Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
Az egyéni és közösségi bűnbánat Az O.R Sz.T. határozata az „A“ bizottság munkája alapján 1. Inten Igéjének igazsága alatt meghajolva valljuk, hogy mivel a teljes váltság csak a jövendő világ Ígérete és ehben a világban élve mindvégig magunkban hordozzuk a bűnt, naponkénti és szinte óránkénti dolgunk a bűnbánat. Szüntelen magunkban kell hordoznunk annak alázatos és fájdalmas tudatát, hogy Isten törvényének tükrében megnézve magunkat, nem találunk magunkban semmi jót, ami Isten igazságos Ítélete előtt megállhatna. Ez a bűnbánat kell. hogy hajtsa az embert .Tézus Krisztushoz való megtérésében. akiben bűnei el fedeztetnek és az Isten kegyelméből való új élet megadatik neki. De a Jézus Krisztussal már közösségben élő ember nem hagyhatja maga mögött a bűnbána- tot, mint túlhaladott állomást* hanem ellenkezőleg, az új életben való minden előhaladása csak annál mélyebb bűnbánatba kell, hogy belevezesse. Hiszen minél jobban kivilágosodott előtte és mennél gazdagabban meg- tapasztalttá válik számára <a kegye; lemnek az az ajándéka, amelyet Jézus Krisztusban elnyert, annál jobban kivilágosodik előtte az ő teljesen érdemtelen volta s annál érzékenyebb lélekkel kell. hogy elutálkoz- zék mindattól, amit ó-emberéből s annak megnyilvánulásaiból magában hordoz. 2. Ennek az állandó bűnbánatinak a hiányosságaiból ered az, hogy megmaradnak. fölgyülemlenek és egyenesen el is hatalmasodnak a hívők életében bűnök, amelyeket Isten hosszú tűréssel elszenved egy ideig, de azután előbb-utóbb megítél. Lehetnek Istennek ezek az ítéletei külső csapások, melyekkel a vétkesek fejére fordítja vétkeiknek következményeit. vagy egyéb fájdalmas külső beavatkozásaival zárja el előttük azt az utat, amelyet engedetlenségben jártak. Lehetnek ezek az Ítéletek belső természetűek is. amikor talán a legkedvezőbb külső körülmények közepette is lelkileg száradozik, seny- vedezik és válik meddővé a hívők élete, és ezáltal adja Isten tuditukra rajtuk való haragját. Mindkét fajta esetben az a dolguk, hogy Is- ten ítélete alatt meghajolva, kímé- letlenül vizsgálják meg magukat és töredelmes alázatossággal különös bűnbánatot tartva, keressék Istennek megbocsátó és megújító kegyelmét. Az ilyen különös bűnbánatban való elmélyülésre szolgálhat jó segítségül az Isten Igéje és Hitvallásaink értelmében fölfogott böjtölés is. 3. Az ilyen különös bűnbánatira, nemcsak a velük perbe szálló Istennek igazsága késztetheti a hívőket, amellyel vitára nem szállhatnak, hanem még inkább az ö Igéjének kegyelmes Ígéretei, amelyek szerint a bűnbánattal hozzfttérőkrfil mindig 12 azonnal elfordul az ö haragja és velük készségesen megújítja a Jézus Krisztusban szerzett szövetséget.. Amikor haragja lelki áldások megvonásában nyilatkozott meg, akkor az ilyen különös bűnbánat után mindig visszatérnek a fájdalmasan és megszégyenülten nélkülözött áldások, sőt az addigiakat fölülmúló új ajándékok és örömök napjai következnek. Amikor külső ítéletekben jelentette meg Isten az ö haragját, akkor is vagy leveszi Isten könyörületes keze azoknak terhét a bűnbánatban hozzáférők válláréi, vagy ha. meghagyja is, megszünteti ázoknak itéletes voltát és áldások forrásaivá változtatja át a terhük hordozását. 4. Mindezek Istenniek gyakorta megtapasztalható módszerei. amelyekkel egyénenként vezérli a hívőket külön-külön útjaikon. De sokszor együttesen rekeszti őket valamilyen külső vagy belső ítélete alá, mert közös bűnök hatalmasodtak el rajtuk. Ilyenkor — amint a bűnben való megmaradásban is egymást ösztönözték. ha öntudatlanul is, — a közös bűn megbánásában is öntudatosan kell egymást serkenteniök el egészen odáig, míg az egész megítélt közösség együtt tud Isten elé odaborulni a bünbánat közösségében, hogy aztán közös életének az ítélet, alól való megszabadullásában\ dlii- csőitihjesse Istent megújult virágzásával és gyümölesözésével. /*5. Mivel a hívőknek, egyenként és közösségileg, minden bűne onnan ered, hogy nenn- gyakorolják elég hűséggel a maguk »okos istentiszteletét«: vagyis a maguk odaszentelését Isten akaratának megtudakozására és szolgálatára, hanem a maguk természetes életét Szabadjára engedyje »a világ folyásához szabják magokat«, a rajtuk elhatalmasodó bűnök nem éppen csak az ő bűneik, hanem, közös bűneik nekik és környezetüknek. vagyis • annak a szélesebbkörű közösségnek, amelyben hívők és hitetlenek együtt élnek. Ennek révén, amikor Isten a világban megsokasodó bűn miatt már a jelénben is jelét akarja adni az ö haragjának, a hívők közös ítéletek alá jutnak azzal a társas közösséggel, néppel, fajjal, osztállyal, stib., amelyhez tar toznakj Meglehet, sőt legtöbbször úgy is van, hogy ők maguk nem részesei az ilyen közösen megítélt bűnöknek a legdurvább .megnyilvánulásaiban, talán egyenesen küzdöttek is környezetük bűneinek elfajulásai ellen. Akkor is töredelmesen át kell érezniük, milyen nagy mértékben felelősek ők is a közösség bűneiért, — akár talán ártalmatlannak látszó apró hozzájárulásaikkal, amelyekkel mások életében nem is vélt és végül őket is elborzasztó eredmények felé lendíthették a dolgok folyását, akár pedig mulasztásaikkal é,s hall gatélagos és lagymatag magatartií- sukkal, amellyel elősegítették a bűnök elhurjánzását.J De még ha Is ten előtt személy szerint a legjobb lelki isme réttől tisztáknak érezihetnék is magukat a közösség bűneitől, .akkor is az a dolguk, hogy érezve magukat az ítélet ála'tjt roskadozó vagy Senyvedő közösséggel, annak bűnösségét is a maguk ügyének tekintsék és nocsak másokat serkentsenek arra a különös bűn,bánatra. amelyet Isten el akar érni az Ö ítéleteivel, hanem elsősorban maguk gyakorolják azt. másokat példa- adásukkal vonva ugyanerre, sőt mások helyett is gyakorolják azt. akik nem ismerik úgy az Isten elé való megalázkodás útját, mint ők.j 6., Mind a hívők közösségében, mind az általánosabb emberi közösségekben az elhatalmasodó bűnök abban j:s meg szoktak nyilvánulni, hogy olyan közgondolkozást, olyan közízlést, közszokásokat. intézményes közrendet fejlesztenek ki, amelyek Isten előtt bűnösek vagy ezeket fenntartják ínéig tikkor fs.$ lórikor Isten előtt már bűnné válik a fenntartásuk. A közösségekre elkövetkező ítéletek parancsoló alkalmak az ilyen közösségi bűnök fölismerésére és megbánására is. Az egyházi életre az állandó reforinálódás kötelességén túlmenőleg ilyenkor egész berendezkedésének Isten akarata vilá gánál való alapos újra átvizsgálása és újrarendezése különös időszerű feladatként hárul. S a társadalmi és nemzeti életben minden efajta bűnt töredelmesen fölismerve és meg-' bánva kell ilyenkor Isten előtt meg vallani, hogy az 'Ö kegyelmes segítségével békövetkezhessék a megújulás. 7. Noha az igazi bűnbánat a »titkon, néző« Isten színe elé tartozó ügy, az egyéni bűnbánat is sokszori úgy tud csak kiteljesedni,, hogy a bű* nei miatt szomorkodé és azokkal viaskodó ember meghitt őszinteség gél föltárja lelkét másvalaki előtt is. aki segítségére lehet terheitől az •Isten kegyelme által való megszabadulásában, a közösségi bűnbánat pedig természeténél fogva megkívánja, hogy a közösség tagjai egymás színe előtt s ezért mások előtt is nyilvánvalóan gyakorolják. 8. A régi magyar életünknek a jelen napokban Istentől való kemény megítéltetése folytán egyes emberek beláthatatlan sokaságára, az egyházra és az egé«z magyar nemzetre le úgy ránehezedik Isten keze, hogy ebből annak súlya alatt félreérthetetlenül kiolvashatjuk az Ö Igéjéből, hogy ma különös bűnbánaftartásra késztet és szorongat bennünket. Valljuk azért, hogy a nagy nemzeti összeomlás és átrendeződés megrázkódtatásaiban összetört és meggy p1TÍJS PIítfEBSK
