állott a gyülekezet, melynek létszáma 1856-ben 320 fő volt. 1913-ban 1004 fő és 1940-ben 1462 fő.

72 Fényes E. 1851.1:199.

73 Csánki D. 1890. 389., Kiss L. 1988.1:306.

74 Maksay F. 1990. 842.

40