Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-05-04 / 9. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS •• HÉTKÖZNAPI KERDESEK „Miattatok káromoltatik... Kertelés nélkül Szívbéli, nagy örömmel olvastuk az Ébredés április hatodiki számában a xhívők« engedetlenségéről, hitük evőtelen és tisztátalan voltáról kertelés nélkül elmélkedő sorokat. Azért örültünk a hang nyers őszinteségének, mellyel a témához nyúlt, mert ez megengedi nekünk, hogy ugyanolyan kertelés nélkül folytassuk bennünket mélyen érintő részleteiben a témái. Minket az Isten asszonyok, leányok közötti szolgálatra hívott el. Mi bibliás nők között járunk-kelünk és kibeszélhete11en bajban vagyunk egy romantikus, szentimentális (Béke)'i Benő szavait idézem) »veszedelmesen émelygős'!. módszerrel, mely asszony, de főként leánykörök evangéliumi munkáját elnyálká- sítja. Imaközösségek színészkedő stílusgyakorlata. zagyva, fellengős élménybeszámolók,' melyeknek csakugyan valami végzetes kátyúja az »Én«. Minden türelmünkre és önfegyelmünkre szükségünk van az ilyen légkörű közösségekben. Tudjuk mi, hogy nem a szegény lányok, asszonyok tehetnek erről a merőben idegen egyházi énekekkel fűszerezett érzelmes stílusról, hanem azok, akik homályosan és hamisan hirdetik nekik az igét. Az ilyen ingoványos keresztyenig mellett szinte eleped az ember nagyanyáink józan, szigorú, magyar kálvinizmusa után. Igaz, kemény, rideg és könyörtelen volt sokszor a puritánságuk, de legalább megedzette a jellemet és támasz tudott lenni a megpróbáltatások idején. , , Ma, amikor a magyarnak nem lehel egyéni élete, annyira összenőtt mindnyájunk sorsa a nemzet halálos vívódásában, ma úgy hiányzik ennek a józan, elszánt magyar halni nizmusnak az ereje. Ebben a széltére-hosszára pogány világban azonban nem ronthatunk rá kedvünk szerint erre a modern, érzelgős kegyességre, mert ha kiderítjük. hogy ez a kicsiny serege a bibliás nőknek sem nem bibliás, sem nem hitvallásos igazán, akkor mi marad a magyar református egyház bibliás női közösségeiből? Mi, akiket az Ige és a hitvallások Krisztusának, az élő Krisztusnak a magyar kálvinista múltban megismert arca vonz, akik értelmesen és engedelmesen szeret nőik szolgálni öreganyáink nyomdokait követve az Egyetemes Magyar Református Egyház megújhodását, mi úgy véltük az Ébredés »Ez is reformáció« című cikkét, mint szomjas ember egy pohár tisita friss vizet-. Jár tutikba n-k éltünkben minden igyekezetünk arra irányul, hogy női bibliaköreinket ráébresszük felelősségükre az evangélium tiszta, világos és egyszerű szolgálatával. Szeretnénk megértetni velük, hogy Jézus Krisztusról minden zagyva beszédnél, érzelgős lament álásnál, de még bármilyen ékesszólásnál is hathatósabb bizonyságtétel az ő legszürkébb hétköznapi életük. Ma nincs szükség hatásos szónoklatokra, de Istennel engedő, önfeledt. cselekvő, felebarát) szeretedre unnál több. Főként erre az »önfeledt« magatartásra van igen-igen nagy szükség minden egyházi munkánkban, mert egyedül így leszünk alkalmas eszközök a Szentlélek számáraZsindelyné Tüdős Klára Evangélizáció A tiszántúli egyházkerület áprilisi közgyűlése nagy vitában foglalkozott az evangélizáció kérdésével. Meglepő és áldott bűnbánatos kijelentések is hangzottak el. A közgyűlés Makkai Sándor elnökletéivel héttagú bizottságot küldött ki az evangélizáció kérdésének tanulmányozására és a tiszántúli egyházkerületi evangélizációs munka- tervének kidolgozására. Molnár Bálint május első felében Szegedet, Szombathelyt, Kőszeget. Kaposvárt látogatja meg. »Nekem hiába beszélnek, látom, hogy maguk is olyanok, mént a többiek, cseppet sem különbek«. — mondják lépten-nyomon annak, aki a missziói parancsot és az emberek hivogatását komolyan veszi. S ez a vádaskodás rendszerint csak megindítója a vitának, amely azt van hivatva bebizonyítani, hogy a hívők világossága — nem fénylik az emberek előtt. Mindig van kéznél egy-egy példa. Olyan »kívülálló«, akit mindenki tisztel, becsül, aki példásan él, nem békétlen, nem izgága, egyszóval »jó és derék ember«. S hogy a bizonyítás tökéletesebb legyen, találunk hirteleneben olyan hívőt is, aki viszont sokkal bűnösebb ezen, vagy amazon a vonalon. Egyik türelmetlen, a másik nyugtalan, kétségeskedő, a harmadik 'valamilyen testi bűntől, szenvedélytől nem tud szabadulni, de van olyaH is, aki hívőnek mondja, sőt hiszi magát, s amellett gyűlölködik, ellenségeskedik. Hétköznapi probléma ez, szinte mindennap találkozunk veleÉppen ezért szükséges, hogy a mélyére nézzünk. Egyik kérdés, amit meg kell vizsgálnunk: igazuk van-e a vádaskodásnak? Sajnos, kisebb, vagy nagyobb mértékben kétségkívül igazuk van. Miért? Ne mentegessük magunkat Máté 26:Il-gyel, se Róma 7:19-cel. Ne keressünk bűneinkre, hibáinkra mentséget, magyarázatot, hanem lássuk be, ismerjük el bűnbánattal és alázattal, hogy tényleg így van s keressük a kiutat! A baj ugyanis ott van, hogy mi nem ezt tesszk, hanem valamiféle módon mindig megnyugtatjuk magunkat. De ha még megundorodunk is bűneinktől, akkor is rendszerint rossz úton járunk. Általában ugyanis kétféle módon szeretnénk »megjavulni«. Az egyik ember saját erejéből, saját magára támaszkodva. Ez igyekszik, törekszik, kínlódik és — elbukik. A másik — mondván, hogy ő maga úgy is gyenge, erőtelep — látszólag Istenre bízza a. maga megszentelödc- sét s elfelejti, hogy kell ugyan kérnie a segítséget ehhez, de egyrészt Attól, akire ez bízatott és úgy aho»Sinion, van valami mondanivalóm néked■ És az monda: Mester mondjad-« Luk.: 7:4G. Mindjárt a reggeli áhítaton kiderült, hogy az Űristen tényleg: szót akar velünk váltani. Csak az a kérdés, vájjon bennünk megvan-e a készség, hogy Rá figyeljünk? Rettenetes dolog az. mikor valakinek olyan kicsi Istene van, aki csak arra jó, hogy az ő életének nyikorgó szekerét időnként megolajozza, őt az ő terveiben, álmaiban, vágyaiban segítse. Pontosan elég nagy feladat a piei porszem emberkének, hogy ,a nagy, hatalmas Űristen terveibe csak be is pillantson- És nem is lehet nagyobb boldogsága, öröme, mint az, hogy Isten őt is felhasználja tervei megvalósításánál. Szinte nevetségessé válik mindlen emberi erőlködés, ha nem ezen alapul: »Mester, mondjad.« Aztán szólt is hozzánk az Ige- Virágra sárnapján, a Jézus urasága ünnepén arra figyelmeztetett, hogy mi nem ismerjük el öt magunk felett. Nem hódol előtte az egyház, detronizálják a hívek is. De legalább te meg én, legalább mi vállalnánk el egyetlen Urunknak! De az életünk nem ezt mutatja. Pedig Isten azért adta Jézust ebbe a világba, hogy Ö legyen számunkra az Ut. az Igazság és az Élet. És Isten a maga terveit, . szándékait úgyis valóra váltja, akár tetszik, akár nem. Mi azzal az Ö dicsőségét semmivel se kisebbítjük, ha gőgösek és makacsok maradunk. Ha nem vállaljuk Jézus urasé,gát, ellenünkre fog diadalmaskodni, míg ha beálgyan kell, másrészt vannak dolgok, harcok, amelyek megkarcold- sát Isten reánk bízza s a győzelemhez a mi munkánkat, a mi kitartó küzdelmünket is megkívánja. Ez nem más, mint az Istenre való felelőtlen hagyatkozás. Istennek utálatos mindkét módszer és egy harmadikat ajánl, ami már több, mint módszer, mert élet. Új életet ad és engedelmességet kér, hogy Jézus Krisztus élete láthatóvá legyen a mi halandó testünkben. Persze a hibák és tökéletlenségek így sem maradnak el, mert bizony napról-napra nyilvánvalóvá lesz, hogy ez az élet, Jézus Krisztus élete csak a mi testünk hitvány cserépedényében van. És ne felejtsünk el még egyet. A Sátán is ott szokott lenni az ilyen vádaskodásnál. Hátha sikerül elhitetni a »delikvenssel«, hogy hiába kínlódik. Hátha abbahagyja végül is a kilátástalannalk látszó küzdelmet s így sikerül visszahódítani egy embert. Van egy testvérem, aki nem egyszer, nem kétszer mondja nekem: »Ne kínlódjék velem, hiába... nem megy. Egy ideig magam is igyekeztem, de beláttam, hogy minden hiába, nem tudok s most már nem is akarok megváltozni.« Milyen öröm az a Sátánnak, ha nem halljuk meg a vágyakozást, amely az ilyen kesergésből kicsendül. De emellett a Sátán szempontjából az sem közömbös, hogy az »ő sem különb« megjegyzéssel hány emberrel lehet elhitetni, hogy a bizonyságtételek hazugók, a bizonyságtevő sem jobb a Deákné vásznánál, tehát nem érdemes rá hallgatni! S ezzel a hitetéssel ismét sikerül megakadályozni, hogy néhány ember elinduljon a keskeny úton. A mi szempontunkból mindez csak egyet jelenthet. Ne hagyjuk elhitetni magunkkal, hogy »úgyis hiába«. Bízzunk benne tűrhetetlenül, Jiogy aki elkezdette bennünk az Ö dolgát, az véghez is viszi. De azt se felejtsük el, hogy rajtunk is. sőt elsősorban Vájtunk áll, vájjon joggal mondhatják-e: »miattatok káromoltatik«... —s — r. lünk a munkába, részesei lehetünk uz Ö győzelménekDe hát ez ilyen keresztyénség mellett persze nem is megy. Revideálnunk kell hitünket, életünket és cselekedeteinket. Csak néhány egészen őszinte és élethű példát kaptunk ízelítőül, de ez is elég volt arra, hogy megundorodjunk a saját kensztyénségünktől. Például: »Szemelvényes Krisztust« imádunk- Vagyis csak azokat a tulajdonságait fogadjuk eb amelyek ránkniézve kedvezőek. Egyébként is borzasztó, ahogy magunkat beállítjuk. Ha Bibliai történeteket vonatkoztatunk magunkra, ott mindig a Pál apostol, sőt a Jézus Krisztus, de feltétlen a mártír szerepébe helyettesítjük be a saját személyünket- Nem szeretjük a rövidebbet, húzni. Azt aztán végképp nem akarjuk tudomásul vermi, hogy áz élet szenvedés- Tel jesen jogtalanul és minden alap nélkül, azt azért úgy elvárnánk Istentől, hogy minket egy kicsit megkíméljen. Pedig micsoda képtelenség! Isten a saját egyszülött Piának neon kedvezett, hogy juthat eszünkbe akkor, hogy velünk majd kíméletesen fog bánni? Sőt annyira nem kedvez nekünk se:m, hogy máris bejelentette az újabb ítéletét á' magyar népre- Ez még sokkal keservesebb lesz, mint az előző volt és veszedelmesen közel járunk hozzá. Iszonyú még elgondolni is, hogy amint a múltban sem hittünk a próféciákban, úgy most is_ elszalasztjuk az alkalmat á cselekvésre, pedig ha most nem jön a magyar megtérés, hogy lőhessen a magyar ébredés, akkor jaj nekünk! Sz. M. Magyar Megmaradás Imaközössége »Embernek fia! ímé, Izráel ház« ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétái ő. Ez okért, mondjad nékik: így szól az Űr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Űr Isten.« (Ezékiel 12:27—28.) Magasztaljuk Istent ítéletében megmutatkozó hatalmáért, kegyelme dicsőségéért. Gyónjuk meg Istennek, hogy nem akarunk lemondani a szégyen takargatásáról Isten, önmagunk és a másik ember előtt, hogy felületesen kezeljük és elintézetlenül hagyjuk bűneinket, hogy játsszuk az életet, hogy éppen ezért lekéssük mosr tani tennivalóinkat és kockáztatjuk a magyar ébredést és megmaradást. Adjunk hálát Krisztus evangéliumáért, a magyarok kincséért, az egyházi misszió és a kultűra- lis szolgálat lehetőségeiért, a Magyar Megmaradás Ima- hetéért. Könyörögjünk népünk egyetemes bűnbánatáért, a magyarok Istennel és egymással való megbékéléséért, az egyházi, szellemi, politikai, gazdasági élet vezetőiért, a béketárgyalásokért, esőért. Ajánljuk fel Istennek önmagunkon keresztül népünket az 0 ügye: országa szolgálatára. VallástanArképesító. vizsgálatok. A Dunamellékí Ref. Egyházkerület Val. lástanárképesitő Bizottsága 1946 május hó~ 27, 28 és 29-én valiástanárképesítő vizsgálatokat tart Budapesten, a Theo, lógián (IX.. Ráday-u. 28.). A szabályzatban előírt okmányokkal felszerelt folyamodványt a Bizottság elnökéhez címezve, május hó 10-ig kell benyuj. tani a Theológia igazgatójához. Ugyan, itt kell lefizetni a vizsgálat díját is, 76.000 adópengőt, a vizsgálat napján, május 27-i értékben. A _ vallástanítási próbatanítás tételét a szabályzatban előírt módon, egy héttel előbb tudatja az igazgatóság a jelöltekkel. Gyülekezet-látogató körutat tett Molnár Bálint, a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága lelkésze húsvét előtti hetekben Dunántúlon: Tatán, Dél-Komáromban és Székesfehérváron. Utazása — azokban a gyülekezetekben, ahol Isten az ébredést és az evangelizációs munkát elkezdette és megáldotta — a kapcsolatok újrafel- vételét, esetleges kérdések tisztázását és a munka továbbvitelét, lapunk szélesebb körben való ismertetését és a Református Segély áldozatvállalásának kiterjesztését szerette volna szolgálni. Lapunk legközelebbi száma május ■18-án jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefl Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor J^nos Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáeió Bánáti Társasága Nyíregyháza, Jósa András-u. 23. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay-utca 83. A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 461539. — Athenaeum Rt. Budapest. Felelős: Gorszky Tivadar igazgató. A „Magyar Ébredés" szabolcsi konferenciája
