Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
'sten itt és most e világba helyezte el, azért az egyház tagjai e világi minden munkájukban is az Urukat kell, hogy szolgálják. Az egyház gyalázata ebben a. világban részben Isten rendelése: a kereszt bolondsága és botránya,- a világ részéről való gyűlölet, amelyet az egyháznak a mártiromságig hordoznia kell. A világ nem hallgat az egyház szavára, holott az egyház szólja, az igazságot. Isten rendelte az egyházat szenvedésre, alázatra és utolsó helyre; tagjai nem is nyerték még el a teljes váltságot. Ezt az Isten rendelte gyalázatot még tetézi, hogy az egyház tagjainak bűneiért a világ az egyházat szidalmazza, bár az egyház önmagában is viaskodik a benne lévő bűnökkel és kísértésekkel a kereszt alatt. Az egyház dicsősége ma abban van, hogy a Szentháromság Isten vállalta és vállalja az egyházat. Jézus nem szégyelte ittlétekor és ma sem együtt lenni és együtt enni a bűnösökkel és a vám- szedőkkel. Feje a Krisztus, aki már megdicsőit- tetett- »Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben, mikor a Krisztus a mi életünk meg jelentőkkor majd ti is Ö vele együtt megjelentek dicsőségben.« (Kol. 3:3—4.) Az egyház dicsősége itt és most abban van, hogy együtt szenvedjen. Krisztussal, hogy majd Vele együtt dicsőüljön meg. Az egyház teljes dicsősége a végső váradalmak beteljesülésében van (eschatologikus). Félelmesen látjuk, hogy mostani megiteltetér sünkben a mai intézményes egyházit mennyire nem meri engedelmesen vállalni az egyháznak ezt a gyalázatát és dicsőségét, mert fél a lelepleződéstől, fél, hogy ítéletesen kiderül önmaga és a vílg.g előtt is mennyi tagjaiban és tagjai között, meg “intézményeiben a »nem egyház«. A sürgetett és szükséges reformáció késedelmes végrehajtásának ez a főoka. Ezek alapján állást keil foglalnunk az egyház minden hatalmi törekvésével szemben, minden világi, közéleti pozíció igényével szemben. Ki jkell nyilatkoztatnunk a római katolicizmustól való lényegbeli különbségünket és óva, kell intenünk mindenkit a politikai vagy hatalmi keresztyénség bármely akciójától. Amikor valljuk, hogy az egyház nincs alávetve ennek a világnak, valljuk azt is, hogy nem sza kadhat ki a világból, amelybe belehelyeztetett. Ezért helytelenítünk minden, olyan elkülönülést, mely szeretetlenül nem akar tudomást venni az emberi társadalom bajairól, problémáiról és törekvéseiről és az egyház tagjait a » nincs közünk a világhoz« gondolatával el akarja vonni azokról a helyekről, ahol nekik az egyház misszióját kell végezniük. Állást foglalunk azzal a felfogással szemben, mely a keresztyéneknek az állami, társadalmi s kulturális életben való részvételét tiltja, vagy ellenzi. — de skrupulus nélkül igénybeveszi és élvezi az államnyujtotta biztonságot, a társadalmi helyzet adta előnyöket, a modern civilizáció minden kényelmét, stb. Az evangélium hirdetése és a művészetek Az O.R.Sz.T. „E" bizottsága munkája alapján készült határozat Általános panasz, hogy egyházi él ellünk közösségi alkalmain szomorúan elburjánzott az irodalmi és zenei kontárkodás. Igehirdetésünket sokszor olyan ízléstelen keret veszi körül, amely gátolja, vagy éppen elrontja az Ige munkáját. Mire az Igére kerül sor, fűzfapoézissel, lelkinek mondott, langyos énekkel vagy kávéházi muzsikára emlékeztető zenei telj eseményekkel altatnak vagy riasztanak el sok szomjuhozó lelkiét és szomorítják meg. ezzel Isten Lelkét. Rosszfajta mükedvelés szorítja ki "a műsorból az igazi művészet és tiszta irodalom termékeit, helyette templomba, egyéb összejövetelekre, egyházi i iskolába és sajtóba becsempészi a művészi mértéket meg nem ütő produkciókat, amelyek a lenézett világ fórumain gyengeségük miatt nem érvényesülhettek. Meggyőződésünk, hogy a művész- kedő kontármunkáik! nem olyan ártatlanok, mint azt gyenge esztétikai í'téletű hívők gondolják. Az evangélium terjedése és a hívők egészséges lelki élete szempontjából Isten előtt való felelősséggel tartozunk vállalni a tisztogatás munkáját ezen a, téren is. Valljuk, hogy az Ige, a hirdetett evangélium nem sízorul a művészetek támogatására abban a munkáiban, hogy a Krisztus számára lelkeket ejltl hessen foglyul, mert »tetszék az Istennek, hogy az Igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket« (T. Kor. 1:21-). De valljuk azitl is, hogy minden szépség, így a művészi szép is Isiben dicsőségének ragyogása e világban. Isten maga élesítette Igéje kardját azzal, hogy a Zsoltárok könyvét, Énekek énekét, a prófétai Igéket kötöt; művészi formában engedte megszületni. Istennek a teljes Szent- írásban megjelent Írott Igéje a maga egészében páratlan szépségű »-testiben« van előttünk, ö maga jelenti ki Igéjében azt az igényét, hogy tánccal, dobbal és hárfával zengjenek neki, hogy dicsérjék Öt citerával, tízhúrú hárfával, hogy énekeljenek neki új éneket és lantolj anak lelkesen, banso- gón. A művészi széppel nem csak lehet, hanem kell is Istennek dícséretét szolgálni. »És lá-tá Isten, hogy minden, amit teremtett vala ímé igen jó« (I. Móz. 1:31.). A Szenliírás eredeti nyelvének ez a »j(5« szava azt jelenti egyben, hogy »tökéletes« és »szép«. Isten nemcsak minden jónak a forrása, hanem minden szépé is. Istennek nem csak a jó a szíve szerint való, hanem a szép is. Nem csak az erkölcsi jót kívánja meg, hanem a szépet is. Valljuk, hogy ' a művészi készség Isten adománya, »talentum« (II. Móz. 31:1 köv. 5:30 köv; Máté 25:14. köv.), amiről a művész számadással tartozik Istennek. Isten legnagyobb és legszebb gondolata a megváltás. Ennek a gondolatának a továbbadását mindenekfe- lett az Igehirdetés bolondságára bízta (I. Kor. 1:21.). De ahogy az engedelmes és feddhetetlen keresztyéni magaviselet »beszéd nélkül is« megnyerheti a hitetlent (I. Pét. 3:1 köv.) ahogy a nyírd! előltt a néma juh példázhatja a Megváltó szenvedését (Be. 53.) és ahogy a Krisztusért vállalt szenvedés kiábrázolhatja és hirdetheti a Krisztus értünk történt szenvedését (Fii. 3:10., II. Kor. 410.), szintúgy a művészi alkotások! is hirdethetik Istennek nem csak teremtő, de megváltói gondolatát is. Valljuk, hogy a bűnbeesett embernek nem csak a jóira, de a szépre való képessége is megromlott, Isten Lelkének beavatkozása szükséges minden jóhoz és széphez, a talentum forgatásához. A művészi alkotásokban Isten Lelkének munkája is benne van, még ha nem hívő is a művész, amit mi Istennek mindenben uralkodó és ható kegyelmével magyarázunk. Nem szabad, hogy a »Krisztus vére« vagy az »Égi bárány« kifejezés haszontalan műalkotás menlevele legyen. Tudjuk, hogy Isten úgy szeretett minket, amint vagyunk; rút bűneinkben és utálaltösságunkban könyörült mag rajtunk, de hisszük, hogy tőlünk tiszteletünkben szépet, tökéleteset vár. Bizonyságot leszünk arról, hogy Istent gyarló tiszteletünk, dicsőítésünk és szolgálatunk eltűrésében mindenekfelett irgalmassága vezeti, de valljuk azt is, hogy ez az irgalmassága nem jelenti, hogy vakmerőén idegen tüzet1 vihessenek színe elé Áron fiai (III. Móz. 10.), vagy mi vakot, sántát, bénát (Mai. 1:8.) vagy tökéletlent és’ tisztátalant vigyünk eleibe. Elfogadja ugyan a bű- n,Ö8 embert egész rútságában is, de az az akarata, hogy legyünk tökéleMAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 15
