Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-10-05 / 20. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Az ig ehallgat ás titka MIÉRT NEM ÉRTEM? lág, mely eddig nyugodt volt, most bel- viszályok tüzében ég. A FÖVÁD, MELYET ELLENÜNK FELHOZNAK, az, hogy nines semmi ok, melyért az egyház egységét szabad volna megszakítani... Mi sem az egyháztól el nem szakadunk, sem annak közösségétől nem vagyunk idegenek... Készen vagyunk annak bizonyítására hogy Istennek a próféták és apostolok által hirdetett igazsága a mi részünkön á’.l s ezt mindenki könnyen he is láthatja. De (minden védekezésünket egyetlen fegyverrel visszaverik: »Semmi sem mentheti az egyháztól való elszakadást.« Mi tagadjuk, hogy ezt tettük volna! Kijelentjük. hogy az egyháznak oly egysége, minőt Pál apostol ír le, előttünk szent s átkot mondunk mindazokra, akik azt megrontják. Azon elv, melyből Pál apostol az egységet levezeti, a következő: »Egy az Ur, egy a hit, egy a ke- resztség. Egy az Isten és mindeneknek atyjok«, ki bennünket egy reményre hívott el. Tehát akkor leszünk egv test, egy lélek... ha az egy Istenhez ragaszkodunk. előbb összefűzvén magunkat a hit kötelékével. Közöttünk szent egység akkor jön létre, mikor azok a tiszta tudományban egyetértenek, Krisztusban eggyé nőnek. Tén-éD.TAK. HOGY EZ MÚOÁNEM- BERNEK MEG LETT VOLNA ENGEDVE (t. i. a reformáció). De hát mit lehetett volna várni attól, kinek helyébői távoznia kellett volna, hogy az egyházat jobb állapotba hozhassuk. Mert ez ám az oka, hogy ellenfeleink még ma is oly szigorral hangoztatják, hogy nekünk nincs jogunk az egyház reformálásához. Azt mondják, hogy nem szabad megrontani az egyház egységét s ez akkor romlik meg, ha egyik párt magában dönt valamely hiteikk felett anélkül, hogy a többieket is hívta volna. De mikor azt látjuk, hogy némelyek a megjobhulástól visszaborzadnak, másokat pedig vagy a háború, vagy egyéb gond tart bilincsen annyira, hogy e dologgal nem is foglalkozhatnak, minek halogassuk munkáinkat tovább, mástól váava segítséget? Van mindig valami ellenvetés, mert ezek is csak azt forgatják fejükben, hogy mily módon tarthatják meg a magukhoz ragadott hatalom birtoklását. Az egyház boldogulásával vagy haláláéval, ugyan a legkevesebbet sem törődnek. TALÁN VAN EGY NEHÉZSÉG. Igen sok, egyébként jóérzületű embert, csak az az ok fordítja el a szent vállalkozástól, mert még mielőtt kísérletet tesznek, kétségbeesnek az eredmény felett... A végrehajtás sokkal egyszerűbb lenne, a nehézség sokkal kevesebb, mint általában gondolják, ha volna elég bátorság a kísérlet megtevésére. Aztán ha a régi közmondás szerint figyelembe vesszük, hogy nincs kiváló dolog, mely egyúttal fáradságos s nehéz is ne volna, hát sza- ,bad-e csodálkoznunk, ha minden dolog közt a legnagyobbat s a legkiválóbbat, sok nehézség árán lehet diadalra juttatni? Bár kevés remény mutatkozik, Isten mégis azt parancsolja, hogy minden félelmet félretéve, vidáman készüljünk a munkára. EGYÉBKÉNT AKÁRMI LESZ IS AZ EREDMÉNY, soha nem bánjuk meg, hogy munkába kezdtünk s folytattuk azt. Tanításunk mellett a Szentlélek hű és biztos tanú. Tudjuk, hogy amit prédikálunk, Istennek örök igazsága. Kívánjuk, amit kívánnunk is kell, hogy a Imi szolgálatunk a világra hasznos legyen s ezen eredmény Istentó*!, nem tőlünk függ. (Kálvin.) Beküldted-e már előfizetésedet? Még mindig vannak sokan, akik hátralékban vannak. Előfizetési díj az 1946. esztendőre 5 Ft. Beküldendő: Békefi Benő, Budapest 17.079. sz. csekkszámlára. Aki október 15-ig nem küldi be előfizetési díját, ' vagy legalább is nem jelzi, bogy lapunkat járatni kívánja, annak lapunk legközelebbi számát már nem küldjük meg. Lapunk missziója imádságos szolgálat, ezért imádságban állhatatosságot és az áldozatban pontosságot kérünk. r Isten az Ő Igéjében azért szól hozzánk emberi nyelven, sőt a mi nyelvünkön, hogy megértsük őt. Az Igét tehát elsősorban az értelmünknek szánja. Nem azért, hogy értelmünk mérlegére helyezzük, hanem hogy gondolatainkat az Ige alá rendelve tanú junk. Az Ige per- sze nem csupán tanítás (legutóbbi cikkemben épp erről volt szó), de mindig tanítás is. És itt van egy bűnünk, amit sajnos nem lehet kívülállók címére továbbítanunk, mert ezt csak az Isten egyházának tagjai, az Ige hallgatói követhetik el: nem értjük az Igét. Most nem vagyok hajlandó belemenni olyan vitába, hogy az igehirdelő is felelős az értetlenségéit. Erről is szót értünk majd máskor. Feladatunk ez alkalommal csak ennyi: miért nem érijük meg a hiteleden hirdetett Igétt Először is abban kell megegyeznünk, hogy tényleg nem értjük. A tragikus és szinte gyógyíthatatlan nyavalyánk éppen az, hogy azt hisszük, hogy értjük, pedig nem értjük. A Szentlélek mondja- mondja, magyarázza, egyszer keményen, másszor édesen, egyszer kérlelve, másszor fenyegetve és mi szépokosan rábólintunk, mint a fészekrakni tanuló vadgalamb a tanítómesterének: tudom, tudom. Aki már egyszer félreértette az Igét, az minden további igehallgatásában következetesen és ugyanő on szempont (előítélet!) alapján érti félre. Hiába szól egészen világosan a Szentlélek, (a Szentlélek mindig világosan szól) szavát vagy érthetetlennek tartja (mert előbbi ért ellen igehallgatásával nem tudja összeegyeztetni, vagy pedig, mint a többi igehirdetést, imét félreérti. A gyógyulás útja az a bünbánatos összetörés lehet, hogy bevalljuk értelmetlenségünket és megkérdezek tőle magától, t. i. az Igétől, hogy miért nem értettük meg. Sok egyéb melleit három főoka van az értelmetlen igehallgatásnak. Az első, hogy nem hagyjuk szóhozjutni az Igét. (nMiért nem értitek az én beszédemett Mert nem hallgatjátok az én szómat.« Ján. 8.13.) Mindig mi~rbeszélünk, mi gondolkodunk, mi vitatkozunk, mi ellenkezünk és igehallgatásunk nem egyéb, mint egész emberségünk feleselése az igehirdetéssel. Be még ezen túl is, igen sokszor egyáltalán nem hagy■»Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek tiérettetek atyámfiái, akiket szeret f az Ür, hogy kezdettől fogva ki- ’ választott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében; amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.«. II. Thes\s. 2:13—II. Isten az Ő akaratát nemcsak mondja, hirdeti. Nemcsak leckeként adta fel a világnak, az embereknek, hogy aztán az emberek engedelmessége, vagy engedetlensége folytán teljesüljön, vagy ne teljesüljön az Ö akarata. Az Ő tulajdonképpeni, igazi akaratát Isten maga cse- lekszi és viszi véghez. Az Ő akarata nem kívánság, óhaj, világvágy, hanem élet, történelem, beteljesülés, végbemegy. Istennek megvan a maga akarata az emberekkel, velünk. Mit akar velünk az Isten? Azt, amit Ő akar, kiválasztásával és elhívásával munkálja bennünk. Mire választott ki és mire hívott el hát bennünket az Isten? Isten az Ö egyházát üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében választotta ki. Vagyis Isten azt akarja először, hogy üdvözöljünk, vagyis a mi életünk végérvényesen és örökreszólóan megoldást találjon az Ö kegyelme folytán a Jézus Krisztusban. Azért Őbenne, mert Őbenne készítette Isten a váltsá- got, mert Benne van a mi bűneink bocsánata és a váltság az Ő vére által. Azután azt akarja az Isten, hogy Léjuk áttörni sokbeszédü magunkat az Ige által. Az Igét hallgatni csak Jób módjára lehet, aki szájára tette a kezét, vagyis hallgatott. Ha az Ige szól, mi hallgassunk! A második az, hogy nem hagyjuk ki- beszílni az Igét. Egy kis részletecskéjét meghallva már rohanunk tovább és azt hisszük, hogy rendben van minden, a foly'atását már úgyis tudjuk. Pedig csak a teljes evangélium, a teljes Ige, a teljes írás biztosíthatja azt, hogy a részleteket érthessük. Az Ige nem egy mondat, sőt még csak nem is egyetlen prédikáció, hanem olyan nagy és olyan egész, amit életünk végéig tanulunk és minél tovább tanuljuk, annál több ta- nulnivqlót fedezünk fel benne. De ebből következik az is, hogy az Igét minden szálában, minden részletében egészen végig kell gondolnunk. Nem szabad megijednünk a következményektől, vagyis attól, hogy tényleg rájövünk majd arra, amit p->dig Isten már réges- rég megmondott, hogy t. i. az Ö gondolati mások, mint a miéink és hogy az Ő bölcsesége bolondság e világ s-erint. A harmadik pedig az. hogy hagyjuk cselekedni az Igét. Amikor az Ige parancsa egésszé, klekké és érthetővé válik. akkor azonnal cselekednünk, azaz engedelmeskednünk kell. Különben ugyanis a következő igehirdetés már érthetetlen, vagy félreértett lesz számunkra és már nem tudjuk utolérni. Csak a helyesen megcselekedett igehallgatás adja (most persze csak emberi oldalról, raau’s az igehaV gató oldaláról nézve beszélgetünk a kérdésről) a jogcímet és feltételt a következő igehirdetés megértéséhez. A fejünk felett gyorsan meg'orgatott tele pohárból a fizika törvénye szerint nem csordul ki a viz, de ha kiesünk a mozdulat lendületéből és a fejünk felett megállítjuk a poharai: pórul járunk. Az Ige mozdulataival és lendületével is együtt kell haladnunk, mert a következetesen végig nem cselekedett igehallgaással pontosan úgy járunk, mint a hanyag diák, aki nem képes bepótolni az ellustálkodott időt. Amit most tanultunk az igehallgatás titkából, az röviden ennyi: 1. belső csönd, 2. alázat, 3. engedelmesség. Fekete Sándor lekben szenteltessünk meg. Vagyis nem önmagunkban legyen szentségünk (ez lehetetlen a bűneink miatt), hanem az Ő Lelkét adja, hogy az Ö Lelkének bennünk való munkája jelentse az életünk megszentelését. Harmadszor az az Ö akarata, hogy ne emberi erőfeszítés kétes értékű akarnokoskodása útján történjék mindaz, amit Ö akar bennünk, hanem mi magunkat az üdvösség té- nyébe az igazság hitében kapcsol be. Ö azt akarja, hogy mi higyjünk az Ő igazságában, az Ő evangéliuma igaz voltában. És miért ne hihetnénk benne? , Az Isten az Ö népét, a kiválasztottakat arra hívta el, hogy úgy éljenek, fussanak, higyjenek, Ö úgy kegyelmezzen nekik, úgy segítse őket, úgy részesítse őket Krisztus váltságában, hogy eljussanak a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. Azt a dicsőséget, amit Isten az Ő Fiának adott az Ö felmagasztalásával, nemcsak Önéki szánta, hanem mindazoknak hozzáférhetővé és elérhetővé tette, ígérte, akik Őbenne hisznek, akik Öreá hallgatnak, akik Őt követik. Azt akarja hát velünk az Isten, ezért szól hozzánk, ezért ítél, kegyelmez, fedd, vigasztal, szenvedtet, gyógyítgat, hogy eljussunk a Jézus dicsőségére. Tehát nagy terve, nagy célja, akarata. van velünk az Istennek. Es mindez azért, mert szeret minket az Űr. Nemcsak életfoltozgatásról, nemcsak földi gondjainkban való segítésről, nemcsak vigasztalgatásról van szó, hanem üdvösségről és dicsőségről. Isten üdvözíteni és megdicsőíteni akar minket. DOULOS Komoly felhívás! A keresztyén ember legszentebb kiváltsága, a keresztyén élet legcsodálatosabb lehetősége az imádság. Oh,xjaj ebben tudunk a leghűtlenebbek lenni! A magyar lelki ébredés ügye, református anyaszentegyházunk megújulása és egész magyarságunk jövendője minden bizonnyal Isi'en kezében van. Ő szuverén Úr! Nála semmi sem lehetetlen. Ö mindent megtehet. Tőlünk legfő- képen és állhatatosan az imádságot várja. Ezekért az ügyekért a legtöbbet akkor tudsz cselekedni, ha az értük való imádságban meg nem restülsz. Kapcsolódj be a Magyar Megmaradás Imaközösségébe!. És ne feledd, hogy minden vasárnap este 7 órakor közösen imádkozunk! Csak hívőknek! Ezen a címen tart a már evan- géüzáitak szamára evanj, I lámciot október 20—-27-ig Budapesten a K. I. E. székház templomában Bé- kefi Benő. Az evangélizáló előadások minden este 6 órakor kezdődnek. Az előadások címei és tárgyai: Már régen... (A hívők állapota.) — Már az is gyarlóság... (A hívő és az erkölcs.) Az élet gondjaitól megfojtva. (A hívő és mindennapja.) — Az igazság mellől eltéve- lyedve. (A hívők és tudományok.) — A világ barátai. (A hívő a világban.)— A »csak hívő« hit. (A hívő és a politika.) — Hát már nem elégi (A hívő hitetlenségei.) — Az utolsó nap egésznapos csendesnap lesz. Tedd ügyeddé ezt a különleges evangéiizációt. MAGYAR MEGMARADÁS IMAKÖZÖSSÉGE Végezetre imádkozzatok értünk atyámttai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen ég dicsőítessék, amiként ti közöttetek is. (I. Thess. 3:1.) Magasztaljuk az Urat, ment egyedül ö az Isten, mert az Ö evangéliuma szól hozzánk ma is, me.rt ítéletének mostani idejében se felejtkezik meg rólunk, mert öt mostani bajainkban mi bűnösök segítségül hívhatjuk. Valljuk meg bűnbánattal, 1 hogy nem állunk következetesen az evangélium álláspontján, hogy sokfelé »destilált« evangéliumot hirdetnek, hogy egyre többen sokallják a bűnbánatot, hogy a hivők között is solkan vannak, akik külön dolognak vallják a hitet, a vallást, az Istennel való közösséget és a mindennapi élé.et, a magyarság sorsát, eszerint is viselkednek, hogy a szeretet, sokakban meg- hidegült az igazságtól való elpártolás miatt, hogy a mások bűneiért többet szenvedünk, panaszkodunk, mint sajátjaink miatt bánkódunk. Könyörögjünk ál'hatatosan a világ békéjéért, a határon kívüli magyarság sorsának kegyelem szerint való megoldásáért, i a magyarság ébredéséért a hívőik engedelmességéért, aj meginduló evangéljizáciákértt, az iratmisszióért és az iratterjesztésért, a magyarság, az egyház vezetőiért, az Országos Református Nagygyűléséért, gazdasági helyzetünk tartós javulásáért. Ismerjük el Isten- felettünk való hatalmát, hogy jövedelmünk egy része (legalább tizede) Istené, hogy engedelmesség helyett nem leihet imádkozni és imádság helyett nem lehet megalkudni. Együtt az Úr színe előtt Mit akar az Isten?
