Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-22 / 4. szám
míg Zürichben a nemtisztesség jele a ruzsos ajk. Az egyház és a lélek egysége. Folyik az evangélizáeió világkonferenciája. Van amerikai, Etn goi, skót, francia, belga, holland, norvég, svéd, német, cseh, magyar, német- és francia-svájci résztvevő. Most csak a két első benyomásomat írom le. Beszámolókat hallgatok az egyes országok evangélizáeiós kérdéseiről. Szinte majd mindenütt egyforma kérdések, bajok, nehézségek és szükségek. Vannak itt hivatalos egyháziak, szabrdmczgalmiak, mindenütt mutatkoznak a bajok, a nehézségek, a csőd. Az egyház egységének ez is bizonysága. Imé a nyomorúságban, a szégyenben, az erőtlenségben is egy. Bizottsági ülésen vagyunk hatan: cseh, skót, német, francia-svájci, német-svájci, magyar. Arról tárgyalunk, hogy a rendes liturgikus, gyülekezeti istentisztelet és a se kramentumok kiszolgáltatása mennyire lehet evangelizációs alkalom. A prédikálás és a keresztelés problémái kerülnek elő. Egyformák a vívódások, de egyformák a megtalált fejletek is: egy Lélekkel ittattunk meg. Nagy dolog ám ez! Itt is van árnyék. Egész napos nehéz konferen- ciázás után sétálni megyek. Nézem s várost, az embereket. Töpörödött öreg anyóka csoszog előttem. Igen rongyos a ruhája. Messziről látszik: nincs senkije. Magára maradt szegény. Vele se nagyon törődnek. Postát keresek. Iskolás fiúkat kérdezek meg merre van. Szivesek, kedvesek, de ahogy elfordulok tőlük, szamárfüleket mutatnak. Kinevetik az idegent. Nagy a svájciak öntudata. Furcsa hangokat hallok. Oda nézek. A havas, jeges járdán féllábú koldus harmoni- kázik, előtte sapkája, abba várja az alamizsnákat. Itt sincs úgylátszik minden szociális probléma megoldva. Itt is emberek ®z emberek! Ez nagy baj ám még Svájcban is. Mert az ember bűnös, romlott még itt is. Bizony itt is csak a Krisztusban van szabadulás, gyógyulás, tiszta élet. Ahol nem a. Krisztus £z Úr, itt is a Sátán uralkodik. Békefi Benő. BERECZKY ALBERT: MEGHASONLÁS VAN BENNÜNK „Nem mondtatok-é ellent magatoknak és nem lettetek-é gonosz gondolkodású bitókká?“ 36 először megérteni, hogy milyen összefüggésben született meg a mottónak irt mondat. Jakab apostol1 látta, hogy a gyülekezetét megkísértette, sőt tőrbe ej etto egy nagyon ismerős, nagyon szokásos bűn. Az, hogy ia gazdagot nagyon ’tisztelték és a szegényt lenézték. Nagyon egyszerű és hétköznapi eset. Jakab nagyon gyakorlatias ember volt, nem szerette az elméleti dolgokat és ezt a példát is az életből vette. Ügy, ahogy látta, megtudta, úgy adta elő: »Bejön a ti istentiszteletetekre egy arany gyűrűs férfiú fényes ruhábana, erre egyezerre megmozdul bennetek a keresztyén szeretet, szépen megmutatjátok neki, hogy hova üljön; aztán be- jörr a szegény, a koldus, akkor nem mozdul meg a keresztyén szeretet, annak már csak azt mondjátok: állj félre, no zavard a többit... íme, megejtette őket az a bűn, hogy a látszatot többre becsüljék a valéságnál, a hitvány gazdagot többre becsüljék a becsületes szegénynél. A helyzetet az tette éppen súlyossá, hogy ők tudták az igazságot, ők ismerték a szeretet nagy parancsát, ök ismerték Jézusuknak tanítását a szegényekről és a gazdagokról. ök megismerték Istennek azt a különös törvényét, hogy az Isten »kiválasztotta e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik«. Mindezt tudva, mindezt ismerve, mindezt megértve, mégis — csinálták egészen máskép. És itt született meg aztán az az Ige, amit az Isten ki akar élezni ellenünk; »Nem mondtatok-e ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkozása bírókká?a Meghasonlottak vagytok. Mit jelent ez? Először is azt kell megértenünk, hogy ebbe a bűnbe csak 'azok eshetnek bele, akik tudják, ismerik, megértet íék az Isten igazságát. Akik tudják azt, hogy »Szeresd felebarátodat, mint magadale; akik tudják, hogy a világ szegényeit választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek hitben; akik ismerik Jézust, akik ismerik az evangéliumot, tehát akik keresztyének. Csak a keresztyének lehetnek ilyen istentelenek. A hitetlenek, azok egységes lelkűek, azokban nincs meghasonlás, .azokban nincs önellentmondás. Azt lehet mondani, hogy azok következe tesek a maguk álláspontjához és járnák azon az úton következetesen, amit ők helyes útnak tartanak. A hitetlen világ nem jut önmagával ellentétbe, mert van neki egy nagy szabálya: nem az, hogy Szeresd felebarátodat, mint magadat, hanem szeresd magadat mindenek felett, aztán jön egy nagy semmi és aztán esetleg számba- jöhetnek a többiek is, de mindig csak a te érdekeid szerint. Nagyon könnyű következetesen járni est az utat, ha valakinek ez a hitvallása, de komoly veszedelem fenyegeti azt, aki .más törvényt ismer, akiinek van Ura, eki neki mást parancsol. A hivő embert fenyegeti az a nagy kísértés, az a sötét bűn, hogy meghasonlik önmagával. A második, amit meg kell állapítani, hogy nincs cnd.a.rabb dolog a világon, mint ez a be’ső meghasonlás. Megbomlik tőle az ember agya és tönkremegy az élete. Mert az embernek egységesnek kell lenni. Hát! még ha nem is kétfe’é. hanem háromfelé oszlik meg az ember élete: mást hisz. mást vall és mást cselekszik. Van egy belső meggyőződése, mond valami mást. ami célszerűnek látszik és cselekszik megint máskénnen. Borzasztó állapot ez az önellentmondás. Mert van a hivő embernek egy tisztalátású. becsületes énje is és az ember szakadatlanul önmagával szemben csinálja azt, amit 6 maga is eWél. Éppen ilyen katasztrófa az, ha nem az egyes ember, hanem a közösség, mondjuk meg: az egyház kerül ilyen lelki meghasonlásba. Az egyháznak megvannak Istentől kanntt igazságai, ezeket az egvház elméle'ilxg hiszi és vallja és ünnepélyes alkalmakkor — hogv éppen a legünnepélvespihbet mondjam: az. Ürvacsórénál — hangosan is kijelenti: hiszem és vallom. De aztán nem azt csinálta, amit hisz és vall, hanem pontosan az ellenkezőiét. Ha az egyház ezt a belső mogh as öntésit, hnreolia a. saját életében, lehet-e csodálni, hogy e’eröóenedett, minden munkára és szolgálatra képtelenné vált? A ko 6 MAGYAR REFORMÁTUS ERREDFS
