Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
A MAGYAR CSALÁD ISTEN ÍTÉLETE ALATT Az O.R.Sz.T. deklarációja „B" bizottságának munkája alapján Isten kijelentése szerint Isten a teremtés hajnalin az embert az Ő képére, Isten képére, férfiúvá és asszony- nyá teremtette. Megáldotta őket és ezt mondta: ^szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá«. (I. Méz. 1:28.) Mindezekben világosan kijelentette azt az akaratát és végzését^ hogy a család iaiz embernek a teremtésben elrendelt természetes közössége. A bűn ezt az isteni rendet eredeti tökéletes állapotából kiforgatta és megrontotta. Ez a rontás a családi élet minden viszonylatát át meg átjárta és ezt az Isten dicsőségét szolgáló és terveit teljesíteni hivatott alapközösséget öncélúvá tette. Ezért nem , tnd az örök isteni rendbe beleilleszkedve a világnak másokért élő és áldozva szolgáló, közösségi (szociális) embereket adni. Az Isten az Űr Jézus Krisztusban helyreállította az örök rendet és azt akarja, hogy a család tagjaiban személy szerint és egymáshoz való közösségükben, tehát a családi élet egészében Krisztus legyen az Űr. Krisztus urasága a család és annak tagjai számára annyit jelent, hogy magukat hit által engedelmesen Isten Igéje és Szent Lelke alá rendelik. A Krisztus urasága alatt élő család rendje ez: a házasság Isten akaratán alapszik, felbontása bűn (Márk 10; 1—12-), benne az asszony feje az ő férje, a férj feje Krisztus (I. Kov. 11:3.), az asszonyok engedelmeskedjenek az ö férjeiknek, a férfiak szeressék az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket, a gyengébb edénynek tisztességet tévén. (Ef. 5:22—23, I. Péter 3:6.) Elvetjük a kettős erkölesiség minden fajtáját, a paráznaság minden bűnét házasságon belül és kívül, hogy tiszta és szeplőtelen legyen a házaságy. (Zsid. 13:4,) A gyermekek Isten ajándékai. Ajándékait megvetni nem engedi. »Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratándja ia.« (dal. 6:7—8.) Vetettünk semmikét, egykét és a születés szabályozásnak a hitetlenség gyökeréből származó minden gonosz machinációját. Aratjuk a magyar nép életfájának siralmas romlását, ágainak, törzsének, sőt gyökéréinek pusztulását. Nem szapo- rodtunk, tehát nem tudtuk birodalmunk alá hajtani azt a földet, amelyet számunkra az Isten adott. Országunk ősi területeit nem diplomáciai ügyeskedések, sem történelmi Jogok hangoztatása, vagy idegen érdekek szolgálatában viselt zsoldos háború, hanem nem utolsó sorban a gyermekáldás engedelmes, boldog és önzetlen elfogadása tarthatta volna meg. E tekintetben is Isten haragja el nem múlt és keze még felemelve van. Gyermekeinket az anyaméhben megölő népünknek Isten fiaink szétszórásával, fogságba hurcolásával, egyes egykéző vidékek lakóinak kitelepítésével felel és Ő tudja, hogy ezért 'a bűnért, amelyet népünk megromlott erkölcsű családjai már bűnnek sem tartanak, mit tartogat az ö Ítélete* haragja. Meg nem született gyermekeink miatt elveszítettük területeinket, a megszületettek miatt nemzeti becsületünket. Nem voltak, vagy kevés számban voltak olyan keresztyén családok, amelyek igaz magyarokat adtak volna népünknek. Ebből a romlásból meggyőződésünk szerint a Krisztusban meggyógyult családok mutathatják meg az utat. Gyermekeinket teljes élettel, teljes életre kell nevelni, vagyis az Úr Jézus Krisztus ismeretében és követésében megmutatkozó életre. Ez a gyermekekre nézve úgy valósul meg, hogy Krisztus bővelkedő élete árad rájuk, nem csupán mint ismeret, hagyomány, vagy szertartás, hanem mint Igéjében és Szentlclkében a világ végezetéig köztünk munkálkodó valóság. Ezt a kegyelmét pedig a Krisztusban újjáteremtett szülők, itt is elsősorban az atya és a szülőket bizonyságtévő tagjaiként hordozó és az egész családot teste részének elfogadó és ezáltal megszentelő gyülekezet hite, tanítása és tanu- ságtétele által ajánlja fel. A szülők világosíttassanak fel afelől, hogy -gyermekeiket nem csak taníttatni tartoznak a fellelhető lehetőségek felhasználásával, hanem Isten nevelő szándékának engedve és annak erejét felhasználva, nevelni is kötelesek őket. (Ef. 6:1—4„ Kol. 3:21.) Bűnbánattail valljuk meg, hogy ilyen krisztusi családoknak jó illata nem áradt szét a világba és attól a világtól vártuk a családi nevelés hasznos gyümölcseit, amelynek az egészséges tudományt sokszor csak-szájjal és színből való »keresztyén« családaink a jó példát, az életnek beszédét nem mutatták meg. tört egyes embereknek senki sem tehet jobb szolgálatot, mintha segít nekik megérteni, hogy valójában a minden evilági tényezőt igazgató Iáten keze rázta meg az életüket, mert azt az eddigi útjairól más, sokkal^ Ígéretesebb és jobb útra akarta átterelni. Az egyháznak a jelenlegi válságos helyzetből való kibontakozása is azon fordul meg, vájjon benne a hívők közösen meg tud- nak-e hajolni Isten ítélete alatt é» bűnbánattal keresik-e az Ö kegyelmében rejlő s a mnlt minden áldásait fölülmúló jövendőnek az útjait. Végül egész nemzetünknek az Isten áldásai által fölemelkedése is azon múlik: lesznek-e elegen, akik egyenként és közösen az ő kezéből tudják elfogadni igazságos megvesiszőztetiéS- ként a bekövetkezett megszégyenü- lést s akik az egész magyarság hűnél alatt megalázkodva tudnak vele tanakodni ítéleteinek kegyelmes elfordulásáért. 9. Ezekre való tekintettel valljuk, hogy azon a fontosságán túl is, amellyel a bflnbánat mindig bírt és bírni fog a keresztyén egyház életében,» a mi napjaink a különös bün- bánatitantásnak kiváltságképpen való és nyilvánvaló alkalmául szokatván elénk, igehirdetésünkben, tanításunkban, lelkigondozó szolgálatunkban és minden egyéb egyházi életmegnyilvánulásunkban előtérbe kell helyeznünk az egyéni és közösségi bünbánatra való serkentést és annak gyakorlására szolgáló alkalmak biztosítását. így egyebek közt most van itt az ideje, ha valaha, hogy fölelevenítsük szükség esetén a bibliai értelemben való magángyónáe gyakorlatát. Úgyszintén időszerű parancs az is, hogy istentiszteleteinik és más közösségi alkalmaink rendjébe minit elmaradhatatlan elemet kidomborítsuk a közös bűnvallást, pl. a tízparancsolatnak bűnbánó imádság kíséretében valló felolvasásával minden istentisztelet alkalmával, a kálvini liturgia szerint. 10. Hangsúlyoznunk kell, hogy az Isten ítéletei alatt való különös bűn- bánat is csak akkor igazi bűnbánat, vagyis az Isten szerint való szomorúság, ha az ítélet csak alkalmául és nem' okául szolgál. Nem az ítélettől való megszabadulás vágyától szabad hajtatnia, hanem a bűn bűnös voltának a fölismerésétől. Nem a bűn következményei miatt kell sírnia, hanem magát a bűnt kell megutálnia. 11. Végül fontosnak tartjuk annak hangsúlyozását, hogy mivel a Törvényben ugyanaz az Isten szól, aki az Evangéliumban kijelentette magát s ezért igazi bünbánat nincs a kegyelemben való hit nélkül, ezért a bűnbánatra és Isten ítéletének napjaiban a különös bünbánatra való fölhívás ig mindenkor együtt kell, bogy járjon a bfinbocsánat és az új élét ígéretének hirdetésével. 13 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
