Ungi Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 4. Kárpátaljai Református Egyház 4. (Budapest, 2001)

Ungvár

belül nem remélhették. P. Horváth Ádám Radváncon lévő kúriáját a hozzá tartozó földekkel együtt felajánlotta egyházának: a ház egyik részében istentiszteletet tarthattak, másik részében a lelkész lakása volt, a földbirtok a lel- készi jövedelem alapjául szolgált.

1715-1724 közötti években Tasnády István lelkész szolgált közöttük. 1724-1742-ig hat lelkésze volt a radvánci református egyháznak, de - az egyházi feljegyzések szerint - nem voltak kiemelkedőek. Ebben az időszakban előfordult, hogy az ungvári jezsuita diákok Radváncon megzavarták a református istentiszteletet. A református hívek a vármegyéhez fordultak panaszukkal, amelyet a jezsuita rektor hatáskörébe utalt a vármegye; a zaklatások - feltehetően a rektori beavatkozásra - véget értek. A XVIII. század elején a reformátusok mind a saját egyházuknak, mind a jezsuitáknak egyházi adót fizettek.

1749-ig a lelkészek rövid ideig szolgáltak és előfordult, hogy a magaviseletük sem volt megfelelő. Benyáky György lelkész tíz éven keresztül jelentős egyházszervező tevékenységet folytatott; többek között dolgozott a gerényi templom és parókia valamint az egyházi földek visszaszerzéséért. 1759-1764-ig Vályi Márton, 1764-7-ig Literaty András lelkészkedett, akit Győri Imre követett. Az ő idejében történt, hogy az ungvári református híveket római katolikus istentiszteleten való részvételre kényszerítették.

A lelkész többszöri panaszára a megyei rendek határozatával ez az állapot megszűnt. Győri Imre folyamodott (1778-ban) II. József császárhoz, engedélyt kérve az Ungvárra történő visszaköltözésért. Az uralkodó az engedélyt megadta, és megyei rendéit utasította tervezet készítésére, amely az ungvári református egyház újbóli megszervezését lehetővé teszi. 1783-ban a visszahelyezési határozat megérkezése után Győri Imre lelkész beköltözött Ungvárra és három évig Both Mihály gyülekezeti tag házában lakott, az istentiszteletet is ott tartotta.

1786-ban az Ung megyei református rendek és az egyházmegyei közgyűlés beleegyezésével Gödör György lelkészt hívták meg, aki munkálkodásával második alapítója lett az ungvári református egyháznak. Kérvényére a Consiliumtól válasz érkezett: „a Római catholikusok által elfoglalt templomba járhassanak a reformátusok, ezt létesíteni egy római katholikus és reformátusokból álló vegyes küldöttség kísértené meg egyezség mellett." 1788 januárjában a katolikus református egyház- község vezetői megtárgyalták az állásfoglalást. A római katolikus lelkész javaslatát a templom közös használatára nem fogadták el. A református hívek szerint: „.. .előre látható, hogy az ünnepi istentiszteletek időtartama miatt kellemetlenségek következhetnének."

A reformátusok Rozenfeld András királyi biztoshoz fordultak, hogy Ung- vár anyaegyház legyen és templomot építhessenek; nagyobb összegű alapítványt tettek az új templom építésére. 1789-ben megérkezett a templom építéséről szóló engedély. Ugyanezen év végén - a királyi kamarához küldött

219