Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
VIII. Országos Reformat!*^, Konferencia Nyíregyházán, március 23—25 napjain Isten kegyelméből program szerint folyhatott le. Az egész ország képviselve volt. mert mindenünnen jöttek a hívásra. A maga teljes dicsőségében rajzolódott elénk Jézus, aki a Krisztus: a Főpróféta, a Főpap és a Király. Ugyanakkor a prófétai, a papi és a királyi tiszt felelősségének ítéletes és kiváltságos terhe is rászakadt mindenkire. A konferencián egyre mélyült a közösség és a befejező Űrvacsorában ez jutott te®" jességre egymással, de főleg a megfeszített és feltámadott, az uralkodó Jézus Krisztussal. Ez az Úrvacsora mindanny.iunk eizámára feléjthetet- le’n marad. A konferencia egyre fokozódó örömmel énekelte énekét, a CVIII. zsoltárt. Választmányi ülés. A Református Gyülekezeti Evángólizáció Barátai Társasága választmánya március 22-én d. u. tartotta ülését Nyíregyházán, melyen a vidéki tagok közül is többen résztvetlek. Előkészítette a közgyűlést, meghallgatta az elnök svájci útjáról a jelentést és új tagokat vett fel. »Hit útján a magyar jövendő felé« címen jelent meg az 1946. évi Országos Református Nagygyűlés emlékkönyve gazdag 'tartalommal. Ara 5 forint, megrendelhető lapunk kiadó- hivatalánál. Ökuménikus tanulmányi csoport. Az Országos Református Szabad Tanács teljes ülése az elmuLt ülésszak >A magyar ébredés és az evangéliumi egység« című határozatának továbbépítésére főtitkára genfi útja tapasztalatainak érvényesítésére és Olivier Béguin felhívására kimondta, hogy őbumón.ikus tanulmányi csoportot alakít. Az Állandó Bizottság albizottsága ebben való munkásságra meghívta az ökuménikus alapon nüküdő missziói mozgalmakat és a Szabad Egyházak Tanácsát is. Missziói tanulmányi csoport. Az Országos Református Szabad Tanács teljes ülése a múlt ülésszak vonatkozó határozatának valóraváltására tekintettel az Indonéz misszió időszerű kérdéseire, missziói tanulmányi csoportot alakított, mint az Állandó Bizottság albizottságát. Csepel. Fekete Sándor, lapunk helyettes szerkesztője, április 7-től, husvét hétfőtől 14-ig Csepel I. kerületi gyülekezetében evangélizál. Hordozzuk imádságunkban szolgálatait. Budapesti találkozó. A Református Gyülekezeti Evángólizáció Barátai Társaságának budapesti és környéki tagjai legközelebbi találkozója Budapesten, Pozsonyi-út 58. 6z. alatt, április 16-án, szerdán d. u. fél 5 órakor lesz.' Pontosan kezdjük. 2 Ahogyan az amerikai magyar reformátusok látják Éppen az 0. R- Stz. T. előtt kaptuk kéz- hoz Amerikáiból & »Roíarmá.'t'ulsok Lapja« című legtekintélyesebb amteaiikai egyházi lap 1946- iWi október lő-iki számát. Abbód közöljük ezt a cikket. (Szerk.) Szabad Tanács Nyíregyházán Augusztus derekán csaknem száz lelkész és sok ■presbiter és egyháztag gyülekezett össze a Magyar Református Ébredés című vallásos lap meghívására »szabad tanácsot« tartam, az i>evangélizáció hitéletünk, egyházunk reformációja és a magyar ébredés időszerű kérdéseinek megbeszélésére«, Közvetlenül utána tartották meg az Evangélizáció Barátai Társaságának VlII-ik Országos Konferenciáját, melynek tárgyát a Római levél li. részének 7—f. versei képezték. »Közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal Önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg s azért lett újra élővé, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkod- jék.z Teljesen szokatlan volt az összehívás és így hamar szenzációvá dagadt a várakozás. Mindenféle Sejtések és találgatások próbálták zavarossá tenni a vállalkozást. Az ébredést mozgalom, élén álló lelkészek (Békefi Benő, Bereczky Albert stb.) személyéhez sok mendemondát fűztek; »államsegélyes« reformációt rebesgettek azok, akik annakidején azzal vádolták Békefii, hogy az oroszok jelölték püspöknek, most meg a három Pulman-kocsi szúrt szemet, amit a Pestről menők kaptak a vonaton. — Pedig szükségtelen volt ez a félelem: ai Szabad Tanács jó munkát végzett. Kár, hogy nevét rosszul válasz, tóttá meg, csakúgy, mint boldog emlékű dr. Szabó Aladár annak idején a maga mozgalmáét, amikor »élő keresztyéneknek« nevezték el az abban résztvevőket. A szabad tanácskozás és a szabad tanács között nagy különbség van; és ma jobb lelt z'olna az előbbi név. E gyűlésen vallották meg először a .magyarórszági reformátusok, hogy a baptisták, mehodisták és más keresztyén testvérgyülekezetek irányában »szeretetlen és elzárkózó magatartást foglaltak el, amiért Isten elölt és előttük is bűnbánattal megalázkodtak és bocsánatot kértek«. Ugyancsak bocsánatot kértek a magyar zsidóságtól a velük szemben elkövetett mulasztások és bűnök miatt; egyben pedig szeretettel kérték a magyar zsidóságot, hogy a maga részéről is tegyen meg mindent az új antiszemitizmus ellen. Sürgették, hogy el kell törölni azt a megkülönböztetést, amely a törvényesen bevett, törvényesen elismert, vagy el nem ismert vallásfelekezetek között kifejlődött. Ugyancsak sürgették azt is, hogy el kell törölni az úgynevezett reverzális-törvényt. Es kijelentették, hogy meggyőződésük szerint »Isten kegyelme új alkalmat és lehetőséget nyújtott a magyar rend és társadalom átalakítására, a magyar demokráciában és a köztársasági államban. Úgy látják, hogy a forradalomban megmutatkozó ítéletet Isten irgalmassága mérsékelte, sőt olyan eredményeket adott, amelyek hozzájárulnak a múlt bűnokozta sebeinek gyógyulásához és a kialakuló magyar demokrácia megalapozásához«. Bereczky Albert volt államtitkár elnöki megnyitójában világos kifejezésre jut táti a az összejövetel céljait. »Nem a magyar reformátusság különálló és különülő csoportja tartja ittI tanácsát, hanem Ige közössége, amelyik aláza- 1osan keresi az anyaszentegyház megújulásának útját. Nem az egyház hivatalos szerveinek háta mögött akarunk dolgozni és cselekedni, hanem hisszük, hogy mindaz a látás, amit kaptunk, hamarosan az egész hivatalos egyház látása is lesz. Nem az bűnünk, hogy összejöttünk, hanem az, hogy már régen össze kellett volna jönnünk. Az ősök kenyere, amiből eddig éltünk, észrevétlenül elfogyott. Azoké az ősöké, akik nem a magyarságot akarták megmenteni, hanem csak egyszerűen, mindig az Isten ügyé! akarták képviselni, s mellékesen megmentették a magyarságot is. M i elhagytuk azt a forrást, amiből az ősök táplálkoztak. Pedig ehhez a forráshoz kell visszatérnünk, — ezért jöttünk össze. Mindent az egyházon belül akarunk megvalósítani, mert szorongatott szeretettel szeretjük egyházunkat. Itt pedig az első lépés a komoly és feltétel nélküli bűn- bánat. A bűnbánat jele pedig az, hogy nem akarjuk úgy folytatni, mint eddig.-. Az összejövetelnek kétségtelenül nagy tanulságai voltak. Az egyik az, hggy nhost már aligha lesz lehetséges a zsinatnak tovább halogatása. E zsinatnak reformáló zsinatnak kell lennie: az egyházi élet megújítására vonatkozó reformokat kell tető alá hoznia. A másik az, hogy csakugyan ébresztő mozgalmat kell végezni a magyar reformátusok körében: kialakítani, vagy helyesebben, helyreállítani a régi bibliás református életet és közvéleményt. Amikor egy %gész korhadt világ dőlt ki alólunk és amikor Isten megint MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
