Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-05-03 / 9. szám

Egy evangélizácíó folytatása A hertcidai Magyar Református Ébredés Konferencia Az utóbbi időben konferenciáin­kon, tanácskozásaink közben gyak­ran elhangzott az a kérdés, hogy a Bánáti Társaság végzi az evangé lizáció szolgálatát, de mi legyen azokkal, akiket az evangéüizáció fel­ébresztett? így került a nyitott kérdés nagyon gyakorlati formában elénk, hogy a húsvételőtti héten a hencidai evan- gélizáeió alatt a hencidai atya­fiak megkérdezték: Most már mi tesz! Mi lesz azokkal, akik nem hal­lották meg még így, ilyen ébresztő, sürgető erővel, válasz nélkül nem hagyható .módon az Isten üzenetét! Mi lesz a közeli gyülekezetekben élő atyámfia! vaj, rokonaimmal! Ne hagyjuk magukra őket.. Csináljunk valami)!'. így született meg a hencidai Ma­gyar Református Ébredé«* Konferen­cia terve. A konferencia helye: az ítéletesen sovány tavaszban kiégett bihari sík táj közepén egy kis enyhe és üde­zöld erdő. A hencidai Csere-erdő a Berettyó partján. , A konferencia ideje: április 27. pe­dig a hiábavaló ®ok erőfeszítésben, az eredménytelen tavaszi munkálko­dásban megfáradt magyar paraszt­ember számára egy nyugalom napja» amelyet felhasználtunk a nagy kér­dés feltevésére: — más vonatkozás­ban. — Most mi lesz, Uram Isten? Isten felelt: Ne csodálkozzatok és ne értetlenkedjetek pusztuló vetései­tek, repedező földetek láttán! Ne méltatlankodjatok! Jajgassatok, mert közel van az Urnák napja, mely jő kegyetlen búsúlásaal és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elvezesse arról! Bűneitek miatt tette Isten •pusztasággá a földet. Ha meg nem térünk a büntető Istenhez, ha alá­zatosan eil nem fogadjuk mostani Ítéletét tőle jövő büntetésnek, jön a büntetés és ítélet folytatása: a ma­gyar bűn miatt elpusztult magyar földről elveszti Isten a bűnös ma­gyarságot. A mai magyar sorskérdések az evangélium fényében. Ez volt az összefoglaló címe, megbeszéléseink-- mák. Holló László, hencidai lelkész bevezető ige-magyarázata (Ézsaiás . 13.) után Fekete Sándor tartott, elő­adásit. Felszabadultunk-«? Felette fájdalmasan igaz: 400 éve eltévesz­tett útjaink és megszokott szolga­ságunk miatt, az annyiszor rászedett magyar nép sok csalódása miatt, a szabad ember felelősségének terhe alatt sokszor nem hisszük el, hogy felszabadultunk. Valóban: mi nem felszabadultunk. Nekünk mean volt és nincs felszabadító forradalmunk. Ml itt maradtunk összekötött, bilincs- hevert, kézzel. A bilincs kulcsát el­vitték — nyugatra. Jött egy nép. Kulcsa nem volt a mi bilincsünkhöz. Hogy fölszabadítson, le kellett, hogy húzza, rántsa kezünkről « bilincsst. Ezért volt véres, ezért fájdalmas felszabadításunk. Bennünket felsza­badítottak. De szabadok vagyunk. Szabad imádkozni. Szabad Igét hir­detni és hallgatni, szabad megis­merni Krisztust, benne megismerni az embert valóban megszabadító Igazságot. (Ján. 8:32, 36.) Bereczky Albert, a háború és béke következményeiről és parancsairól beszélt. A háborúban Isten vert meg, isten büntetett, ítélt meg bennünket. Két dolgot emelt ki íjagyon erősen, amiről legkönnyebben .és leggyak­rabban feledkezik meg mindenki: A háborút elvesztettük. Fegyverszüneti szerződés hatálya alatt élünk. Füg­getlen állami szu ve^énitásunk nincs. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság legfőbb joghatósága alatt állunk. Mi mégis lázadozunk. Nem tudjuk alá­zatosan fogadni Isten' ítéletét: a há­ború következményeit. Ezért nem tudjuk követni a megbékélés paran­csait. A gyűlölet mérge pusztít, a szeretet és megértés hiánya őröl fel bennünket. A záróeiőadást Békefi Benő tar­totta. Olvasta: I. Mózes 18:22—32, János 6:68—69, 7:37. verseket. Isten haragszik, mert neki elég volt a ma­gyarság istentelenségéből, erkölcs­telenségéből, a magyarok egyéni bű­neiből, a magyarság közösségi bű­néiből. Nincs áldás a magyar életen elsősorban mim! tunk. Ábrahám, alku­imádsága szerint kéri Istent az éb­redés imádkozó serege, hogy a hívő­kért könyörüljön meg Isten ezen a nemzeten. Ezt az imádságot nem most kezdte el az a mozgalom. Ezek­nek a látásoknak hangoztatását, a magyar életbe való belejajgaitását 1940 óta reánk bízta Isten. Látnunk kellett, hogy Isten kevesellé'te, sőt kevesli most is a hivő magyarságot számszerűleg és mélységűéül eg. Imádkozzunk, hogy újabb ítéletének közeledő napján a hivő magyarság elégséges hite és engedelmessége Láttán) Isten megtarthassa nemze­tünket. Az élet Krisztusnál van! ö hívja a szomjúhozó'íat! Ez a konferencia anyagának na­gyon rövid vázlata. Mi a tanulsága? Az, hogy Isten most új utakat mutatott számunkra. 1. Elhanyagoltuk konferenciáink tartósában a falusi gyülekezeteket. Az e van géli záció után három héttel csodálatosan fogékony és áhítozó lé­lekkel kérte és igényelte az a kis környék az Ige áldását. Kövessék az evangélizációtoat összefoglaló és lel­keket is egymáshoz kapcsoló körzeti konferenciák! 2, Uj hangot, új üzemeltet is adott az Ur! A mindennapi éleit legaktuá­lisabb kérdéseiríy vár választ az Igéből az evangétóEáció által feléb­redt lélek." Nem féltünk a nehéz kém dósektől. Nem »kentük el« a fájdal- iiuj problémákat. Jöhetnek majd a gazdasági, társadalmi, kulturális kérdések. A konferenciára mintegy 2500 'lé­lek gyűlt össze. Ebbem a nagy szám­ban a hencidai testvéreink nagyon, komoly és nagyon felelősségteljes hivogatása világosodik meg előttünk. Az 'egésznapos sűrített programra, a: több kilométeres gyaloglás után elhangzói* t egy újabb kívánalom: es*t.e gyűljünk ös®ze a templomban- Békefi Benő evangélizációjét a temp­lomot zsúfolásig megtöltő gyüleke­zet hallgatta. Délelőtt Bereczky Albert a henci­dai, Békefi Benő a gádorjáni és Fe­kete Sándor a szent péterszegi temp­lomban prédikált. Délután még a konferencián résztvett lelkészekkel volt megbeszélés a hencidai parókián. Egy kérdéssel kezdtük. Hogy felelt Isten kérdésünkre és hogy lebte még súlyosabbá felelősségünket? Mit te­gyenek a felébredt lelkek? A temp­lomban kapott üzenetet vigyék ki a mindennapi életbe — megvalósítani- A mindennap gondját vigyék be a ■templomba — isten előtt és Isten által megoldani! Áldott körforgást megindítani a Krisztus testében az egyházban: Ennek a testnek vérben ringését biztosítani: az IGÉT, az írott, hirdetett, ^megvalósított, lát­hatóvá vált, megéli Igét vinni (a. test minden tagjának. (Ézsaiás 55:10, 11. Ef. 4:12, 15, 16.) Ez természetesen a Délek munkája az egyházban. Isten őrizzen ben­nünket, hogy ezt sablonnak, p'alent- nek, módszernek képzeljük. Ez a Szentlélek munkája. De ne felejtsük el, hőgy.ö ezt velünk végezteti el. A mi munkánk Léleknek láthatóvá tétele, az erőnek megmutatása. (T. Kor. 2:4.) Ez által a szolgálat áltat lehet az evangélizáció ébredéssé és az • ébredés reformációvá. Az egész magyar református egyházat és ál­tala a, magyarságot megelevenítő és. megújító olyan erővé, mint a XYL századbeli nagy magyar reformáció volt. A Magyar Református Ébredé« szolgál atának, evangélizáciés mun' kajának Isten dicsőségének és orszá­gának építése mellett ez az egyet­len földi célja. H. L. — Református Könyvek Barátai­nak Társasága felhívását mellékelve küldjük minden olvasónknak és fel­hívjuk rá mindenki figyelmét. . — »Demokrácia és Egyház« címen már régebben megjelent dr. .Kará­csony Sándor füzete. Most, amikor pro és eontra nyilatkoznak erről a kérdésről, újra nagyon időszerűvé vált »z az írás. Megrendelhető kiadó­hivatalunk útján. Űj ára: 1.50 Ft. 5 MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES

Next

/
Oldalképek
Tartalom