Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-22 / 4. szám
»Együgyű ember« vagyok? ÉSZREVETTÜK, hogy a magyar béke aláírásától igen sokan többet várnak, mint amennyi jogosult lenne. A magyar béke a'áírása számunkra csak any- nyit jelent, hogy vége a háborúnak Most ért véget tulajdonképpen az eU lenségeskedés, de ez is csak úgy, hogy nálunk erősebbek elvileg nem haragusznak ránk és mi elvileg nem haragszunk rájuk. A fájdalmas kérdésünk ez: mi lesz a gyakorlati Azon a lényen, hogy a nálunk erősebb, vagy szomszédunkban élő népek, győztes és legyőzött országok rokonszenveznek-e velünk, vagy sem, közvetlenül nem változtathatunk. Közvetve azonban ‘magunk dolgát a -magunk portáján jól elvégeznénk. Árván és rokontalanul élünk itt a mi történelmi örökségünkön. Az Isten azonban ránk bízott valamit, azt, hogy a minőség útján induljunk el nem a nálunk nagyobbak és erősebbek ellen, hanem a most papíron kezetfogotlak felé. Azt is megtehetjük hogy mi a magunk részéről kivetjük a haragot és a bosszúvágyat a szívünkből és mi megbékélünk. A békekötés aláírása a békesség hármas útját teszi lábunk elé: megbékélés sorsunkkal, megbékélés ön. magunkkal és megbékélést más népekkel. A három út egy: megbékélés Is. tennel. * hogy sokan meg vannak akadva a a mi magyar demokráciánkkal. Kém akarjuk a magyar demokráciát úgy feltüntetni, mintha az angyalok közössége lenne. A mi magyar de. mokráciánkban van biz elég sok hiba, javi ani és újjáépíteni való- Nem is ebben jelentünk mi be különvéleményt a demokrácia buzgó bírálóival szemben, hanem abban, hogy erős meggyőződésünk szerim a magyar demokrácia sokkal inkább magyar és demokrácia, mint ameny. nyíre megérdemeljük. A rdnkzúduló irtózatos ítéletben Isten .éppen abban a tényben mutatja meg az, Ö végtelen irgalmas, ságál, hogy demokráciát ado.t, még- hozzá magyar demokráciát. A magyar demokráciához most ■már magyarok és demokraták ke. restéinek. Sajnos az a baj, hogy te magad mindig minden esetben jó magyar vagy és jó demokrata vagy, a magyar demokrácia pedig szerinted nem minden esetben magyar és demokrácia. Jó tudni, hogy igazán ma. gyár és igazán demokratikus a kö. zösségi éle ünk akkor lesz, ha sok igazán magyar és sok igazán demo. krata él a magyar földön. Ez pedig emberi vonalon nevelés. Isten szempontjából pedig az evangélium által lehetséges. Országjáró barátommal találkoztam össze két missziói utazás között, ö most a falvakat járja és lelkendezve örvend, hogy a falu hajlandó befogadni azt az itéleles evangéliumot, amelyet mostanság hirdetnie kell. Én meg zsidómisszió útjaink legfrissebb híreiről számoltam be neki: hogyan fo. gadják az üzenetet zsidók és keresztyének. Tréfásan jegyezte meg-, — Szóval együgyű ember lettéin Aztán elkomo'yodva hozzátette: — írhatnál erről egy cikket az Ébredésbe Talán éppen ezzel a címmel! »Együgyű ember vagyok1U íme a cikk. Egy kiváló svájci teo’ógus, Robert Brunner legúiabb tanulmánya szerint a világtörténelem mai válságos óráit az jellemzi legjobban, hogy a keresztyén egyházaknak politikai kérdésekben úgyszólván isemmi jelentőségük nincs és az egyházakon belül is végzetesen hiányzik az érdeklődés és az energia a közélet nagy kérdéseivel szemben. Már azoknak a keresztyéneknek a száma is maroknyi, akik magánéletükben döntő befolyást engednek az evangéliumi tanításoknak. Még sokkal ki.-ebb azonban az utolsó évtizedekben azoknak a keresztyéneknek a száma, akik felismer- ték, hogy a Szentírás alapelveit a közélet minden problémájára alkalmazni keil. Az utolsó másfél évszázad teológiája igen kevéssé tette alkalmassá az egyházak vehetőit, hogy — — teljes felhatalmazás alapján — szóljanak hozzá a nagy korszerű kérdő ekhez, például a zsidókérdésbe*, így ma a judaizmus politikai megjelenési formája, a cionizmus, olyan szintéren harcol, amely teljességgel etkeresztyéniet'enedett így aztán — folytatja Brunner — a cionizmus az egyház azempontjá- ból nézve olyan kor szerűség, amely mel’ett a val'ásos erűk egyszerűen elhaladnak vagy csődöt mondanak. Ilyenkor — nem az első eset — világi mozgalmak ragadják meg a nagy kérdéseket és «, maguk módján keresik a szükség enyhítését. Hogy párhuzamot vonjunk: még mielőtt Európában a zsidókérdés az utolsó évtized heveny állapotába került volna, előállott a szociális kérdő?. Ezt is vi’ági mozgalmak ragadták kezükbe nagyon világi módon, mert a vallásos erők túlságosan gyengéknek bizonyultak a kérdéssel szemben. így jelent meg -előbb a szocializmus, majd a kommunizmus. Talán megütközünk ezeknek a mozgalmaknak világias voltán? Elvégre nem az a fontos csupán, hogy a szükségben lévő embereknek más emberek a segítségükre siessenek? S ahol az egyház csődöli mond, nem kell-e Isten munkáját látni abban, hogy világi erők. a maguk módján és a maguk eszközeivel próbálják meg- valósítani azt, ami voltaképpen Isten egyházára van bízva7 A jeles bázeli teológus tanulmányát, amelyet érdemes volna részleteiben is Ismertetni, azért idézem, mert a magam mostani »együgyüségének« igazolását látom benne. Az a kérdés foglalkoztat: Lehet-e a zsidók közötti evangéliumi misszióra továbbra is úgy nézni, mint pl. a külmisszió egyik ágára, amelynek Isten országa szempontjából ugyanannyi a jelentősége, mint például a zulukaffe- rek közötti szolgá’atnak? »Nem akarom, atyámfia!, hogy ne tudjátok ezt a titkot« — Írja Pál. Szabad e az egyháznak továbbra is agyonhallgatnia a nagy tényt, hogy ő tudja a zsidókérdés megoldását és szabad-e a gyülekezeteket tévedésben tartania afelől, hogy Isten tőlük ennek a meg- o'dá.snak az elfogadását, képviseletét és nyilvános megváltását követein FI kell mondanom, hogy a keresztyén gyülekezetek általában úgy fogadják a zs! dókérdésről szóló evangéliumot. mintha most hallotték volna először. Legtöbb helyen nyíltan csodálkoznak, hogy az evangéliumban határozott kijelentés van a zsidókérdés alakulására vonatkozólag és hogy a keresztyén ember gyakorlati magatartását az evangélium ebben a kérdésben is egészen világosan meghatározza * Amint azonban maga az Ige szólal meg, a legkényesebb politikai és társadalmi kérdések is egészen nyíltan előkerülnek és a mindkét nemzetséget sú'yosan megítélő Ige nyomán zsidók is. keresztyének is megenyhült létekkel tudnak figyelni. Leginkább szemmel látható eredmény mégis az. hogy sok keresztyén atyafi leplezi 1« a szivében lappangó gyűlöletet és ráeszmél arra, amit egyikük így fogalmazott meg: »Eddig azt hittem, hogy szerethetem Jézust ég ugyanakkor gyűlölhetem a zsidókat. Most rájöttem, hogy vagy szeretem Jézust, de akkor a zsidókkal együtt; vagy gyűlölöm a zsidókat, da akkor Jézussal együtt.« Való igaz: a pngdnyszdrmazdsü ember, aki a zsidót szereti, a* minden embert szeret. Egyszóval: az már keresztyén ember. Hát ezzel az üzenettel kell most nékem járnom az országot, ezért vagyok »együgyű ember«. Szerencsére olyan példa van előttem, mint maga Pál apó.-tol, aki »a pogányok apostola« ugyan »és szolgálatát dicsőíti«, hanem azért minden városban először a zsidóknak kínálja fel az evangéliumot s csak ha kiebruda-lják, me1 gyen át a pogányokhoz. Aztán a legközelebbi alkalommal újra a zsidókhoz megy. »Zsidónak először, meg görögnek-..« hirdeti annak a Jézusnak az evangéliumát, aki a zsidók Messiása és a pogányok Krisztusa. Szo'gélataim során persze gyakran megesik, hogy én pontyra akarok halászni, aztán mégis csukát fogok: zsidókat hívogatok és pogányok térnek meg. Nem szeimélyválogató az Isten; »pogánymisszió« által zsidókat, »ziidómisszió« által pogányokat térít magához, mert a szél fú, ahonnan akar, és ahová akar. És az én »egy- ügyüségem« is arra törekszik, hogy az én »egy ügyem« osak az én Uram Jézus legyen mindörökre. Kádár Imre 8 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
