Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
Verbőc
^/erbőc A gyülekezet története A XVI. század közepén a falunak temploma és egyháza volt. 1577-ben a ti- zedlajstrom szerint Somogyi Benedek „plebanus" vette fel, aki egyúttal a szomszédos Patak nevű falu egyházában is szolgált. A következő prédikátor 1580. szeptemberétől Kóródi Bálint volt, aki magát Isten egyháza szolgájának nevezte és a dézsmából 6 kalangya és 15 kéve jutott neki. Az 1594. évi gabona- és bordézsmajegyzékek összevetése alapján Verbőcön 36 adófizető család élt. Feltételezhetően ezek mind reformátusok voltak. így a gyülekezet lélekszáma 180-200 fő lehetett. A XVI. század végén 1597-től Tiszabecsi Tamás prédikált itt. A XVII. században nem ismerjük egyetlen prédikátorának a nevét sem. Bizonyos azonban, hogy a kis gyülekezet folyamatosan létezett. 1633-ban Vas Ambrosius főbírósága alatt 32,1644-ben Tonka Pál bírósága alatt csupán 13 jobbágycsaládot írtak össze. Lelkésze volt a falunak, mert a dézsmások kiadták a dézsmából a megfelelő járandóságot az ismeretlen nevű „Pastor"-nak. A XVIII. század elején a Beregi Egyházmegye gyülekezetei között a IV. Processusban Verbőcöt anyaegyházként említik. Az 1808. évi vagyonösszeírás szerint „A Paróchialis Telkek és Házak, amelyekben t.i. az Tiszteletes Prédikátor és az Oskola Mester lakoznak, fekszenek a Templommal és a Fa Toronnyal együtt az uttsza Déli részin. A Templom kőből vagyon és igen régi." Mostani temploma 1844-ben épült és 285-en férnek el benne. 1843-ban Hegyi János prédikátor és Orosz Ferenc tanító gondozása alatt 339 lélek alkotta az eklézsiát. 1913-ban a lélekszám - az 585 fős községben - 468-ra szaporodott. Ekkor Szűk Sándor volt itt a prédikátor. 1938-ban Csik József lelkész már 690 léleknek volt a pásztora. Az örvendetes gyarapodás továbbfolytatódott, mert ma Homoki Gábor lelkész jelentése szerint 930-an vannak. Templomát a szovjet hatóság azzal az indokkal, hogy két kilométernyire van a szomszéd falu, Feketepatak temploma, bezárta. A harangozást temetések alkalmával megengedték. Lelkész a templomba nem léphetett be, de a hívek bejártak énekelni, imádkozni. Később ezt is megtiltották. Az akkori párttitkár „muzsika-termet" akart csinálni a templomból. A falakat mozaikkal akarták kirakni, de nem akadt ember, aki az átalakítás munkáját felvál259
