Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1946-11-30 / 24. szám

4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS mentumokat is) nem foglalható le em­beri hatalom alá. Ahol és amikor Is­tennek tetszik, vagyis a Szentiélektől függ. Minden emberi szolgálat alázatos­ságát jelenti ez: »...nálam nélkül sem­mit sem cselekedhettek . ..« Isten Fia nemcsak egyeseket választ ki, hanem közösséget gyűjt. Elmegy egyetlen elveszett után is, de hazahozza a nyájba. Neki nyája van! Az egyén tehát már eleve közösségi egyén. Nem úgy végzi Ö az Ö munkáját, hogy egye­seket megtérít és aztán még külön egy­begyűjti őket, hanem amint megtéríti, már a közösségbe bele is helyezte. »... az igazi hit egységében ...« Két oldala vari ennek. »Az örök életre ki­választotta : ez az egyház láthatatlan oldala, »iaz igazi hiltlben váló egység«: az egyház látható része. Kálvin úgy mondja ezt, hogy az egyház azok soka­sága, akik hisznek Jézus Krisztusban és bizonyságot tesznek róla. Ahol nincs meg a hitben való egység, ott nincs is egyház. »... a világ kezdetétől annak vé­géig ...« Ez az egyház távlata. Az Ó- és Újszövetség egy egész. Az egyház valósága nem újtestamentumi újdon­ság. Pálnak új látása volt, de az egy­ház megvolt azelőtt is, mielőtt az Ige testet öltött volna. Megvolt, amikor az igehirdetés még nem lehetett a testet öltött Ige hirdetése, csak prófécia és pedagógus törvény. — Jézus minden népből gyűjti az övéit. A Hitvallás egyházra vonatkozó kér­dése a befejező mondat nélkül üresen kongana: »... hiszem, hogy én annak élő tagja vagyok és örökké az is ma­radok«. Beletartozás, benneélés nélkül senki sem ismerheti az egyházat. Hol az egyházi: »...ahoi ketten vagy hár­man egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« Hol az egyház? Egy kis faluban, ahol összegyűlnek az igazi hit egységében, — ott van az egy­ház! A magyar református egyház annyiban egyház, amennyiben a bib­liai értelemben vett gyülekezetei szol­gálja. Mennyiségileg egyetlen gyüleke­zet sem nevezheti magát az egyház­nak, minőségileg igen! — Az egyház minden méltósága abban van, hogy a Krisztusé, a Krisztus menyasszonya. Menyasszonnyá valakit csak a vőlegény tehet Az egyház jegyességi viszonyá- / nak állandóan, naponként meg kell újulnia. A szövetség onnan felülről szakadatlanul kínáltati.k s nekünk sza­kadatlanul válaszolni kell. Nem búcsúzunk el ezzel Pataktól, szeretnénk a külföldi egyházak bizony­ságtételeinek tanulságaiból is s a meg­lehetősen éles vitákat kiváltó egyéb kérdésekről is tájékoztatni olvasóinkat. Bereczky Albert. HÍREK — A R. Gy. E. B. T. elnöki tanácsa november 25-én, hétfőn Budapesten egész napos csendesnapot tartott, ame­lyen megtárgyalták az evangélizáció és az ébredés időszerű kérdéseit. — Áldozatos hét. A R. Gy. E. B. T. tagjai és barátai között december 1—8-ig áldozatos hetet rendez. Felhívja tagjait és barátait, hogy ezen a héten különös­képpen imádkozzanak az evangélium és ébredés ügyéért, szolgálataiért, lapjai­ért és Isten előtti felelősséggel hozza­nak komoly áldozatot az ébredés ügyé­ért.. Isten tőlünk kívánja, hogy meg­bizonyítsuk, mennyire komolyan vesz- sziik az Ő reánk bízott ügyét és szolgá­latát Munkánk komoly anyagi nehézsé­gekkel küzd. Vagy meg .kell hozni az áldozatot, vagy le kell állítanunk egy csomó munkát. Közös összejövetelek és imaórák perselypénzét és az egyéni ál­dozatokat a R. Gy. E. B. T. 1052. számú csekkszámláján lehet beküldeni .»Áldo­zatos Hét« jelzéssel. — Választmányi ülés. A R. Gy. E. B. T. választmánya folyó hó 14-én, szom­baton délután G órakor Nyíregyházán a Református Gyülekezeti Ház földszinti középső termében ülést tart, melyre a tagokat ezúton szeretettel meghívom: Békofi Benő sk. elnök. Tárgysorozat: 1. Rendkívüli közgyűlés előkészítése. 2. Tagfelvétel. 3. Folyó ügyek. Előkészületben lévő evangélizáció Ha Isten jóváhagyja terveinket, dec. 1—7 napjain Molnár Bálint a. mohácsi gyülekezetben evangólizál. Imádkozzunk o munkáért. Fekete Sándor budapesti lelki- pásztor november 12-től 19 -lg evan- gőlizáló előadásokat tartott a nyír­egyházi református templomban. Ez a tény nem hat a szenzáció erejével sem az olvasó, sem pedig a nyíregyházi gyülekezet számára. Az előbbieknek Nyíregyháza az az izzó góc, amely az ébredés sugarait vetíti bele az országba, tehát hol volna inkább evangélizáeió, konfe- neneiaj sziabad 'tanács, miegymás, mint éppen ott, ahol eleven a hitiélet-. Ez természetes ugye, nines rajta mit csodálkozni. Ez volt nekünk, akik az imádkozás és hivogatás szolgálatát végeztük, nagy félelmünk, hogy a nyíregy­házi gyülekezet sem fog rajta cso­dálkozni. Bevallom, rettenetesen féltünk ennek következtében attól, hogy üres lesz a templom. Eélve léptünk be első este és csodák csodája, minden hely foglalt volt, még áll­tak is. Sajnos nem tartott ki hűsé­gesen az egész közönség, voltak el­maradások, de egészben véve elég szép volt az érdeklődés, főleg az ifjúság részéről. Legkevl'fsibé a férfiak törődtek Isten hívásával. Külsőleg tehát nem volt különö­sebb baj, de a lelki szomjúság, ér­deklődés. imádkozás, felbuzdulás terűm sokkal nehezebb volt a hely­zet. Csak úgy áradt sokszor a hi­degség az illedelmes hallgatókból. Nehezen indult meg az eleven kap­csolat, szegény evangelizátor sokat szenvedett a kevés imádság miatt. Bárcsak vennénk mi ezt imádkozok jól a szívünkre, hogy mennyire fontos ügy az evangélizáeió, érde­mes érte imádkozni, hisz Isten az Eddig is sokfelé oszlott a ma­gyarság és ez az osztottság sajnos most is elég fájdalmasan megmutat­kozik. Fordítsuk figyelmünket a várakozó állásponton levő magyar réteg felé. Tudom, hogy van bűnös, hanyag várakozás is, most nem er­ről van szó, hanem arról, hogy ve­gyük észre a magyar tömegekben ott élő várakozást. — Mire vár a magyar? Vidéki, falusi atyafiakkal beszél­getek el. Konferenciára jöttek. Tő­lük kérdezem: mire vártok? Nem egykönnyen felelnek a kérdésre. Talán valami olyasmire, — mondja végre az egyik, — amibe úgy tes­testől lelkestől, födéstőil, munkás­tól, családostól, mindenestől benne lehetnénk. Valami olyan hívásra várunk, — mondja a másik, — ame­lyikre1 a belső emberünk rezonál: egy olyan kürtzengésre, amelyre felébred bennünk az élet. Nem tud­tam elfelejteni ezeket a szavakat. Itt égnek bennem és keresem értel­müket. Református Segély címen indított a múlt év őszén közös akciót a Református Gyülekezeti Evan- gélizáció Barátai Társasága és az Orszá­gos' Református Nószövetség. Kapunk közölte annakidején ennek a munkának híreit is. így tudjuk, hogy bár három­szor kaptak élelmiszersegélyt budapesti egyházi munkások, mégis ezzel a szol­gálatunkkal tavaly nagyon elkéstünk, kevesen és nem nagy lelkesedéssel kapcsolódtak bele, de ez csak azt je­lenti, hogy az idén sürgősebben, töb­bünknek és nagyobb áldozatok árán is el kell végezni ezt az Istentől megkí­vánt szolgálatot. A Református Segély hármas irányú munkát kíván kifejteni. 1. A sáfárság és a tizedfizetés gondolatát , ébrentar- tani; egyeseket és gyülekezeteket a kö­zös célra való -adakozásra megnyerni. 2. Számon akarja tartani azokat a se­gélyre szoruló intézményeket, gyüleke­zeteket, amelyek a magyar lelki ébredés szolgálatában állanak, de anyagi ne­hézségekkel küzdenek. 3. Segíteni kíván olyan egyházi és evangéliumi munká­sokat, akiket anyagi terhek gátolnak az evangélium szabad szolgálatában. Felújított akciónk kiépítésébe a Ma­gyar Református Ébredés is bekapcso­lódik. Már most be lehet jelenteni a Református Segély szolgálatához való csatlakozást szerkesztőségünk budapesti címén. Munkájához pénzbeli és tenné­igehirdetés bolondsága által tart meg minket. Ha a hallgatók hisz­nek a szólónak, mint Naámán a sze­gény kis zsilaö rableánynak, meg­gyógyulnak. Hogy ez a csoda végbe- menjen, ahhoz ima kell. Éljünk vele, hiszen nekünk szabad szün­telen imádkozni. Érdekes, az alatt a nyolc nap alatt nem is tűnt fel annyira, ak­kor részletekben éltünk, mennyire ilyennek kellett lenni ennek az evangelizációnak. Mi azt szerettük volna, ha sok megtérés történik, újak állnak be a munkába s ehe­lyett Isten főleg minket, úgyneve­zett hiivőket állított maga elé az ő igazán teljesen érthetetlen türel­mével- Nem mondom, kegyetlenül megítélt, igaza volt Fekete Sándor­nak, mikor így fejezte ezt ki: »Jobbra nézek, egy pofon, baira n,é- zek, egy pofon.« Nem volt hova nézni, úgy kiderült, hogy nincs igazam, mindenért én vagyok a fe­lelős, életem semmiben sem külön­bözik egy földben fekvő halottétól, nem bűneim vannak, hanem mi nde- nestől fogva bűnös vagyok, tiette- netesen megundorodtunk a »ke resztyén« életünktől. Es én ezért hiszem, hogy hoz el Isten az egész magyar ébredés számára új lehető ségeket, mert van itt egypár em­ber, akik megértették, hogy Isten kegyelmével, amivel még metsze- get, kapálgat, nem lehet játszani. Vagy vegyem halálos komolyan, vagy hagyjam az egészet. Megoldás most számomra, hogy éljem ben­nem a Krisztus, ne pedig én élde­géljek úgy, ahogy elképzelem. Nincs csak két lehetőség. Jézusé Fiatal emberekkel vagyok együtt. Tettre, munkára szeretném ösztö­nözni őket, de van bennük valami tartózkodás. Ők is várnak. Mire várnak! Ök sem tudják megmon­dani pontosan, de valamire nagyon várnak. Mi tudjuk, hogy mire vár a ma­gyarságnak ez a becsületesen vára­kozó része. Várja a magyar ébre­dést, Várja azt a csodát, ami élővé, elevenné teszi a magyar szellemet, a, magyar le1 két. Ezért óriási felelősség van azokon, akik a magyar ébredés látását meg­kapták Istentől. Az ébredésért való imádkozás, az ébredés szolgálata útján teljesedhet be a magyar vá­rakozás. ÍA magyarság tudatlanul is, de Istenre vár. A magyar sebek nagyon mélyek, a magyar bűn na­gyon sok, a magyar sors nagéon nehéz. Isten kell ide, hogy történhes­sen valami élet, magyar élet, hogy jöhessen valami jövendő;, magyar jövendő. Faluvégi Dániel saetbeni adományokkal lehet hozzájá­rulni. Az előbbit a Magyar Református Ébredés és Keresztyén Család, Buda­pest, 50.251. sz. csekkszámlán lehet be­küldeni. »Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők mezítelenek és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja néki valaki ti köeületek: Menjetek el bé­kességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha csele- kedelei nincsenek, megholt önmagában.« (Jakab 2:15—17.) Bibliai vezérfonal DECEMBER 1 Márk 3 : 31—35. Joel 2. 2 i 4: 1—34. 4 3. 3 » 4 : 35—41. Ámos 1. 4 5: 1—21, • 2. 5 » 5 : 22—43. • 3. 6 • 6: 1—6. • 4. 7 » 6 : 7—13, • 5. 8 > 6' 14—29. » 6. 9 » 6 30—44. a 7. 10 » 6 : 45—52, < 8. 11 » 6.53 - 56. • 9. 12 > 7: 1-23. Abdiás 1, 13 * 7 : 24- 30. Jónás L 14 > 7 31 37 • 2. 15 i 8 1—10. • 3. 16 • 8 : 11—21. » 4. 17 • 8 : 22—26. > 1. 18 » 8 : 27—30 » 2. csak akkor vagyok, ha egészen as övé vagyok. A »már majdnem« hí­vők ne is áltassák magukat, ők nem Misternek. Viszont az igazán hitre jutottak sem kerülhetnek a tökéletesség állapotába itt a földön, hiszen ők menyasszonyok, akik a vőlegény nélkül boldogok nem le­hetnek. Benne kell lenni életünk­ben a Jézus-várás reménység nek, mert enélkül hiányos. Elég volt a félmegoldásokból, igazodjunk egészen Krisztushoz. Neki ma is van véleménye és mon­danivalója és elég kegyelme is a keresztyén élet folytatásához, ha mi megszűnünk magunk akarni, de tudunk és akarunk engedelmes- keldmi. Az evangelizáló előadások előtt imaórák. utána utóösszejövetelek voltak, ahol nagyon mély és élet­szerű megvilágításba kerültek a nagy kérdések: hit, engedelmesség, imádság, egyház, adakozás stb. Még az éneklésről kell annyit szólni, hogy a Református Nagy­gyűlésre kiadott kis füzetből éne­keltünk régi magyar énekeket és ritmikus zsoltárokat- Egész külö­nös elképzelni, hogy ezelőtt milyen élettelenül húztuk-nyúztuk ezeket a szép énekeket. Voltak külön esoportgyűlések és vasárnap ifjúsági nap, hétfőn pe- idig a középszabolcsi egyházmegye presbiteri konferenciája kapcsoló dott be. Szóval mindenkihez volt mondanivalója Istennek. Bs most, hogy vége van ennek a mozgalmas hétnek, bizony he keli vallani, hogy van miért csodál­kozni: Olyan gazdag a mi Istenünk, hogy ,a sokadik evangélizáció is tud eleven, érdekes új és hasznos lenni. Márton Lászlóné Mucimé A R. Gy. E. B. T. folyó hó 8-án, határozatképtelenség esetén 15-én, Vasárnap délelőtt fél 12 órakor Nyíregyházán, a Református Gyü­lekezeti Ház nagytermében RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉST tart, melyre a tagokat ezúton sze­retettel meghívom. Nyíregyháza—Budapest, 1946. no­vember 26. Békefi Benő 8. k. elnök­Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Molnár Bálint intézeti lelkész beiktatása. 3. A Keresztyén Család ügye. 4. Az első számú intézeti lelkészi állás betöltése. 5. A »Magyar Ébredés« Reformá­tus Diakonissza Testvérház ügye. 6. Folyó ügyek. 7. Esetleges indítványok. (Az in­dítványokat az elnök címére, de­cember 5.-ig, írásban kell bekül­deni.) Lapunk legközelebbi száma decem­ber 14-én jelenik meg MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Kádár Imre, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Kálvin-tér 11. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Pozsonyi-n. 58. Telefon: 188.715. A csekkszámla: Magyar Református Ébredés és Keresztyén Család, Budapest, 50.251. 464915, — Athenaeum Rt., Budapest Felelős: Gorszky Tivadar igazgató A várakozó magyarság Evangélizáeió Nyíregyházán!

Next

/
Oldalképek
Tartalom