Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-06-28 / 13. szám
Szégyen, szomorúság és reménység Nem tudom, lesz-e alkalma a ina élő nemzedéknek az elmúlt, két esztendő lázas, töményen történelmi pillanatait egy kicsit megállva, józanul az Isten Igéjének' mérlegére téve, »birtokon belül« átgondolni! Egyelőre úgy 'tűnik fel, hogy problémák újabb problémákba, lélekzetelállító események újabb eseményekbe kergetnek bele mind- annyiunkat, Nem íé'rünk rá a közeli tegnap hamvaiban turkálni, mert sakkban tart a mégközelebbi ma perzselése. Az elmúlt napok kényszerű csendességében nagyon alázatosan átgondoltan} a közelmúltból mindazt. ami reánk, a mi mozgalmunkra tartozik. Elmondom, mi szakadt, rám szégyenként., mi szomorúságként és mi derített bennem igaz reménységet. Szégyen lem azt, hogy nem tudtunk Jézus Krisztussal együtt szenvedni. Ismertük la Mestert,. Az ö evangéliumát hirdettük. Hitem teljességével vallom, amit hirdetnünk, evangélium volt. A teljes életet megoldó egyetlen lehetőség. Tudom, hogy nemcsak mi hirdettük. Mások is. De laz-t is vallom, hogy mozgalmunk minden szolgálatával, akár élőszóvá1, akár írásban a megfeszített, feltámadása és mennybeszállásia által dicsőségesen uralkodó Ür Jézus Krisztus őseinktől megismert életmególdá- sát akartuk közzé tenni, életté valósítani. Megláttuk. hogv egyugyanazon evangélium olaja meg az egyéni élet üdvözülését, az egyház egészének létét és nevünk jövendőjét■ Megláttuk, hogy mindez nem formai mondanivaló, hanem tartalom és lényeg. Megláttuk, hogy nem elég azt hirdetni, hogy az evangélium élet. hanem meg kell határozni aiz Ige alapján, hogy itt és most milyen élet. Megpróbáltuk megfogalmazni ezt la'z életet, vagyis1 a kereszténységet. Nem mondtunk újat. A régi Bibliát, a régi hitvallásokat és a régi reformátor! iratokat forgattuk. És esudálkoztunk, hogy nem kellettünk. Hát mikor kellett az embereknek az Isten? Szégyelnivaió elkeseredések, elfáradások és megsértődések zátonyain rekedeztünk. mert bár mondtuk, de nem éltük meg, hogy az evangélium élése szenvedés, hirdetése vedig ezerszeresen az. Nem tetszett -nekünk, hogv a tanítvány nem nagyobb a Mesternél és Mózestől kezdve szegén-y öreg Szabó Aladárig nem azért jártak az Isten emberei itt a földön, hogy e világ szerint győzzenek. hanem azért, hogv Krisztusért szenvedést, gyaJázOJot és keresztet hordozzanak. Itt volt fogyatékos a hitünk, engedelmességünk, imádságunk és szolgálatiunk. Túl sóikat nyalogattuk sebeinket, túl sokat adtunk az ellenünk kétségtelenül nagyban és kicsinyben gyártott pletykákra, túl sokat vitatkoztunk, érzékenykedtünk, egyszó, mint száz: túl sokat törődtünk magunkkal, túl sokat néztünk hátra). Ahelyett, hogy végeztük volna .a miagunk dolgát. Hány és hány jószándékú emberrel történt meg, hogy nem azért fordult el tőlünk, mert egy ügyesen irányított apparátus egyházfelforgatók- n,ak, zsidóknak, kommunistáknak hazudott, minket,’ hanem lázért, mert » viták, rága'mak éls hántások pergőtüzében úgy viselkedtünk, ahogy viselkedtünk• Etekiníetben elsőnek tudom magam a bűnösök között. „i Bajvívás közben a hlatngszerelésnek olyan fegyvereit használtam, amiket ma már nem használnék. Ügyünk Istentől való voltát sokkal inkába megbiznnyíthaituk volna szenvedéssel, mint kardi- csör'etéssel. Emiatt a Péteri lelkűiét miatt, maradtunk sok mindennel adósok népünknek, de elsősorban Istennek- Túl sokat mondtuk, hogv mi nem -'gaz, mi nem tó, mi nem helyes. Két; évig » hitviták korában éltünk. Ezért, voltunk sokszor érthetetlenek. Pedig Isten számonkéri tő’ünk, hogy az elcikMAQYAR REFORMÁTUS EBREDE8 i Bereczky Albert levele I a Magyar ieformátiss Ébredés i olvasóihoz Genf, 1947. június 18. Cikket, hosszú cikket szerettein volna Írni mind a két újságunkba. Erre sajnos nem telik. Nincs rá elég időm és erőm. De néhány sor; muszáj Írnom. ! Késve indulhattam, s az első konfereneiá' nak a végső két napjára értem csak ide. Egyszerre beleesni egy nemzetközi társaságba, ahol 14 nemzet delegátusai már 5 napja együtt voltak, nem olyan egyszerű. A konferencia tárgya: »A Kereszténység és a közélet« volt. Előkerültek a politikai, gazdasági, társadalmi kérdések világvonatkozásban és egyes országok szerint. A szellem: keresztyén volt. A résztvevők nagyobb része az Ige alapján állt és Isten előtt kereste a problémák helyes látását és a megoldás útjait. Nekem már érkezésem estéjen (2 és fél napi utazás után) beszélnem kellett a magyar kereszíyénség helyzetéről. Isten nagyon velem volt. Igyekeztem világosan elmondani, hogyan látjuk mi évek óta az egyház, a keresztyének I felelősségét és hivatását (só és világosság), — hogyan látjuk magunkon és népünkön Isten haragját és beteljesülő ítéletét — mennyire fáj nekünk, hogy elmaradt az a bűnbánat és Istenhez fordulás, ami a mohácsi vész után a magyar reformátorok által az egész népnek megadatott — de még mindig irgalmas az Isten... Most Genfben egy kétnapos konferenciát tartunk egy olyan kérdésben, ami nekünk magyaroknak a legfontosabb egyházi ügyünk, erről majd beszámolok. Sok lélek kinyílt előttünk. Legjobban örültem az indiai barátomnak, akivel egy nap alatt megértettük egymást. Egy sor jó barát I fog. imádkozni értünk. E hó utolsó hetében lesz a másik nagy konferencia, az amszterdami világgyüiés előkészítője: »Isten rendje (terve) és a világ zűrzavara.« Sokak imádságára van szükségem! Legyetek kérlek velem és kérjétek, hogy Ézsaiás 28:29 (Ö ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet) beteljesüljön rajtam. • Bereczky Albert kezelt és elvitatkozotf mondanivalókat miért nem fejtettük ki teljes egészében- Alapvető teleológiai szakmunkákat ivárt felünk az Isten. Szégyenlem. hogy ennyire emberek voltunk és nem tündöklőt,t; kj belőlünk az isteni természet, melynek részeseivé lettünk, amely boldog, ha üldözik és háborgatják az igazságért. Az igazságért, melyet sohasem tudtunk meg- ttaigadni" És éppen oz az oka a szomorúságomnak. Minden szégyenünk, vagyis bűnünk ellenére az Úr Jézus evangéliumát hirdettük. Még az akasztó fa) árnyékában sem tudnám mozgalmunk alapvető célkitűzéseit. vagy a Szabad Tanács eredményeit visszaszippantani. A bűnbánói alázatával é? nagyon szomorúan kérdezem: érdemes volt szolgálatunkat megvetni, minket személyünkben becsmérelni, hitelünket országszerte, sőt külföldi tapasztalataink alapján mondhatjuk világszerte rontani? Érdemes volt készakarva félretenni, mi több. félremngyarázni? Érdemes volt ’azért, mert rosszul, hűtlenül és enge5
