Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-06-14 / 12. szám
1 Nagyon meg vagyunk akadva a világnézetekkel. Már a háború alatt is- Most azonban különösképpen. Kiterítjük a világnézetek legyezőjét és rangsorba állítjuk a használatos világnézeteket. A legyező minden cikkelye más színű. A legkékebb kéktől a legvörösebb pirosig mindenféle színt találtunk beáne. Miért miértse, azzal a rémképpel riogatjuk magunkat, hogy szint kell vallanunk és a kitárt lehetőségek közül kell választanunk. Mivel keresztyének volnánk, természetes, hogy megkérdezzük: melyik áll hozzánk legközelebb? Valahogy így spekulálunk: Itt van ez a világnézet. Ez istentelen, sőt istenellenes. Ebből kifolyólag' egyházellenes. Tehát keresztyénellenes. Ez nem kell, ettől félni kell. Azután itt van egy másik. Ez sem veszi ugyan, számításba Istent, de legalább nem törődik vgle. Ez már jobb valamivel. Lássuk a harmadikat, negyediket és a többit- A színe egyre enyhébb és egyre kevésbbé van kiélezve Isten és az egyház felé. Minit valami Jákob-laj|íorja, úgy mered előttünk a világnézetek skálája. A legalsó a pokol, a legfelső maga a mennyország. A legfelsőbb grádics iái »keresztyén világnézet« nevet kapta, mert az áll a. keresztyénséghez a legközelebb. * Mi a teendő? Felkúszni a keresztyén világnézet ködbevesző magaslatára és köpködni lefelé az alsóbb perifériákra. Azt persze senki sem kérdezi meg köpködés közben, hogy miért lett egyik-másik világnézet is- tenettey.es és keresztyénellenes. Nem is szabad ilyesmit kérdezni. Mert félő, hogy túl egyszerű választ kap rá az érdeklődő. A válasz tudniillik ez: a keresztyének miatt. A keresztyének magatartása, az általuk képviselt ködbevesző világnézet olyan volt. hogy emiatt káromoltaHk Isten neve a pogányák között. * Az a világnézet, amire mi felkúsztunk, megbukott- Akár elhissziik, -akár. nem- Mert az a világ, amit lehetett úgy »világnézni«, megbukott. Sőt, az a beresziyénség, amelyik »világnéz«, • az is megbukott. Ma már, egy hivő keresztyén ember se állítja azt, hogy van keresztyén világnézet. Ma; már hábt- Istennek tisztult a látásunk és meghalljuk, hogy a keresztyénség nem egy a sok világnézet között, hanem Jézus Krisztus élete. A keresztyénség nem a keresztyén emberek közgondolkodása, terve, elképzelése, vagy nem tudom mije.. Mert a keresztyénség nem az emberiség kincse, vallása, nem emberi produktum, vagy érdekvédelem, nem szívjóság, vagy humanizmus, hanem az embernek Isten feltétlen uralma- alá való önkéntes odaszánása Jézus Krisztus feltámadásának ereje által. A keresztyén ember tehát ép emiatt csak úgy akarja látni a világot1 és az %zen folyó életeit, történelmet, sőt- a miaga megutált életét is, ahogy Isten látja- _ . Sokszor, nagyon sokszor esik bele abba a kísértésbe, hogy valamiképpen iái maga. szempontjait is belevigye ebbe a műveletbe, dia ismét; és ismét megtisztítja magát és nem akar tudni másról, hunt a. megfeszített Krisztusról, akit - azérlt adott Isten, hogy az egyetlen szempont, világosság, vígasztalás és reünénység legyen mind életében, mind halálában. Ha a megbukott keresztyén világnézetet odia merem állítani a kereszt mellé, nagyon elszégyen- lem magam. Mert azt kell látnom, hogy az a bizonyos világnézet csak malternak, kötőanyagnak használta fel -a megfeszített Krisztus evangéliumát, de alapja és lényege a keresztyén ember nemkeres«- tyén gondolata volt. Mint ilyen, a gyanútlan szemlélő -előtt v«sE*d*l- MAGYAIt REFORMÁTUS MSEEDES mesen hasonlított magára a keresztyén, ségre-. De nem keresztyénség, nem evangéliumi keresztyén- ség. A megbukott keresztyén világnézetre mondják ma sokan, hogy »mépi.s ez áll hozzánk a legközelebbi. A »mégis.«r-ben van ugyan valamelyes bűn- bánat. vagy annak magvallása, hogy nem keresztyén dolog, de ia', »leg közel ebb«-ben hirtelen »mégis« színit vallunk. „ , Állítom, hogy a keresztyénségre nézve az a legveszélyesebb, ami »mégis csak közelebb áll hozzá«. És ez így van mindenben. Az irodalomnak pl. nem ,a ponyva az ellensége, hanem az irodalmi igénnyel fellépő ügyes tollter- mék. Tlerczeg Ferenc egymaga többet ártotlt a magitar irodalomnak, mint az eddig és azután megjelenő ponyvatennékek összessége. Mert az az ember, aki ponyva ponyvát olvas, egy pillanatra sem gondol arra, hogy irodalmi kapcsolatai lettek'. De én láttam annakidején, hogy az »Uj Idők«, vagy valamelyik ‘Herczeg regény olíározott irodalmi ne- bántsvirággá nőtt még- aránylag értelmes emberek előtt is. Mert »jajj, de irodalom«, volt. A im,agyar nótának nem >ai dzsessz az ellensége, hanem a »jajj, de magyar« cigány műdalA szépnek,' sohasem a csúnya az ellensége, hajáéin a »jajj, de szép« gices. A Bibliának nem a kártya az ellenlábasa, hanem _ egy-egy kiragadott és értelmetlenül használt bibliai Ige. vagy evangéliumi »jajj, de építő« ponyvatraktátus. A keresztyénsé'gnek nem a nemkeresztyénség az ellensége,, hanem a »jajj, de keresztyén« világ- nézetrecsúszás a »keresztyén demokratapáTt«, a politikai katolicizmus, bigott, babonaság, vagy »jajj, de kegyes« vallásoskodás. Mert a farkas, akkor veszélyes, ha báránybőrbe bujt. Ha humanista szív- jóság, spártai' erkölesesőszség. vagy felelőtlen szabadosság, mint, keresztyén világnézet jelentkezik. Mert ez lényegeiben veszélyezteti az evangéliumi keresztyénséget, A magyar evangéliumi egyházak akkor léptek a romlás útjára, amikor a nem, evangéliumi egyházakat »mégiscsak keresztyéneknek« elfogadták-. Én naivul úgy képzeltem el, hogy az után a rettenetes tűzvész után, amibe majdnem belepusztultunk, kijózanodunk és kigyógyulunk a világnó- zetesdiből, ráébredünk igazi, isteni másságunknál De nem ez történt. Vakmerőén előállottunk és a status quo álltét kezdtük védeni. Persze Istennel szemben... A háború után gyönyörű történelmi pillanat hullott az ölünkbe. Ehhez fogható csak a mohácsi vész után volt. Csudálatos lehetőségek nyíltak meg előttünk. Egész evangéliumi keresztyénsógünk »nagy helyzete« adódott meg- Isten kézéiből iái nem evangéliumi »keresztyén« magyarok reformáció- jám Nem kellett volna sok- Csak annyi, hogy lekanyarodjunk a világnézetek halálos harcteréről az Úristen félelmetes, de irgalmas színe elé. Niaigy belső reformációnak adatott meg az ideje. Minden szempont, félretételével, olyan szabadom, mint még soha, megtisztulhatniuk volna. De ez csak az első lépés lőtt volna. U0na megnyílt volna a másik kapu isSzabad misszió kezdődhetett volna meg Magyarországon, hogy a befelé már elvégzett reformációt kifelé is elvégezzükAz Isten azokban az években, almikor még minden cseppfolyós volt, amikor még nem alakult ki bel- és külnolitikai helyzetünk, református egyházunk legnagyobb alkalmát adta ajándékba. Még a forradalom lendül-etében. is segítséget adott volna Isten. Ki vállalja * f«lelő»ségeí azért, hogy a caapp9 Ma£á£űL&- aiidg.mézete&dí
