Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-06-14 / 12. szám
VALAMINEK VEGE LETT Nem eléggé hiszik, ismerik a prédikátori Igéket. hogy mindennek rendelt ideje van. Pedig így van. Hosszú, hónapos szárazság után megjött az eső és_ már nem segít a kalászos vetésnek. Még valamit segít a kapásokon. Máris látszik a sínylődő, áléit kukoricán, hogy éled, hogy nő, de azon is meg fog látszani mindvégig, hogy nem .májusban kapta az esőt. Az elkésett eső már vagy nem segít, vagy azt láttatja meg, hogy késve jött. Gondolkoztam azon, hogy. meddig nem. késett volna az eső. Május elejétől néztem a naptárom, tizedi: kéig, — (tizenötödikéig, — húszadikáig, — huszonötödikéig, ' június elsejéig, nem tudom, hol a határ, csak annyit tudok, hogy most már késő. Ha a magyar vetésről, a magyar földekről szétnézek a magyar életbe, akkor azt látom, hogy itt is az elkésettségnek ez a dermesztő jele mutatkozik mindenütt. Az az érzésem, a bizonyosságom: a háború utáni időnek egy szakasza elmúlt, lezárult. A májusi eső elmaradt, s most már hiába esik az eső. A magyar életben elmaradt egy csomó dolog. És ha most meg is csinálják, már nem az, mintha eddig csinálták volna. Az első, ami elmaradt: az őszinte és becsületes nemzeti bűnbánat. Bűnbánatos vonalunkon csak nyekergések és megutált próféciák voltak. De maga a magyar társadalom, sőt még a hivő magyarság sem vállalta a magyarság közösségi, történelmi bűneiért a felelősséget és a töredelmet. Nem vitte Isten elé a hivő magyarság a_ maga bűneiként a magyar történelem úttévesztéseinek, engedetlenségeinek, társadalmi igazságtalanságainak, szociális békétlenségeinek, kulturális elmaradottságának, vallásos képmutatásának, a gyűlölet és bosszú embertelen és szörnyű elfajzása.inak óg- rekiáltó bűneit. Panaszolták, vádolták a németeket, a zsidókat, az oroszokat, esetleg egyes magyarokat, a nagy tévedőket. és a nagy tévesztőket, de a nagy magyar közös bűnök, tévedések és elteve- lyedések közösségi megbánása lelmaradt... Most már késő. Elmaradt a magyarrá létei lehetősége. A háború után megszűntünk német politikai, gazdasági, kulturális gyarmat lenni. A véres és rettenetes háború minden pusztításával. ítéletes fergetegével, személyi, közösségi és népi tragédiájával a ^ magyarság számára elsősorban azt a jót hozta, hogy vége szakadt a négyszázéves, a magyar szellemiséget véka alá rejtő — ó hány felgyulladó lángjában kioltó — német befolyásnak, németesítő szándéknak. És lehetett volna magyarrá a .magyar; ez is elmaradt. Beszéltünk a népi kultúráról, de elmaradt a magyar főikről eredményeinek diadalmas hasznosítása a háború után nyert lehetőségbén. Elmaradt, mert a magyar társadalom, a falusi és vá rosi tömegek abba menekültek, hogy ők magyarok, holott csak lehettek volna magyarok, de ehhez tanulni kellett volna magyarul beszélni, nótázni, cselekedni. És ki fogott neki nagyhamar a tanulásnak? Ehelyett legtöbbje a múltat sírta vissza. Elmaradt a magyar megbékülés. A háború befejezése úgy érte a magyar társadalmat, mint aki rosszban van mindenkivel. Hosszban volt románnal. csehvel, szerbbel, minden körülötte élő néppel. Hosszban volt, hiszen háborút viselt, az orosszal. Rosszban volt zsidókkal, hiszen százezreket adott embertelenül retttnetes kínzására. Rosszban volt a szegény parasztsággal, hiszen évszázadok óta adósa. Rosszban volt a kisemmizett;'éhbéren dolgoztatott, emberszámba sohse vett munkássággal. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Rosszban volt a gondolkozó, más szociális, társadalmi és politikai helyzeteket kereső értelmiség-» gél, hiszen a legtöbbjét bedutyiztatta. Nem csak népségénél fogva árva. hanem eltévesztett politikája, kultúrája következtében ellensége volt mindezeknek. Mi történt a háború után? Megbékült ezekkel? A mostanig tartott »kegyelmi időt« felhasználta legalább a hivő magyarság az ezekkel való megbékélésre, a megalázkodás ' és bocsánat- kérés útján? Bizony egészben véve elmaradt ez a megbékélés, sőt fokozódott a gyűlölet. Elmaradt az erkölcsi megtisztulás. A háború előtti és a háború alatti magyar élet erkölcsi élete négy rettenetes bűnben kínlódott. Az első volt az úrhatnámság, a második az anyagi javakkal való visszaélés, a harmadik a protekció túl- növése, a negyedik a testi bűnök burjánzása. A háború elvesztése ezeket a bűnöket természetszerűleg csak szaporította. A nem a magunk erejéből elindult demokrácia tehertételeivé, váölási lehetőségeivé lettek ezek a bűnök. A korrupciónak ezerféle újra valósággá, egyéni sérelmekké történése lett a fő tehertétel. Árra aránylag kevesen gondoltak, hogy általános erkölcsi tisztulásra és megjavulásra van szükség minden vonalon, mindenki számára. Az egyház sem merte vállalni ezt a tisztogatást saját magában. A hivő magyarság ee harcolt szabad és jó lelkiismerettel a bűn és az ördög ellen, nem legfőképpen saját magában és maga között. Elmaradt a magyar lelki ébredés előfeltétele: a hívők közössége. Még a közeledés .is alig következett be. A prófécia megvetése még mélyebbé tette az ellentéteket a hivők és hivők, az evangéliumi ébredési mozgalmak között. Az evangéliumi egység helyett valami különös és veszedelmes politikai tömörülés következett be az egyházak és az állítólag hivők között. Elmaradt az egyházak belső megújulása, a mi magyar református egyházunk reformációja. Ebben az az ítéletesen döbbenetes, hogy állítólag mindenki akarta, csak nem volt és nem voltak, akik engedelmesen megcsinálták volna. Az egyet- akaró református törekvések is összekeveredtek. A bűn, a hitetlenség, a háládatlanság, a bűnbánat teljes hiánya, az engedetlenség rontotta meg a legjobban induló törekvéseket is... Most riiár késő! Most valaminek vége lett. Az az érzésem, hogy nagy időt és soha vissza nem térő alkalmakat mulasztott el a hivő magyarság vakságában, engedetlenségében, És ott ég bennem a kérdés: a most kezdődő, ki tudja milyen és ki tudja meddig tartó időben ráeszmél e a hivő magyarság arra, amit csinálnia kell?.Idem fog-e kerge módon az új szántás idején az előbbi' időben elmaradt vetésének b© nem következhető aratásért^ siránkozni csupán? Isten legyen irgalmas nékünk! Magyar Tamás Magyar Református Ébredés budapesti konferenciája. A Magyar Református Ébredés szerkesztősége Isten segítségét remélve, június 28—29 napjain rendezi meg Budapesten legközelebbi konferenciáját, az elmaradó kaposvári és szegedi konferenciák helyett. A konferenciát a Budapest Szabadság-téri református gyülekezet látja vendégül. Készüljünk rá imádságban. 3 4
