Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
Nevetlenfalu
evetlenfalu A gyülekezet története A középkorban, de még sokszor a XVII. században is, Gyakfalvának nevezett falu eleitől fogva templomos hely volt. 1540-ben Gyakfalvi Eufrozina a házát és a hozzátartozó szántóföldeket, rétet, halászóvizet és szőlőhegyet a falu Mindenszentekről elnevezett templomának adományozta. 1573-ban Gödő János falusbíró idejében, 34 jobbágycsalád mellett 3 zsellér lakott a faluban. A dézsmából járó negyedrészt a batári prédikátornak adták, aki a gyülekezetét, mint leányegyházat gondozta. A következő században a helység lakossága inkább fogyott mint szaporodott. így Nevetlenfalu továbbra is Batár filiája maradt egészen a XVII. század végéig. Ennek ellenére 1611-ben nemcsak prédikátor, hanem az iskolarektor is szolgált a gyülekezetben. 1645-ben Ilosvai Sz. István a dézsmából járó octava rész felvételekor a következőképpen nevezte meg magát az általa adott nyugtán: „A batári és a ne- vetlenfalui gyülekezeteknek az Isten Igéje predikálásában fáradozó papja és szolgája: Ilosvai Sz. István 1645-ben." A század végén az ugocsai traktusban Batár filiájaként van bejegyezve. A XVIII. század elején anyaegyházzá lett, mert az 1728. évi összeírásban már így szerepel. Lelkipásztora ekkor Gyalay Sámuel volt. 1843-ban mindössze 108 lelket számlált. Kondor Sámuel lelkipásztor a gyülekezet gondozása mellett a három iskolába járó fiút is tanította. 300 lelket befogadó temploma 1910-ben épült. Az 1989. évi népszámlálás szerint a falu lakossága 1419 fő, ebből református 485 lélek. 1996-ban az elvett parókiáját visszakapta. Egy - egy vasárnapi istentiszteleten a gyülekezet közel 50%-a részt vesz. A hitoktatók - Máté István és Fancsiki Olga - közreműködésével intenzív lelkigondozás és hitoktatás folyik. A református gyermekek közel 90%-a részt vesz a hitoktatásban vagy a konfirmációs előkészítéseken. Lelkipásztor Seres János a szomszédos Tivadarfalváról látja el az istentiszteleti szolgálatokat. Irodalom: Molnár 1997. 51-52 A4. A. 167
