Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-06-28 / 13. szám

Szégyen, szomorúság és reménység Nem tudom, lesz-e alkalma a ina élő nemze­déknek az elmúlt, két esztendő lázas, töményen történelmi pillanatait egy kicsit megállva, józanul az Isten Igéjének' mérlegére téve, »birtokon belül« átgondolni! Egyelőre úgy 'tűnik fel, hogy problé­mák újabb problémákba, lélekzetelállító esemé­nyek újabb eseményekbe kergetnek bele mind- annyiunkat, Nem íé'rünk rá a közeli tegnap ham­vaiban turkálni, mert sakkban tart a mégközelebbi ma perzselése. Az elmúlt napok kényszerű csendességében na­gyon alázatosan átgondoltan} a közelmúltból mind­azt. ami reánk, a mi mozgalmunkra tartozik. El­mondom, mi szakadt, rám szégyenként., mi szomo­rúságként és mi derített bennem igaz reménysé­get. Szégyen lem azt, hogy nem tudtunk Jézus Krisztussal együtt szenvedni. Ismertük la Mestert,. Az ö evangéliumát hirdettük. Hitem teljességével vallom, amit hirdetnünk, evangélium volt. A teljes életet megoldó egyetlen lehetőség. Tudom, hogy nemcsak mi hirdettük. Mások is. De laz-t is vallom, hogy mozgalmunk minden szolgálatával, akár élő­szóvá1, akár írásban a megfeszített, feltámadása és mennybeszállásia által dicsőségesen uralkodó Ür Jézus Krisztus őseinktől megismert életmególdá- sát akartuk közzé tenni, életté valósítani. Meglát­tuk. hogv egyugyanazon evangélium olaja meg az egyéni élet üdvözülését, az egyház egészének létét és nevünk jövendőjét■ Megláttuk, hogy mindez nem formai mondanivaló, hanem tartalom és lé­nyeg. Megláttuk, hogy nem elég azt hirdetni, hogy az evangélium élet. hanem meg kell határozni aiz Ige alapján, hogy itt és most milyen élet. Megpróbáltuk megfogalmazni ezt la'z életet, vagyis1 a kereszténységet. Nem mondtunk újat. A régi Bibliát, a régi hitvallásokat és a régi refor­mátor! iratokat forgattuk. És esudálkoztunk, hogy nem kellettünk. Hát mikor kellett az embereknek az Isten? Szégyelnivaió elkeseredések, elfáradások és megsértődések zátonyain rekedeztünk. mert bár mondtuk, de nem éltük meg, hogy az evangélium élése szenvedés, hirdetése vedig ezerszeresen az. Nem tetszett -nekünk, hogv a tanítvány nem na­gyobb a Mesternél és Mózestől kezdve szegén-y öreg Szabó Aladárig nem azért jártak az Isten emberei itt a földön, hogy e világ szerint győzze­nek. hanem azért, hogv Krisztusért szenvedést, gyaJázOJot és keresztet hordozzanak. Itt volt fogyatékos a hitünk, engedelmessé­günk, imádságunk és szolgálatiunk. Túl sóikat nya­logattuk sebeinket, túl sokat adtunk az ellenünk kétségtelenül nagyban és kicsinyben gyártott pletykákra, túl sokat vitatkoztunk, érzékenyked­tünk, egyszó, mint száz: túl sokat törődtünk ma­gunkkal, túl sokat néztünk hátra). Ahelyett, hogy végeztük volna .a miagunk dolgát. Hány és hány jószándékú emberrel történt meg, hogy nem azért fordult el tőlünk, mert egy ügyesen irányított apparátus egyházfelforgatók- n,ak, zsidóknak, kommunistáknak hazudott, minket,’ hanem lázért, mert » viták, rága'mak éls hántások pergőtüzében úgy viselkedtünk, ahogy viselked­tünk• Etekiníetben elsőnek tudom magam a bűnö­sök között. „i Bajvívás közben a hlatngszerelésnek olyan fegy­vereit használtam, amiket ma már nem használ­nék. Ügyünk Istentől való voltát sokkal inkába megbiznnyíthaituk volna szenvedéssel, mint kardi- csör'etéssel. Emiatt a Péteri lelkűiét miatt, maradtunk sok mindennel adósok népünknek, de elsősorban Isten­nek- Túl sokat mondtuk, hogv mi nem -'gaz, mi nem tó, mi nem helyes. Két; évig » hitviták korá­ban éltünk. Ezért, voltunk sokszor érthetetlenek. Pedig Isten számonkéri tő’ünk, hogy az elcik­MAQYAR REFORMÁTUS EBREDE8 i Bereczky Albert levele I a Magyar ieformátiss Ébredés i olvasóihoz Genf, 1947. június 18. Cikket, hosszú cikket szerettein volna Írni mind a két újságunkba. Erre sajnos nem telik. Nincs rá elég időm és erőm. De néhány sor; muszáj Írnom. ! Késve indulhattam, s az első konfereneiá' nak a végső két napjára értem csak ide. Egy­szerre beleesni egy nemzetközi társaságba, ahol 14 nemzet delegátusai már 5 napja együtt voltak, nem olyan egyszerű. A konferencia tárgya: »A Kereszténység és a közélet« volt. Előkerültek a politikai, gazdasági, társadalmi kérdések világvonatkozásban és egyes orszá­gok szerint. A szellem: keresztyén volt. A résztvevők nagyobb része az Ige alapján állt és Isten előtt kereste a problémák helyes látá­sát és a megoldás útjait. Nekem már érkezésem estéjen (2 és fél napi utazás után) beszélnem kellett a magyar kereszíyénség helyzetéről. Isten nagyon velem volt. Igyekeztem világosan elmondani, hogyan látjuk mi évek óta az egyház, a keresztyének I felelősségét és hivatását (só és világosság), — hogyan látjuk magunkon és népünkön Isten haragját és beteljesülő ítéletét — mennyire fáj nekünk, hogy elmaradt az a bűnbánat és Istenhez fordulás, ami a mohácsi vész után a magyar reformátorok által az egész népnek megadatott — de még mindig irgalmas az Isten... Most Genfben egy kétnapos konferenciát tartunk egy olyan kérdésben, ami nekünk magyaroknak a legfontosabb egyházi ügyünk, erről majd beszámolok. Sok lélek kinyílt előttünk. Legjobban örültem az indiai barátomnak, akivel egy nap alatt megértettük egymást. Egy sor jó barát I fog. imádkozni értünk. E hó utolsó hetében lesz a másik nagy konferencia, az amszterdami világgyüiés elő­készítője: »Isten rendje (terve) és a világ zűrzavara.« Sokak imádságára van szükségem! Legye­tek kérlek velem és kérjétek, hogy Ézsaiás 28:29 (Ö ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet) beteljesüljön rajtam. • Bereczky Albert kezelt és elvitatkozotf mondanivalókat miért nem fejtettük ki teljes egészében- Alapvető teleológiai szakmunkákat ivárt felünk az Isten. Szégyenlem. hogy ennyire emberek voltunk és nem tündöklőt,t; kj belőlünk az isteni természet, melynek részeseivé lettünk, amely boldog, ha üldö­zik és háborgatják az igazságért. Az igazságért, melyet sohasem tudtunk meg- ttaigadni" És éppen oz az oka a szomorúságomnak. Min­den szégyenünk, vagyis bűnünk ellenére az Úr Jé­zus evangéliumát hirdettük. Még az akasztó fa) ár­nyékában sem tudnám mozgalmunk alapvető cél­kitűzéseit. vagy a Szabad Tanács eredményeit visszaszippantani. A bűnbánói alázatával é? nagyon szomorúan kérdezem: érdemes volt szolgálatunkat megvetni, minket személyünkben becsmérelni, hitelünket országszerte, sőt külföldi tapasztalataink alapján mondhatjuk világszerte rontani? Érdemes volt készakarva félretenni, mi több. félremngyarázni? Érdemes volt ’azért, mert rosszul, hűtlenül és enge­5

Next

/
Oldalképek
Tartalom