Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
A hívő magyarság felelőssége az egész népért Az ORSzT „F“ bizottsága munkája alapján hozott deklarációja Hívő magyarság alatt azokat 'a magyar embereket értjük, akik megnyerték Istentől a Jézus Krisztusban való hit ajándékát. A hívő magyarság tulajdonképpen a magyarság egyeteméből elhívott egyház a Heidelbergi Káté értelmezése szerint (H. Káté 51. kérdés.) A hívő magyarságnak ma is szól Jézus elkötelező tanítása: »Ti vagytok a földnek savai, ha pedig a só inegízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és el tapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik ,el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.« (Máté 5:13—16.) Isten az Ö népét engedelmességre választotta ki és azért tartja benne ebben a világban, hogy Néki és Ö szerinte éljen. (I. Pét. 1:2.) A hívő magyarságnak, mint igazi egyháznak a felelőssége az egész népért az, hogy betöltse a prófétai, a papi, a királyi tisztét, Isten dicsőségére nemcsak maga és az egyház, hanem az egész nép javára; — hiszen azért neveztetik Krisztus nevéről keresztyénnek, mivel hit által Krisztusnak tagja és így az ő feikenetésének részese avégre, hogy nevéről vallást tegyen, magát élő áldozatni Neki adja. a bűn és az ördög ellen az életben szabad lelkiismerettel harcoljon ... (H, Káté 32. kérdés.) A) A prófétai tiszt alapján a hívő magyarságnak az egész nép felé szólnia kell az evangéliumot (evan- gélizáció és misszió, Csel. 1:8.), tanítania kell a szent tudományt (nevelés) és ki kell nyilvánítania az Isten időszerű üzenetét. B) A hívő magyarság papi szolgálata alapján: 1. az Isten előtt való egyetemleges (kollektív) felelősség terhe alatt az egész nép nevében kell tartania, bűnbánatot. Nem csak a hívők, hanem a hitetlenek, nem csak az egyének, hanem a közösség és a nép bűneiért is. Nem csak az erkölcsi, hanem a társadalmi, a politikai, a gazdasági és a népek együttélését érintő bűnei miatt is. A hívő magyarság felelőssége a népért, hogy a felsőbbség és a hatóságok, a világ és az egész nép bűneit hordozva álljon Isten elé, nem mentséget keresve, hanem bocsánatot és békességet kérve (Dán 9:19 Neh. 1:3—11.) 2. végeznie kell a békéltetés szolgálatát, az Isten haragja elmúlásáért való könyörgést. A csendes élet érdekében, a romboló forradalmak elkerülése végett is és az engedelmességért is nyilvánosan könyörgéseket és esedezéseket kell tartania minden emberért és a méltóságban levőkért. (I. Tim. 2:1—3.) 3. észre kell vennie és megmérnie hálaadásban és Isten magasztalásában mindazokat a kegyelmi tényeket, amelyeket Isten az ítélet ideje alatt is belehelyezett az egész magyarság életébe. C) A hívő magyarság királyi tiszte alapján: 1. feladata, hogy az Isten országa evangéliumát hirdesse, higyje, engedelmesen élje, szenvedve vállalja; és hirdesse az Isten királyi uralmát (szuverenitását): hogy Ö az egész élet, az egész világ, az egész történelem Ura, — hogy Jézust tette Isten Úrrá és Krisztussá mindenek felett, — hogy Istennek nem csak kijelentett igénye, hanem valóságos jussa van mindenkor és mindenre, — hogy Isten nem csak gyakorolja hatalmát a mindennapi életben, hanem várja az Ő kijelentett akarata iránti engedelmességünket. 2. kötelessége, hogy ne csak a kegyesség és a közvetlen istenszolgálat, hanem az élet egész területén, a maga különleges hivatásában is felismerje, megcselekedje és hirdesse Isten konkrét és időszerű akaratát. A hívő magyarságból földművesek, munkások, orvosok, pedagógusok, jogászok, művészek, mérnökök, bírák, iparosok, tudósok, minden hivatású dolgozók, szülők és gyermekek nem csak üdvösségükre, hanem egész életükre kötelesek Isten akaratát keresni a Szentírásból, azt felismerni, ebben egymásnak segíteni és az ilyen gyümölcséikke! az egész népnek használni és szolgálni. 3. tartozik Krisztus királyi vezetése alatt szabad lelkiismerettel, a lélek fegyvereivel, a szeretet törvénye alatt harcolni az egyéni és közösségi élet területén minden bűn, minden törvénytelenség, minden igazságtalanság, minden lelki s testi erőszak és a Sátán mindén hatalma s munkája ellen. Meggyőződésünk az, hogy a hívő magyarság, ameny- nyiben valóban az, mindezeket nem csak hideg engedelmességgel, hanem Isten gyermekej szabadságában és örömmel cseiekszi is. Áz egyház gyalázata és dicsősége a világban Az O.R.Sz.T. deklarációja az „F“ bizottság munkája alapján Az egyház (a Heidelbergi Káté értelmezése szerint is) Jézus Krisztus teste, részese tehát Jézus életének. Az ő Urát és Fejét kell kövesse, hogy őbenne növekedjék. (Jézus 12:21-, I. Péter 2:21—25.) Az egyház és a világ elegyíthetetlenül kettő. Jézus az egyházat' e világból a maga számára hívta el, hogy így ők ne e világból valók legyenék. (János 15:19. János 17:16.) Ez a különbség a lélek ben van. Van e világból való lélek és az Istenből való lélek. (/. Kor. 2:12-) Aki a Krisztusé, az meg- feszíttelett a világ számára, ahogy Pál tanítja: »Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak«.. (Gál, 6:14.) A világ barátsága Istennel váló ellenségeskedés... »Aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.« (Jak. 4:4.) Az egyház legnagyobb bűne, ha elvilágiaso- dik, A magyar református egyház azért sem tudja ma feladatát teljesen betölteni, mert elvilágiaso- dott. Ennek egyik jelé az uralkodás és ennek érdekében az egyházban is kiépült nem evangéliumi 14 hierarchia. Másik jele az Isten országa ügyének elhanyagolása; nem missziónál, vagy legalább is nem úgy* nem olyan mértékben és nem mindenütt, ahogy, amilyen mértékben és ahol Ura, a Krisztus parancsolta. (Csel. 1:8.) Harmadik jele a túlságos elintézményesedés, a gyülekezet elhanyagolása az egyház kormányzó testületéivel szemben és az egyházi ügyek világi szabályok szerint való vezetése. Ezeknek gyökere abban van, hogy nem ragaszkodott a Főhöz, hanem emberi, személyi és kollektív (hagyományok, szokások,' stb.) erők alatt él. Az egyház és a világ különbsége fennáll, de ez a különbség mégsem lehet rosszindulatú szétvár lasztódás. Az egyház és a világ Ura ugyanaz a Szentháromság Isten, aki az egyház és a világ feletti uralmat egyedül a Krisztusban gyakorolja. Ezért rendelj az egyház Ura az övéit a föld savaiul, a világ világosságául (Máté 5:13—16.) és azért kéri főpapi imádságban: »Nem azt kérem, vedd ki őket e világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól/« (János 17:15.) A nem e világ egyházát MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES
