Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)

A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek

Szintén kisnemesi település. Az adójegyzékben nem szerepel. Egyházáról tudjuk, hogy eleitől kezdve Mater Ecclesiae - anyaegyház volt. Lelkipásztorainak nevét 1629-től ismerjük. 1629 június 17-én ordinálták (szentelték fel és küldték ki szol­gálatra) Csekei Andrást. 1634-ben Zempléni Györgyöt, 1637-ben Óvári Istvánt, 1650-ben Kállai Tamást, 1667-ben Komáromi Jánost, 1679-ben Násztrai Miklóst, 1686-ban Nádudvari Györgyöt, 1688-ban Gyügyei Istvánt, 1699-ben Konyári Ist­vánt rendelte ide szolgálatra a Generalis Synodus (egyházkerületi zsinat). A fentieknél egyebet nem igen tudunk a gyülekezetről. Magának a falunak a körülményeiről, illetve társadalmi helyzetéről némileg tájékoztatást nyújt a kö­vetkező levél: „Én Nemes Ugocha Vármegyébe Csorna nevű Nemes Helyben Lakozó Csornai János Nemes Személy és egyszersmind említett Szegheny He­lyünknek Feö Birája Recognoscalom (bizonyítom) per presentibus (jelenben) és egyszersmind bona fide (jó hittel, igaz hittel) vallom, hogy említett Nemes He­lyünkben hét Sellérképen lévő Személyek találtatnak az Királyi Dezmálás ide­jén azoknak is kietteje miserabilis Personák (nyomorult szegély személyek) lé­vén, ötté cum Dénár 9 fizet sarlópénzt denar negyven eött - Idest den 45, me­lyet Nemzetes Etey András Dezmas Urunknak kezeben is administraltak, melyrül emlitet Dezmas Uramnak attam ezen Recognitionalisomat...In Csorna Die 13 Septemberis Ani paetentis 1689 Csornai János." Az említett hét személy mindegyike 1/4 sessioval (telekkel) rendelkezett: Tóth Pál, Tóth István, Magyar Lukács, Orosz Demeter, Orosz János, Oláh Miklós, Orosz Mihály. Az előző évek dézsmajegyzékeiben szintén csak 3-5 fő van felvéve, mint akik sarlópénzzel adóznak. Bizonyos, hogy a XVII. század évtizedeiben nem ennyien laktak itt. A dézsmások csak az adófizetőket vették számba, a ne­meseket nem, csak abban az esetben, ha azok jobbágytelken gazdálkodtak. A XVII. század vége felé a magyar lakosság fogyatkozóban volt. Máramarosból ruszinok szivárogtak ide. Földesurai is ruszin telepeseket hoztak az egyre nagyobb számban megürülő telkekre. A XVIII. század elején még'anyaegyházként jegyezték, 1728-ban már ren­des lelkész helyett Mezey István mint lévita szolgált itt. M. A. 292 c V^soma

Next

/
Oldalképek
Tartalom