Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
Akli
Akii A gyülekezet története A XVI. század második felében szervezett református egyházközösség volt. Legelőször az általam használt források 1573-ban említik, amikor a szomszédos Gyulával együtt tartottak prédikátort, akinek a nevét nem ismerjük. 1582-ben viszont már név szerint ismert reformált hitben tanító pásztora Szepsi Menyhért, aki a falu terméséből adott dézsmából 7 kalangya (14 kereszt) és 12 kéve búzát kapott járandóságba. A XVII. században a falu és egyháza folyamatosan fennállott. 1619-ben Óváry Bálint, 1621-ben Némethi Mihály szőllősgyulai prédikátor szolgált Akliban is. A XVIII. század fordulóján Dabolcnak volt a filiája. A század végén mint anyaegyház működött Tooth György lelkipásztor vezetésével, akit a gyülekezet „szivesen marasztott". A gyülekezet anyagi ügyeit kurátor intézte. Tíz év múlva 1801-ben, Bányai István prédikátorsága idején 129 lelket számlált és iskolájában 6 fiú és 6 leány tanult, akiket a prédikátor tanított. 1843-ban a lélekszám 153-ra szaporodott. Kovács Pál prédikátor vezette az iskolát is, ahol 5 fiú és 4 leány tanult. A gyülekezet 1881-re elvesztette önállóságát és Dabolc, majd Nevetlenfa- lu leányegyháza volt. 1921-ben lett újra anyaegyház. 1941-ben - a magyar fennhatóság idején - a falunak 834 lakosa volt. Ezek között 400 református, 281 görög katolikus, 33 görögkeleti, 2 baptista, 28 izraelita találtatott. A szovjet megszállás kezdetén 1944-ben 27 magyar férfit hurcoltak el és ezek közül 19-en soha nem tértek vissza. Lelkipásztora: Oroszi Pál. Közölve: Molnár 1997. 26-28. M. A. Az egyházközség jelenlegi épületei Templom Egyszerű drótkerítéssel övezett templom torony nélkül, új haranglábbal. Kertjében áll a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak fekete márvány emlékműve. A kis gótikus templom szinte teljes egészében megőrizte 27
