Beregi Egyházmegye 2. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 3. Kárpátaljai Református Egyház 3. (Budapest, 2001)
Hetyen
X Ietyen A gyülekezet története 1549-ben kis létszámú lakossága 9 kalangya és 126 kéve búzát adott a császár dézsmájába. 1565-ben, Polik Balázs bíró idejében csupán 14 család lakta. 1576-ban, amikor Nagy Gergely volt a bíró, a református gyülekezetét a mezőkaszonyi eklézsia prédikátora, Bernát presbiter gondozta, mint filiálist. A XVII. században is előbb Kaszonynak, később az anyaegyházzá lett Csonkapapinak volt a leányegyháza. 1623-ban a Csonkapapi anyaegyház prédikátora, Cégényi P. Tamás kapta a dézsma nyolcadrészét.13 1739-ben vált el az anyaegyháztól és lett önállóvá. 1793-ban „Iskola Tanítót hívott és nyert". 1801-ben 78 ágyszám mellett 393 főből állt a gyülekezet. Újhelyi Ferenc prédikátor és Színi Gedeon rektor vezette az eklézsiát, illetve az iskolát. 1825-ben 128 ágyszám mellett már 626 főt tartottak nyilván az eklézsiában. 1856-ban a vizitáció szerint a parókia állapota kívül és belül is „...szembetűnően botrányos. A gondnoki számadásból az egyház javainak a sok és nagy áldomásokra való elvesztegetése terjedelmesen leíratik..." 46 tanuló gyermek közül csak 15 jár fel az iskolába.14 Jelenlegi temploma „...épült egy roskadt Fa Templom helyébe és helyére" 1793-ban. A templom keleti végénél most is az akkor épült fatorony áll. Az 1867-es kiegyezés után Kossuth Lajosnak 6 hold földje volt itt. 1874-ben Csanádi Imre itteni birtokos íratta a nevére, hogy ha majd a turini remete hazatérne, indulni tudjon a választásokon. 1991-ben a falu lakossága 885 volt, ebből magyarnak vallotta magát 867 fő. Református egyházának 800 tagja van. A férfilakosságot itt is megtizedelte a magyarság elpusztítását célzó szovjet erőszak. 127 férfit vittek el, és ezek közül 50-en idegen földön pusztultak el. A hetyeniek igyekeznek megőrizni hagyományaikat. Népitánc csoportja ma is működik. Lelkipásztora Kovács Sándor.15 M. A. 13 OL. E 159. Reg. Dec. Bereg. Fit. dsz: 9601, 9602, 9603. (1549-1553., 1553-1576., 1576-1583.), V.ö. Zoványi 1929. 14 TtREL Viz. 1.1. s. 15. (1801. és 1856.) 15 BOTLIK-DUPKA 1993. 84-85. 37
