Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-03-08 / 5. szám
KEZDJÜK MÁR EL...! A múlt évi Szabad Tanács óta már 7 hónap telt el. Hadd kérdezzem meg, hogy azok a teli kipásztorok, akik ott voltunk és az elfogadott javaslatokat örömmel helyeseltük, tettünk-é már valami intézkedést egyik-másik javaslatnak a saját gyülekezetünk körében való megvalósítására? Attól tartok, hogy... nem! Csak négy dologra hívom most fel a figyelmet, amelyek közül egyiket, másikat egy kis buzgósággal s főleg felelősség érzettel megvalósíthattuk volna. Egyik a Mi Atyánknak ara istentiszteleten fennhangon való elmondása. Lelkészi megbeszélések alkalmával mind gyakrabban elhangzott az a kívánság, hogy gyülekezetünk tagjainak több, tevékenyen való részvételt kellene biztosítani az istentiszteleteken. Több gyülekezetről tudok már, ahol az istentiszteletek alkalmával a jelenlevők a lelkipásztorral együtt hangosan mondják a Mi Atyánkot. Mindenütt örülnek ennek és szívesen gyakorolják. Az Apostoli Hitvallást hivatalos rendelkezés alapján együttesen, fennhangon kell elmondani úrvacsoraosztásnál, keresztelésnél és temetésnél. Miért ne mondhatnék így a Mi Atyánkat az istentiszteleteinken? Másik a Szabad Egyházak Tanácsa közösségébe1;, tartozó evangéliumi gyülekezetekkel (baptisták, metho- disták, keresztyén testvérgyülekezeftek, üdvhadsereg, stb.) való testvéri jó viszony megteremtése. Ne gyanakvással vagy éppen ellenszenvvel nézzünk egymásra, hanem szeressük egymást és munkálkodjunk együtt Krisztusban, Krisztusért. Tapasztalatom alapján állítom, hogy nagy lelkiépülést és örvendezést szerzett mindenütt, ahol Krisztusban hívők őszinte szeretettel és becsületes testvéri szívvel közeledtek egymáshoz. Jó alkalom kínálkozott erre az év első hetében megtartott egyetemes imahét. Nálunk négy felekezet: evangélikus, baptista, methodista és református, együttesen tartottluk meg az imahetet és közös úrvacsarázással fejeztük he. anélkül, hogy át kellett volna »alakítani« a református úrvacsorái liturgiát. Hála legyen érte Istennek, hogy sok más helyen is így történt ez. Harmadik, templomi éneklésünk szebbé s ezáltal építőbbé tétele. »Énekeljünk keservesen« jelszóval oly vontatottan folyik az éneklés, hogy tossz hallgatni nekünk embereknek is, hált még Istennek. Jelenleg' az örvendező és hálaadó 'énekeinket is oly keservesen óbé- gaitjuk, hogy ha egy idegen betéved a templomba, bánatosam állapíthatja meg, hogy ott egy nagyon elcsüggedt, kétségbeesett sereg siránkozik. Pedig nekünk még ma is sok okunk van az Islten iránti örvendezésre és hálaadásra. Egyházunk hivatalos énekügyi bizottsága sok fáradozással válogatja össze az új énekeskönyv anyagát, s előzetes jelentés szerint 1948 karácsonyára az új énekeskönyv meg is jelenik. Baráti Társaságunk segítő kezet kíván nyújtani már előre az új énekeskönyv bevezetéséhez és templomi éneklésünk szebbé tételéhez az álltái, hogy kiadta »Énekeljetek minden népek« című énekes füzetét, melyben közöl néhány szép új énekeit, melyek az új énekeskönyvben is benne lesznek és közöl több zsoltárt, a genfi ritmus szerint. Ezeket a, kis »zöld füzeteket« (be lehet vezetni bibliaórákon, egyesületi összejöveteleken, vallásos estéken, tanítók megtaníthatnak többet az énekek közül az iskolában vagy az általuk vezetett énekkarban. A lelkipásztor, ha beviszi a gyülekezetbe ezeket az énekeket, örömet szerez vele a híveknek, már előre hozzászoktatja a füleket a ritmikus énekléshez,, s ha megjelenik az új énekeskönyv, a hívek abban örömmel iidvüizlik, mint ismerősökéit a már előre megtanult énekeket. Negyedik, hitvallásaink megi-mertetésének dolga. Az Országos Református Szabad Tanácsról kiadott könyv 56. oldalán az 5. pont alatt ezt olvassuk: »Őseink szép és hasznos gyakorlata, a felnőttek vasárnapi kate- kizálása ma már szinte minden gyülekezetben feledésbe ment. Ezt a nagyszerű nevelő és hriükot öntujatosiító alkalmat nem szabad elsikkadni hagynunk, hanem fel kell elevenítenünk. Itt mindkét hitvallásunkat — különösen az elhanyagolt II. Halvét Hitvallást — meg kell ismertetnünk gyülekezeteinkkel. »Gyülekezetünk tagjai (valljuk meg őszintén) nem ismerik hitvallásainkat. Sok helyen vasárnap délután már nincs istentisztelet, mert nem jár senki templomba. Magyarázzuk végig hitvallásainkat vasárnap déleiőtitönkint. Többet fog érni ez a szolgálatunk, sok zagyva, jól-rosszul betanult prédikációnknál. Hogyan várjunk hitbeli öntudatot olyan egyháztagtól, a,ki nem ismeri hitvallásainkat. Amiket itt megemlítettem, mind megvalósíthatjuk, anélkül, hogy akár egyházi törvényeinkbe, akár felettes hatóságaink rendelkezéseibe beleütköznénk. Ne nyugtatgassuk magúinkat azzal, hogy megvárjuk, amíg a zsinat intézkedik. El fogunk késni, ha ugyan már eddig is el nem késtünk! Március' végén ismét összeül a Szabad Tanács. Egyik munkája az lesz, hogy számion veszi, mi valósult meg a multévi tanács szép és égetően szükséges javaslataiból- Főíeg azokból, amikhez nem volt szükség hivatalos intézkedésre, jóváhagyásra, amelyeket minden lelkipásztor lelke buzgóságától és felelősségérzetétől indítva megvalósíthatott a maga őrhelyéin. Bizonyára erősítést, biztatást adnia a további munkához és nagy örömet szerezne, ha he lehetne számolni arról, hogy csak az általam fentebb említett négy dologhói, melyik gyülekezetben mit valósítottak meg a lelkipásztorok. Éppen ezért az volna a kérésem, hogy akik már munkához láttak, közöljék ezf mielőbb lapunk szerkesztőségével, hogy a beszámoló minél teljesebb legyen. Ha pedig még semmit sem csináltunk, akkor KEZDJÜK MAR EL! (I. János 2:18.). dr. Farkas Béla Meghívó Az Országos Református Szabad Tanács Nyíregyházán, 1947. évi március hó 26., 27. és 28. napjain a Gyülekezeti Ház nagytermében az evangélizáció, a reformáció és a magyar ébredés időszerű kérdéseinek to- vábbtárgyalására háromnapos ülést tart, melyre ezúton meghív minden magyar reformátust, aki az Országos Református Szabad Tanács eddigi munkájának alapvető célkitűzéseivel egyetért, s aki az ülésszak teljes ülésein, valamint legalább egy szakbizottság munkájában segítő szándékkal résztvenni kíván. A részletes tudnivalókat és programot az alábbiakban közöljük. Nyíregyháza — Budapest, 1947 február 28. Az Országos Református Szabad Tanács Állandó Bizottsága MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS A BIZOTTSÁGOKBAN TÁRGYALÁS ALA KERÜLŐ KÉRDÉSEK: »A« bizottság: Az IGE AZ EGYHÁZBAN. Előadója:: dr. Victor János. 1. A megtérés teológiája, tekintettel az evangélizációs szolgálatra. 2. Az egyéni és közösségi bünbánat, különös tekintettel az egyéni gyónásra és a közösségi bűnvallásra. 3. Tanfegyelem és tan- itisjztaság. »B« bizottság: AZ EGYHÁZ ÉS A JÖVŐ NEMZEDÉK. Előadója: dr. Fónyad Dezső. 1. A családi nevelés az első századok szelleme szerint. 2. A református iskola alapkérdései. »C« bizottság: AZ EGYHÁZ INTÉZMÉNYES ÉLETE. Előadója: dr. Szesztay András. Az egyháztagság kérdése és azzal kapcsolatban a keresztség, a konfirmáció és az 7
