Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)

A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek

Az ugocsai kisnemesi vidék egyik legrégibb települése. Nevével az ugocsai dézsmajegyzékekben 1573-ban találkozunk. Ekkor Varga Bernát bíróságá­ban 43 család terméssel, 6 fő sarlópénzzel (3 dénár), 4 fő keresztyénpénzzel (6 dénár) adózott. 1579 körül hallunk először egyházáról, amikor is papja 4 kalangya sedecimat - tizenhatodrészt - kapott a dézsmából és 1 forint szó­székpénzt (Chatedraticum) fizetett, tehát Mater Ecclesia, anyaegyház volt. Ebben az időszakban Gyarmati Imre volt a prédikátora. 1582-től Beregi György lelkészsége idején, Bartha László bíróságában 61 adófizetőt írtak össze. Ez azonban a lakosságnak csak egy része volt, mert nemesek is laktak itt. A gyülekezet lélekszáma 400-500 fő lehetett. Valószínű, hogy ezekben az években Szirma leányegyházként ide tartozott. 1588-tól Dadai Lukács volt a „pastor Ecclesiae in oppido Saasvar". A me­zővárosi rang ellenére igen keveset, csupán 2 kalangya és 30 kéve búzát adott a dézsma után a papnak. 1590-ben valamivel többet, 3 kalangya 24 ké­vét vett fel a lelkész. 1592-ben már Dédai Miklós a sásvári lelkész. 1595-ben Károlyi György, majd 1597-ben Óvári János. Az ő idejében - átmenetileg - Gyakfalva is hozzátartozott. 1599-ben Bökényi János volt a prédikátor. Németh Miklós 1601-től 1602-ig volt itt. Rektora Óvári István. Jelenléte külön iskolai tanítást feltételez. 1605-ben Vízivárosi Király Péter az egyház pásztora Sásvár városában. Innen a következő évben Szöllősgyulára ment. 1615-1617 között Újlaki István gondozta a gyülekezetét, majd 1620-tól Veté­si András a sásvári egyház nyájának pásztora. 1625-ben Porcsalmi Pál a mi­nister, Kecskeméti Mihály az iskolarektor. A következő évben Kecskeméti már a batári gyülekezet pásztoraként tűnik fel. A következő lelkész Domahidi Miklós, akit 1629-ben küldött ide az egyházmegye. Csekei M. András 1632-ben szolgált itt, amikor Szirma és Eöszödfalva leánygyülekeze­teit is ellátta. 1634-ben Komlósi Gáspár, 1636-ban Viski Mátyás, 1659-ben Szászfalusi András, 1686-ban Bányai Mihály volt a prédikátor. A fentiekből kibontakozott előttünk egy virágzó református eklézsia ké­pe a XVI-XVII. századból. A gyülekezeti élet folyamatosságáról beszél a lel­készek sűrűn változó sora. Másrészt a XVI-XVII. században szokásban volt papmarasztás gyakorlatát sejteti. Külön iskola létéről bizonyság, hogy a 306 T iszasásvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom