Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-07-26 / 15. szám
sőt ez utóbbi mártiriumának kötelezését. Az indonéz misszióval való kapcsolat felvétele mád' a háború előtt is felvetődött. 4. Mimd1 a mislsziói feleilőssóget érző ©gyesek, mind az egyház hivatalos tényezői isi kapu nyitását _ látják az indonéz 'misszió lehetőségének felvetésében és! ezit hálásan el keli fogadni. 5. Hálásan kell tudofnásul vennünk, hogy az indonéz misszió lehetősége egy egész sereg fiatat * lélekben a misszióra való elhívás iránti engedet* mgsségef munkálta. Ezek ©ngedelimiességét el kell fogadnunk és számukra a misszióra való készülés lehetőségét meg kell adni a missziói iskola megnyitásával (amely készségesen épül bele a tervbe vett Biblia Akadémiát keretébe). Természetesen semjmiféle kötelezettséget nem vállalhat a missziói iskola ia kiküldésért ás! csak azokat veheti fel, akik kiküldését valaimiely gyülekezet is megpecsételi. 6. Metg kell vizsgálnunk és imádságban kell kérnünk Istentől, hogy jelölje ki az indonéz misszió val való kapcsolat felvételének lehetőségei közül a: általa kívántat, A lehetőségek a következők: vág; munkásokul adni a holland missziónak, vagy terű leteket kapni a holland missziótól, vagy elhagyót, német missziói területeket vállalni, vagy munkáso-| kát adni az önálló indonéz fiatal egyházaknak. 7. Keresni kell <a kapcsolat elmélyítését' elsősor bian .az indonéz misszióval, a holland misszióval de a bázeli misszióval is. Ezek a kérdések me,hűltek feil. Ezeket a kórdé-j seket kell a missziónak megtárgyalnia, tovább vinnie és ezekért kérjük « misszió barátainak imádságát. Főként kérjük, hogy a gyülekezetek! ezekben vállaljanak felelősséget és engedelmességet! a misszióért. Békefi Benő &e&z~e magxfa’t éfocedéő»? Az »Ébredés« hasábjain az írók szólanák a közönséghez. Cseréljünk egy pillanatra szerepet, hadd szóljon most a közönség a cikkíróhoz. Igaz, csak egy ember vagyok. De mégis közönség. A közönséget nem a szám teszi, hanem á távlat. A hozzászóláshoz abból származtatom a jogot, hogy úgy érzem, az én- távlatom az adott esetben hosszabb, mint a cikkíróé, mert közönség vagyok, ezért messzebbről és hűvösebben látom a problémát, minit a cikk író. Az »Ébredés« legutóbbi, július. hó 12 iki számának egyik cikke »Az elvesztett reménység címet hordja. Mit felel a közönség a cikkben feltett kérdésre? Ezt feleli: Lesz ébredés! Magyar is, református is! Még fogalmilag is anachro- nisztikus, hogy a reménység el van veszve. A reménység az egyetlen era béri kincs, ami soha, semmiféle körülmények között, el nem veszhet, mert ha már sehol, semmiféle földi reménység nincs, akkor is az léten a mi reménységünk, »Isten bebizonyítja, hogy emberek, mozgalmak, egyházak nem csinálhatnak ébredést« — írja cikkíró. Tökéletesen igaz. De ha az ébredés teljesen és maradéktalanul Istien műve is, mégis mi vagyunk, mi emberek, Isten eszközei. Kínálkozzunk fel Istennek eszközül. Hadd mérjen meg bennünket. Ha könnyűnek találta tunk, úgyis elejt bennünket markából, de felkínálkozni, akarni, Isten munkarendjébe besorakozni, ne szűnjünk meg soha. Nem akkor és nem úgy lesz tehát magyar ébredés, amikor és ahogyan mi akarjuk, de akkor és úgy, amikor és ahogyan Isten akarja. Ha akkor és úgy lenne, amikor és ahogyan mi akarjuk, azt jelentené, hogy egyedül mi csinálnák meg a magyar és a református ébredést, Isten nélkül, ami képtelenség, mert a, mi akaratunk csak Isten elrendelése által predesztinált akarat, olyan csónak tehát, ami Isten hajójához van kötve, amelyben mi buzgón evezünk ugyan — kell is, hogy ezt tegyük — de Isten hajója vontat bennünket'. A magyar és református ébredés időleges elmaradása feletti remény- vesztett'ség ekként csak egyéni csalódás. Isten munkása önmagára, befelé néz, nem a távolba, nem az isteni akarat végtelen kisugárzásának távlatába. Ezért érzi reménységét elvesztettnek és ezért írja le a keserű mondatot; »Nem: lesz magyar ébredés« * Nem törődhetünk azzal, hogy most lesne ébredés, vagy később, a mii nemzedékünkben-e. vagy a következőben, mert ennek titkához nem tudunk hozzáférné,. Csak azzal törödhe tünk, hogy akarjuk, s elszántan odaadjuk önnönmagunkat ennek az akaratnak: legyen magyar ébredés már most, inkább a mi nemzedékünkben, minit a későbbiben. Isten legfelsőbb elhatározására tartozik, mit dönt ilyen akarat beteljesülése felől, réMeghívó 'Az Országos Református Szabad Tanács állandó bizottsága ökumenikus tanulmányi csoportja augusztus . 3—7. napjain tartja csendes napjait a nyíregyházi Megbékélés Házában, melyre a tanulmányi csoport tagjait és minden érdeklődőt ezúton is tisztelettel és szeretettel meghívunk- A csendesnapok tárgya: „Az emberé zűrzavar és Isién rendje“ Jelentkezési határidő: július 27. Jelentkezési díj 5.— Ft. Napi ellátási díj 4.— Ft. Az idejében jelentkezők programot kapnak. IMÁDKOZZATOK! JÖJJETEK! HÍVOGASSATOK! szesíte bennünket abban a kegyelemben, hogy bevezet az ígéret földjére,I vagy úgy határoz felőlünk, hogy ni mi szemeink még ne láthassák meg \ a felkelő napot. Ne azt mondjuk, hogy nem lesz I magyar ébredés, hanem ha meg isi kell állapítanunk, hogy nincs mar I gyár ébredés, tegyük hozzá, hogy I ma nincs, de lesz holnap, vagy az. I után. Ha elfogadjuk, hogy most —I ami a cikkíró szerint tartós időköz, I mert meghaladja a mi nemzedékünk \ élettartamát, — nem lesz magyar éb redés, s íOy a reménységét is veszni \ hagyjuk annak, hogy lesz, ez a moa galom csődjét jelenti, márpedig, ha \ ez a mozgalom Istené, nem juthat J csődbe. Az isteni mozgalomnak éppen az a \ sajátossága, hagy motorikus ereje örökké működik, ha lassan érleli is \ az eredményt. Az isteni mozgalmat nem, hosszanti irányban, de szélességében szemlélve, szektorokban vizsgálva, az látszik, hogy az ember éppen tökéletlen emberi mivoltánál fogva, soha nem fog teljes, tehát isi teni eredményt megvalósítani, így az isteni mozgalmaknak célul kitűzött végső eredménye olyan, ami teljessé, gében itt a földön Sohasem valósul meg. y * A keserű pillanat, melynek a tát* gyalt cikk az eredménye, elmúlik, s ha elmúlt, a magyar ébredés ügye a cikkíró telisében is az egyéni csalódottság torzító közelségéből ismét bevetődik az isteni munkamező határtalan távlatába, hogy láttassák, mely szerint a magyar ébredés ügye örök mozgalom, melynek reménye el nem veszhet soha. A magyar ébredés tehát nem hiúsult meg, a remény nem veszett el, a harcosok ne ássák dl a bár dot, hanem harcoljanak tovább, mert erre vannak Istentől elrendelve. Egy olvasó, aki magát közönségnek érzi. * Az itt , közölt megnyilatkozásokra a választ majd legközelebbi számunkban adjuk meg. (Szerk.) MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES
